,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
Eljött az iskola által megszervezett híres, nevezetes farsangi buli napja. Még nem is említettem? Pedig már lassan egy hónapja be lett jelentve. Azt hiszem jobban oda kéne figyelnem a dolgokra. Tudom, kicsit tényleg későre rakták, de az nem akadályoz meg senkit, hogy jól érezze magát. Apropó, a téma a Disney mesék voltak, amiből szerintem egészen jó jelmezeket lehetett kihozni. Az én ruhám már kikészítve csüngött a vállfán, amit alig vártam, hogy felvegyek. Na, de azt majd később mutatom meg. Viszont más jó hírem is van, ugyanis ma hajnalban jöttek vissza a szüleim Franciaországból, aminek baromira örültem. Most pedig ideje készülődni.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Miután felöltöztem, kifésültem a hajamat, és lementem a nappaliba. Ez úttal nem voltam már késésben. - Jó reggelt! - ültem le az asztalhoz, ahol Anyu és Apu beszélgettek. - Neked is - mosolyogtak rám, majd ezután én is beszálltam a beszélgetésbe. - Na, nekem ideje indulnom - álltam fel, majd húztam fel a cipőmet, mire Anyuék kikerekedett szemekkel mértek végig. - Hogy-hogy gyalog mész? Történt valami a görkoriddal? - Nem, dehogy. Csak simán és egyszerűen lett egy barátom, aki elkísér minden reggel a suliba menet. Ha hazajövök, többet mesélek. Na, helló! - léptem ki a bejárati ajtón. Mikor megfordultam, láttam, hogy Cortez a kapunál várt, ahogy tegnap is. Egy gyors szájra puszival köszöntöttem, majd elindultunk kézen fogva a suli felé. Útközben beszélgettünk a jelmezeinkről, az egész buliról, meg arról is, hogy ez lesz az első és egyben az utolsó bulim a Szent Johannában. - Ne aggódj, Dóri. Lesz még más alkalom, hogy tudjunk bulizni - mosolygott rám Cortez, amitől szokás szerint majd elájultam. - Mondjuk a fejemben tervezgettem... - kezdtem bele, mire Cortez félbeszakított. - Az már nem kezdődik jól... - Hé! - csaptam enyhén a karjára, mire egy ezer wattos vigyort mutatott felém. - Na, szóval. Arra gondoltam, hogy el kéne mennünk az osztállyal majd a Bábelre. - Végül is, nem rossz ötlet a te kis fejecskédből - mondta, mire felnevettem. Az út további részében beszélgettünk, majd amikor megérkeztünk a suliba, köszöntöttük a többieket. Mindenki teljesen be volt zsongva a mai farsangi bál miatt, közülük én sem voltam kivétel. A napom elég jól indult, hiszen a többiek megint hozták a formájukat. Dave és Macu egymást videózták élő adásban Twitteren, Cortez, Ricsi és Zsolti röhögtek valami hülyeségen, Virág és én pedig kellemesen elbeszélgettünk, majd amikor Kinga is megjött, ő is beszállt a csevegésbe. - Dóri, jöttök? - kérdezte Cortez, mert elindultak be a suliba. - Aha, megyünk - azzal követve a fiúkat, elkezdtünk lépdelni fel a lépcsőn. Már éppen a bejárat előtt voltunk, amikor megjelent Edina. Hevesen lejött a lépcsőn, engem meglökve, amitől majdnem leestem a lépcsőn, ha Cortez nem kap el. - Hé! Vigyázz hova lépsz! - kiabáltam neki ingerülten Cortez karjai közül. Az egyetlen jó dolog ebben a helyzetben az volt, hogy annak a fiúnak a karjai között lehettem, akit teljességgel imádok. - Ó, igen? És ha nem? - nézett rám. - Dina, szállj már le a barátnőimről! Először Reni, most meg Dóra? - emelte fel a hangját Cortez. - Hagyd csak Cortez... - mondtam, majd Edina elé álltam. - Azt hiszed, hogy lealacsonyodok a te szintedre, és azt csinálom, mint az óvodások? Hát akkor nagyon rosszul gondoltad, mert én ennél sokkal érettebb vagyok. Ha nem haragszol meg, mennék órára - vágtam oda a szavakat Edinának, aki csak sértődötten felemelte az állát, és bevonult az iskola épületébe. - Na, így kell lerendezni valakit - jegyezte meg Ricsi, mire elmosolyodtam. - Nem is kellettem én oda, igaz? - szegődött mellém Cortez. - Hát, ha te nem lettél volna, akkor valószínűleg kórházban feküdnék, szóval de, kellettél oda - mosolyogtam rá, mire nyomott egy puszit a homlokomra. Egy különös érzés fogott el a hasamban, aminek nem