Szjg: Egy új lány ✔️/ Javítás alatt!

Augusztus 15. - Hétfő

2 évvel később:

Ma hányással indítottam a napom. Most is a vécé felé hajolva várom, hogy mikor jön ki a maradék belőlem.
- Dóri! Jobban vagy már? - hallottam egy éles hangot az ajtó túloldaláról.
- Picit jobban - feleltem Corteznek, azzal felálltam és kimostam a számat. Miután ezzel végeztem, kinyitottam az ajtót, és lassan a szobámba mentem, ahol Cortez már várt rám.
- Felhívtam a dokit. Délután fél 3-ra kaptunk időpontot - csak hálásan ránéztem Cortezre, majd megcsókoltam.
- Köszi! - súgtam a fülébe. Aztán eszembe jutott, hogy fel kellene öltöznöm. A szekrényemből ezt vettem ki.

Kimentem a konyhába, és csináltam pirítóst. Cortez a szobánkban maradt felvenni az öltönyét. Ugyanis ma megy az állásinterjúra. Egy híres cég ajánlott fel neki egy remek állást. Nagyon készül rá, mert nem akar már az első alkalomkor rossz benyomást kelteni. Annyira aranyos Cortez, amikor ideges. <3
10 perc múlva már kész volt a reggeli, és már Cortez is kijött az étkezőbe.
- Nagyon helyes vagy! - nyomtam egy gyors csókot a szájára. Ő csak elmosolyodott, és evett pár pirítóst.
- Viszont mostmár indulok nem akarok elkésni - felállt, majd felhúzta a cipőjét.
- Sok szerencsét! - mondtam egy csók kíséretében.
- Szia! - azzal bevágta az ajtót. Szegény... Nagyon izgul. :D Sosem láttam még ilyen izgatottnak vagy éppen idegesnek. Nagyon remélem, hogy jó benyomást fog tenni, és felveszik. Ha pedig nem, akkor Cortezt számtalan sok cég várja még. Úgyhogy ennyit erről... Nem sokára Kingával találkozok a parkba. Elvileg valami nagy hírt akar közölni. Apropó. A Kinga és a Virág esküvője is valami mesés volt, jól éreztük magunkat az ő lagzijukon is. Kicsit későn írtam ezt le, mert az ő esküvőjük is nem sokkal az enyém után volt. Nem sokára befejeztem a takarítást, és utána rendbe raktam magam a találkozóra. Ezután pedig elindultam. A park nincs tőlünk messze, úgyhogy gyalog mentem. Útközben picit fájt a fejem. Nem tudom mi van velem ma... Biztos valami megfázás bujkál bennem. Mindegy, úgy is ma délután megyünk az orvoshoz. Amikor megérkeztem a parkba, Kinga már várt rám.
- Szia! - köszöntöttem őt egy hatalmas öleléssel, amit viszonzott.
- Mizujs veled mostanság? - kérdezte Kinga, ezzel elindítva egy hosszas beszélgetést. Majd csak egy másfél órával később tért rá Kinga a lényegre.
- Dóri, igazából azért szerettem volna veled beszélni, mert elakartam mondani valamit... - ebben a pillanatban elmosolyodott, és a hasára pillantott.
- Úristen! - és akkor esett le, hogy mit akar közölni - Babát vársz?!
- Eltaláltad! Így egyúttal megszeretnélek hívni téged a baba váró bulinkra! 5 órakor várunk téged és Cortezt. De most rohannom kell, mert még elkell intézni pár dolgot a bulival kapcsolatosan. Jó volt újra beszélgetni. Majd találkozunk délután! Szia! - azzal mindketten elindultunk haza. Ha már ennél a témánál tartunk, akkor már elmondom, hogy Virág is babát vár. Ő már több, mint 8 hónapja várandós. Szóval a lányok között még én nem leszek Anyuka. Ráadásul még beteg is vagyok... Szomorkásan hazaballagtam, majd megebédeltem, és valamiért nagyon kimerültnek éreztem magam. Ezért bementem a szobába lefeküdni. Egészen 2 hosszú órát  aludtam végig. Amikor kinyitottam a szemem, Cortezt láttam meg, aki az ágyunkon olvasott egy szakmai könyvet.
- Szia! Hogy ment? - kérdeztem azonnal, amikor felültem. Azzal neki kezdett a mesélésnek. Összeségében azt mondta, hogy minden jól ment. Ennek viszont örültem. Viszont Cortez megsürgetett, ugyanis mindjárt mennünk kell a dokihoz. Gyorsan beigazítottam a hajam, és már indultunk is. A kocsiban elmeséltem a baba váró bulit Corteznek. Azt mondta jó lesz újra találkozni a régi barátokkal. Közben megérkeztünk az orvoshoz. Nem volt senki előttünk, ezért már be is hívott minket.
- Nos. Mondja a problémáját - ült le a székére az orvos.
- Reggel hányással indítottam a napot, és egész nap émelyegtem - odajött hozzám és intett, hogy üljek le, és megvizsgál.
- Hát, gratulálok - mosolygott az orvos ránk.
- Nem értem teljesen doktor úr... Azt mondja, hogy... gyereket várok? - kérdeztem, miközben egy nagyot nyeltem.
- Pontosan - fordult felénk az orvos. Még váltottunk néhány szót a szakemberrel, majd végül elköszöntünk. Amikor kiértünk a kocsinkhoz Cortez felemelt, és megpörgetett.
- Apa leszek! - mondta a férjem végtelenül boldogan.
- Én meg Anyuka! - feleltem, mikor Cortez végre letett. Amikor letett, egy csókkal ajándékozott meg. Én csak elmosolyodtam, majd beszálltunk a kocsiba. Hazaértünk és elkezdtem készülődni Kingáék partijára. Úgy döntöttem, hogy átöltözök egy kellemesebb ruhába.

Mostmár készen álltam a bulira. Cortez is elkészült, majd elindultunk valami ajándékot nézni a babának. Végül vettünk neki egy plüss macit meg egy cumit, majd elindultunk Kingáék felé. 5 perc múlva már a bulin voltunk. Éppen időben érkeztünk meg, mert Kinga most fogja leleplezni a baba nemét.
- Tehát elérkezett a buli fénypontja. A baba nemének a leleplezése! - mindenki elkezdett susogni, és tapsolni. Kinga és Zsolti egyszerre emelték fel a dobozt, ami alól rózsaszín lufik repültek fel. Akkor kislány lesz a születendő baba. Miután ez mind megtörtént, Kingához sétáltam.
- Gratulálok - öleltem meg a barátnőm.
- Köszi - engedtük el egymást.
- Kinga. Mi is gyereket várunk - közöltem a hírt.
- Ez komoly? - nézett tágra nyílt szemekkel.
- Igen - mosolyogtam.
- És én erről miért nem tudtam? - tette csípőre a kezét.
- Mert ma derült még csak ki. A reggeli hányás és a fejfájás nem betegség volt, hanem reggeli rosszullét! - mondtam örömömben.
- Gratulálok! - adott egy ölelést, majd egy visító hangot hallottunk. Virág volt az. Odarohantunk, majd helyet túrtunk magunknak a tömegben.
- Mi a baj? - kérdeztük egyszerre Kingával.
- Elfolyt a magzatvize! - ordította idegesen Ricsi.
- Gyere Virág! Elviszlek a kórházba - mondtam teljes nyugodtsággal. Kinyitottam a kocsi ajtaját, majd a fiúk besegítették Virágot a hátsó ülésre.
- Köszi Kinga. Jó volt a buli. Ja és tessék egy kis ajándék a babának - adtam át az ajándék táskát. Ezután beültem a volán mögé, és elindultunk a kórház felé. 15 perc alatt értünk oda. Ricsiék segítettek kiszállni a kismamamának, és elmenni a recepcióig. Felhívták Virág orvosát, hogy jöjjön. Az orvos 10 percen belül meg is jött. Addig a nővérek beültették Virágot az egyik terembe, Ricsi pedig ment velük, ugyanis apás szülést szeretnének. Mi Cortezzel megvártuk a baba születését, ami 2 órába telt. Egyszer csak egy ordító hangra lettünk figyelmesek. Íme, megszületett a kisbaba. Elfelejtettem említeni, hogy ők is kislányt vártak. Mostmár belehetett menni a terembe, és megláttuk Virág karjaiban, azt az ici-pici kis babát. Egyszerűen elragadó.
- És, hogy fogjátok hívni? - tette fel a kérdést Cortez.
- Jázmin. Pósa Jázmin - ekkor egy könnycsepp gurult le a két szülő arcán.
- Istenem! Szülők lettünk - mondta halkan, de boldogan Virág.

9 hónappal később :

Arra keltem fel, hogy vizes alattam az ágy. Úristen!
- Cortez! - lökdöstem meg a vállát.
- Mi van? Szeretnék aludni! - mondta mogorván.
- De Cortez! Elfolyt a magzatvizem! - erre úgy kipattant az ágyból, hogy csak na. :D Segített kiszállni az ágyból, és én hála az égnek, egy rövid nadrágban és egy fánkos pólóban aludtam el, ami még elfogadható, és nem kell átöltöznöm. Cortez felkapott magára egy nadrágot és egy fehér pólót, majd elindultunk a kocsi felé. Becsukta a házat, és besegített az anyós ülésre. Már a kórház ajtaján lépünk be. Az egyik nővér azonnal felhívta az orvosomat, aki 10 perc múlva loholt be az épületbe.
- Jöjjenek velem - mondta Dr. Tóth az orvosom, majd egy terembe vezetett be - Tehát, csak annyi a dolga, hogy rá kell feküdnie az ágyra, és nyomni - mintha az olyan könnyű lenne. Kaptam injekciókat, hogy ne fájjon annyira a szülés. Cortez addig pedig csak ott állt mellettem, és... csak ott volt. Támogatott, mint mindig, amikor segítségre volt szükségem. Még nem is tudjátok, de két petéjű ikreim lesznek. Az egyik fiú, a másik lány. 2 teljes órán át nyomtam, ahogy csak tudtam. Nyomtam, nyomtam és nyomtam. Borzalmasan kimerített, főleg úgy, hogy ikreim lesznek. Az is csoda, hogy nem mesterséges szülésen megyek keresztül. Viszont a végeredmény valami felemelő érzés volt. Hallani, ahogy a saját babád az első hangját kiadja, és ahogy érzed, hogy életet adsz kettő, egészséges gyermeknek. A két babát gyorsan megtörölték, azután betakarták őket, és a kezeinkbe adták. Végig néztem a két babán, és egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. Csodálatos érzés.
- Mit szólnál, ha a fiúnak az lenne a neve, hogy Antai-Kelemen Alex? - nézett rám Cortez, miközben babusgatta a fiú gyermekünket.
- Szerintem remek név lenne! Én a lány babának az Antai-Kelemen Léna nevet adnám. Szerinted? - kérdeztem meg.
- Bármilyen nevet is adunk a gyerekeinknek, ugyanolyan csodásak lesznek, mint az Anyukájuk! - mondta Cortez, majd adott egy hosszas csókot.
- Szeretlek, Cortez - mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Szeretlek, Dóri - mosolygott rám a férjem. Május 15. életem legszebb napja... Soha nem fogom elfelejteni ezt a napot, amíg élek...