Szjg: Egy új lány ✔️/ Javítás alatt!

Június 9. - Szerda

A többiek zajongására keltem fel. Mit ne mondjak nem volt valami kellemes éjszakám...
- Mi van Dóri? Jól aludtál? - nevettek a többiek. Miről van szó?
- Igen. Miért? - értetlenkedtem.
- Mert nyögéseket hallottunk - mondták mostmár a hasukat fogva. Én nagyon elszégyeltem magam, ugyanis egy... fogalmazzunk úgy, hogy egy erotikus álmom volt Cortezzel. Tényleg.... A menyasszonya vagyok, de még egyszer se csináltunk. Jézusom, ne most kezdjek már el ezen filózni!
- Én.... Azt hiszem...... Kimegyek a mosdóba... - sziszegtem kínosan. Felálltam, és átmásztam a lányokon, és elindultam a mosdó felé. Szerencsémre üres volt. Lehajtottam a WC tetejét és ráültem.
- Jézusom..... Ez nagyon gáz! - temettem az arcomat a kezembe. Nem hiszem el, hogy erről álmodtam. Az meg még hihetetlenebb, hogy hangokat is adtam ki hozzá. Még szerencsém, hogy nem mozogtam a hanggal együtt. EZ NAGYON GÁÁÁÁZ! Talán mindig, amikor aludtam a repülőkön, akkor ilyeneket csináltam? Nem tudom.... Nem is akarom tudni! Lesül a bőröm a pofámról. Legszívesebben most lehúznám magam a WC-n szégyenemben. Ekkor egy harsány hang szólal meg az ajtón kívülről.
- Na. Gyere már ki! Ne vedd magadra! - mondta Kinga.
- Nehéz lesz! - kiabáltam ki kínosan.
- Na. Gyere már! - mondta mostmár Virág is.
- Jó... - adtam meg magam, majd kiléptem és a lányok egy férfi nemi szerv rajzát nyomták rá a számra. Mindenki elkezdett nevetni. Még az oszi is. De ami a legjobban fájt, az az, hogy Cortez is nevetett...Letéptem a számára ragasztott rajzot és ledobtam a földre.
- MÉGIS MIT KÉPZELTETEK? SZERINTETEK EZ JÓ POÉN? - ordítottam el magam mérgemben. Ők csak még jobban elkezdtek nevettek.
- FEJEZZÉTEK MÁR BE! - üvöltöttem el magam. De még mindig röhögtek. Ekkor egy légiutaskísérő mosolyogva odalépdelt hozzám.
- Kérem hölgyem, hogy költözzön át a lentebbi osztályra. Most - közölte még mindig mosolygós arccal.
- De... - próbáltam volna tiltakozni, de feltette a kezét és várt. Hát köszi srácok! Rájuk néztem és egy megvető pillantással ajándékoztam meg őket.
- És nem lehetne, hogy vele menjünk? - kérdezte Kinga és Cortez. Jól esett, de azért ennyivel nem bocsájtok meg nekik! A nő akinek a neve Ilona volt, határozottan megrázta a fejét. Én csak felkaptam a cuccom és a lentebbi osztályra költöztem. A többiek nézték a távolodó alakomat, ahogy bosszúsan lépdeltem az új helyem felé. Levágtam magam a székre és bedugtam a fülhallgatóm a fülembe. Lehunytam a szemem, és átadtam magam Demi számainak. Lenyugtatott. Az ő számai valami zseniálisak. Egyszerűen nem lehet őket megunni. Elvileg már csak 2 óra van a leszállásig. Végre. Többet már nem bírnék itt lenni, főleg úgy hogy a légiutaskísérő ki sem szolgál... Szerencsére itt jön egy másik. Tőle már tudtam rendelni. De, hogy milyen mocsok egy nő, akit Seggfej Ilonka néninek hívnak. Mindegy... Kifújtam a levegőt, majd folytattam a zenék hallgatását. Az a 2 óra hamar elillant. Mindenki elkezdett pakolászni, így én is. Éppen a lépcsőn mentem lefelé, amikor látom, hogy az osztályom integetni kezd felém. Ahogy leértem, odamentem hozzájuk.
- Bocsi Dóri... Nem gondoltuk komolyan... - mondta bánatosan Virág. A többiek pedig csa bólogattak.
- Nem baj... De ha lehet többet ne csináljatok ilyet! - nevettem fel, majd láttam rajtuk ,hogy egy nagy kő esik le a szívükről. Azután elindultunk a buszmegálló felé. Kb. 10 percet vártunk a buszra. Amint megérkezett, mi már fel is szálltunk. Amikor a busz leparkolt a szállodához, mindenki szája a földre esett. Kivéve az enyém és Cortezé, mert mi rengetegszer szálltunk meg ilyen hotelekben, szállodákban. Mi Cortezzel csak hangosan felnevettünk a többieket látván. Leszálltunk a buszról és elindultunk a megpakolt bőröndökkel a bejárat felé. A recepcióhoz indultunk, majd elkértük a szoba kulcsokat. Mikor mindenki megkapta a kulcsokat, elindultunk a lépcső felé. A fiúk viszont röhögve besétáltak a liftbe. Lusta disznók. :D Amíg mi lányok, plusz Gábor és Jacques, mentünk fel a lépcsőn, megmutattuk egymásnak a szoba kulcsainkat. Ugyanis mindegyik kulcs másmilyen díszítésű volt.
- Dóri... Neked az 567-es a szobád - miután ezt kimondta, az orrom alá nyomta a többiek kulcsait. Az övék mind egymás mellett helyezkedtek el. Az enyém meg nem... Ahogy felértünk az emeletünkre a fiúk már ott várták ránk.
- Mi van csajok? Kifáradtatok? - nevetett fel Zsolti.
- Képzeld csak el, nem! Mi lányok jobban bírjuk a strapát, mint a fiúk. Kész röhej! - vágta oda Kinga Zsoltinak. Csak kellemetlenül vakargatták a fiúk a tarkójukat, miközben Kinga arcán széles mosoly terült el.
- Hahó! - szólalt meg hirtelen, majd tapsolt kettőt az osztályfőnök. Mindenki elhallgatott, és rá figyelt.
- Menjetek a szobátokba, pakoljatok ki és 4-kor, vagyis 2 óra múlva itt találkozzunk! - azzal mindenki a saját szobáját keresve elindult. 2 folyosó volt az emeleten. Mindenki a jobb oldali irányába ment. Én is elindultam arra, de nem találtam ott a szobámat. Ehelyett a másik folyosó legvégén volt az én szobám! Ez most komoly?! Mérgesen a szobám felé lépdeltem, amikor meghallom Cortez hangját.
- Hát te miért mész arra? - hátra fordultam a hang irányába, és vágtam egy grimaszt.
- Azért, mert ott van a szobám... - válaszoltam idegesen. Cortez felém lépdelt, majd amikor már a testünket pár centi választotta el, a fülembe súgta.
- Estére várlak a szobámba.... - azzal hátrafordult, és elment. Atya ég, mindjárt hátast dobok! Ez annyira nagyon cuki volt! De utána megint jött a rideg valóság, ugyanis még mindig mennem kellett a szobám ajtajáig. Tényleg messze van a többiekétől... Mindegy. Kibírjuk. Amikor nyitottam volna a szoba ajtóm, megjött egy másik társaság. Miután sikerült kinyitnom az ajtót, bementem. Hát ez valami baromi szép szoba! Végre van valami jó is ebben a napban.

Nagyon szép látvány nyílik a teraszról. Gyönyörű! Viszont azt nem értem, ha két ágyas szobák vannak, akkor miért vagyok benne egyedül? Mindegy... Hirtelen kopognak az ajtón. Biztos Cortez az! Gyorsan az ajtóhoz siettem, majd kinyitottam. Kár volt... A mosoly lefagyott az arcomról, ugyanis nem a vőlegényem, hanem egy idegen fiú állt az ajtóban.
- Szia! Én vagyok a szomszédod! Csak gondoltam beköszönök. Nem mellesleg, eléggé szemre való tested van... - mért végig a szemével.
-Ühm, neked is szia - válaszoltam flegmán.
- Uh... valaki nagyon flegma... - mosolygott a csávó.
- Megtennéd, hogy elmennél? - kértem meg udvariasan a szomszédom.
- Szerintem megtenné - szólalt meg Cortez a fiú mögött.
- Oh... Hogy van barátod? Miért nem ezzel kezdted? - nézett rá Cortezre.
- Most már húzhatsz innen... - nézett a vőlegényem erre a taplóra, aki csak feltette a kezét a levegőbe, és röhögött. Megfordult, majd bement a szobájába.
- Csinált veled valamit? - tolt be Cortez a szobába, majd végig mért.
- Nyugi, jól vagyok - nevettem fel halkan. - Ugye tudod, hogy cuki vagy, amikor aggódsz?
- Oh... Igen? - jelent meg egy kaján mosoly az arcán.
- Igen... - azzal Cortez apró csókokat lehelt a számra, és ledőlünk az ágyra, majd ott folytattuk tovább... Rövid idő után, lihegve feküdtünk el az ágyon. Megtörtént végre. Most már nem csak álom, hanem valóság. Felültem az ágyon, majd elkezdtem felöltözni.
- Hova sietsz? Ennyire rossz voltam? - kérdezte kaján mosollyal a száján Cortez.
- Dehogyis... nagyon élveztem - csókoltam meg Cortezt. - Amúgy meg nem emlékszel? 4-kor találkoznunk kell a folyosón. És azért sietek. Neked is kéne - feleltem. Cortez sóhajtott egyet, majd ő is felállt és gyorsan felöltözött. Mielőtt elment volna, adott egy puszit a homlokomra. Ezután gyorsan vettem egy zuhanyt. Még kentem magamra egy natúr sminket, utána pedig kimentem a szobámból, amit be is csuktam. A fiú, akit Cortez elküldött, kint volt a folyosón. Végig ahogy mentem, engem bámult... Gyorsabbra vettem a lépteimet, majd amikor odaértem a többiekhez, megkönnyebbültem. Miután mindenki készen volt, akkor elmentünk felfedezni a várost. Sétáltunk a tengerparton, voltunk ajándék boltba és hasonlók. Olyan fél 7 körül visszaértünk a szállodába. Megvacsoráztunk, majd mindenki fáradtan bekullogott a szobájába. Szerencsémre az a fiú nem volt ott a folyosón, így nyugodtan, nem sietve a szobámig tudtam sétálni. Gyorsan lefürödtem, becsuktam az ajtót, és elindultam Cortezhez. Miközben sétáltam a fiú, akinek a nevét még mindig nem tudom, kijött a folyosóra, és elkezdett felém jönni. Amikor már egyre közelebb ért, elkezdtem dübörögni Cortez ajtaján, de semmi válasz. Jaj, Istenem! Neki dőltem az ajtónak, és vártam, hogy mi következik. A fiú egyre közelebb volt. Hirtelen nyílik az ajtó, én pedig beesek rajta. Cortez behúz és utána kulcsra csukja az ajtaját.
- Már megint zaklat? - kérdezi.
- Igen - odanyújtja a kezét, és segít felállítani. Már 9 óra fele járt az idő. Mindketten kifáradtunk, ezért hamar megcéloztuk az ágyat. Lefeküdtünk, és Cortez meleg karjai között aludtam el.