tudtam véget vetni. Azt hiszem, ilyen az, ha szerelmes vagy. Mikor beértünk a terembe, mindenki elfoglalta a helyét, majd várta a tanár érkezését, aki pontosan a csengővel összhangban lépett be a terembe. - Jó reggelt kívánok! - köszöntött bennünket, mire mi illedelmesen visszaköszöntünk - Van egy fontos bejelenteni valóm. Áthelyeznek egy másik gimnáziumba, mint művészet történelem és rajz tanár. - Reni biztos örülne most - mondta Zsolti, mire mindenki elkezdett nevetni, még Vladár is. - Azt meghiszem - terült el a vigyor a csontos arcán. Nekem nem volt különös képpen hozzá fűzni valóm a dologhoz, annyira amúgy sem volt jó a tanár. Az óra többi része dög unalmasan telt, majdnem belehaltam, ez alól a többi óra sem volt kivétel. Szerintem az esti bál miatt nem bírtam megülni a helyemen, teljesen be voltam sózva. De ezzel nem voltam egyedül, mert Kinga és Virág is nagyon izgatott volt egész nap. Igen, még Kinga is. Miután az utolsó tanóráról is kicsengettek váltottam pár szót Kingával, majd lementem az öltözőbe átöltözni az edzésre. Mikor felöltöztem, besétáltam a tesi terembe, ahol már a fiúk bemelegítettek. Szinte az összes szempár rajtam landolt, majd pár susogást a hangos nevetés követte. - A kozmetikus szalon nem erre van - hallottam meg az egyik tizenkettedikest, mire odafordultam, és szúrósan ránéztem az illetőre. - Vigyázz a szádra, Nagyvári - védett meg azonnal Cortez, amitől szinte repdestem. Egy mosollyal megháláltam neki, majd odasétáltam hozzájuk. - Másodjára kell ma megmentsem? Ennyire ne kéresse magát, hercegnő - nevetett fel a barátom, mire csak megforgattam a szemem, majd elmosolyodtam. Cortezzel hosszas szemkontaktust létesítettünk, amiből Korponay éles sípja zökkentett ki. Nem baj, később folytatjuk még ezt... - Na! Kezdjünk is neki a munkának! - csapta össze a két kezét a tanár, majd neki is láttunk az edzésnek. Mindenféle új trükköt tanultam meg, gyakoroltuk a kapura rúgást, a cselezést, szóval így mindent, ami szükség. - Jók voltatok fiúk! - dicsért meg Korponay, mire felvont szemöldökkel ránéztem - És Dóra. Jövő héten ugyanekkor ugyanitt. Szép hétvégét és jó bulizást! - köszönt el a tanárnő, majd kitessékelt minket a teremből. Ahogy kiléptem a folyosóra, olyan jól esett a hűvös levegő, mint még soha. Mélyen beszívtam a friss levegő illatát, majd elindultam az öltöző felé. Miután átöltöztem, megvártam Cortezt a falnak dőlve. Mivel nekem sosem volt társaságom, így hamarabb átöltöztem, mint a fiúk. Cortez és a fiúk hagyták el az öltözőt utoljára. - Majd találkozunk, cső - intett a fiúknak a barátom, majd felém vette az irányt. - Nem is volt olyan rossz, hercegnő - támaszkodott neki a falnak fél kezével. - Maga sem volt rossz, lordom - válaszoltam cserfesül. - Csak lord vagyok? Ejnye, milyen megaláztatás ez - húzta félmosolyra a száját, majd közelebb hajolt, hogy megcsókoljon, de nem tudott ez alkalommal sem, mert Ricsi visszajött. - Cortez, nem láttad a... Ó, zavarok? - kérdezte meg Ricsi, amikor meglátta, hogy milyen közel állunk egymáshoz. - Most már mindegy - sóhajtotta Cortez. - Bocs, haver. De tényleg nem láttad a házkulcsomat? Anélkül nem tudok bejutni... - Cortez körbe nézett, majd észre vette a kulcscsomót az öltöző előtt. Felvette, majd odadobta Ricsinek. - Hálám kísértsen örökké, lordom - hajolt meg Ricsi szemtelenül. Ó, atya világ, végig hallgatóztak. - Ricsi, én esküszöm megöllek - indult volna el Cortez a barátja felé, de megállítottam. - Inkább menjünk haza. Még ezer dolgom van. Szia, Ricsi. Fiúk - köszöntem, mire a gondoltam, eddig visszatartott nevetést kiengedték. Megforgattam a szememet, majd Cortez kezére kulcsolva az enyémeket, elindultunk haza. - Akkor ma este várlak - nyomott egy puszit az ajkaimra, majd elindult haza. Az őszintét megvallva tényleg rengeteg dolgom volt még. A hajamat és a sminkemet el kellett készítenem, és a ruhámat is le kellett ellenőrizzem. Tényleg a ruhám. Itt is van:
