,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
Ma kicsit késésben voltam. Ugyanis akárhányszor megszólalt az ébresztőm, nem keltem fel. Szóval remekül indult a reggelem, mit ne mondjak. Mivel elég jó idő volt ma, kicsit lengébben öltöztem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Majd jövök, helló - köszöntem el a szüleimtől, mikor már az ajtó előtt álltam, indulásra készen. Kiléptem a bejárati ajtón, majd amikor megfordultam a kapu irányába, a szemeim kikerekedtek. Cortez állt a kapunak neki dőlva, miközben a cipőjét pásztázta. Egy halvány mosoly kúszott az arcomra, majd lassan elindultam a fiú felé. Cortez felnézett rám. A hosszú haja alól a gyönyörű kék szemei kitűntek, amikkel tetőtől talpig végig mért. - Hát te? - kérdeztem, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Vártalak, hogy együtt menjünk a suliba, ahonnan valószínűleg késni is fogunk. - Köszönöm, hogy megvártál... - mondtam, mire Cortez a kezeit az enyém köré kulcsolta. - Mehetünk? - kérdezte, mire bólintottam, és elindultunk. Egész úton beszélgettünk. Olyan kellemes volt a társasága, hogy legszívesebben egész nap csak vele lennék. Szerencsére még épp időben értünk be a termünkbe. Amikor beléptünk az ajtón az összes szem ránk szegeződött. Ennyire nagy meglepetés lenne, hogy Cortez és én együtt vagyunk...? Mindegy. Elengedtem Cortez kezét, majd leültem a helyemre. Matekkal kezdtünk. Dave ment ki a táblához megírni a halálos ítéletét. Ő utána, pedig én következtem, és hála az égnek négyesre feleltem. Második óra tesi volt. Korponay az óra kezdete előtt odajött hozzám. - Múlt héten elmaradt az edzés, de holnap már meg lesz tartva - mondta keményen, ellenállást nem tűrően, mire bólintottam. - Rendben - válaszoltam, majd el is kezdődött az óra. Most iskola körök helyett, kislabda dobást csináltunk, amiért áldom az eget. Enyém volt a második legjobb eredmény, ugyanis az első legjobb Kingáé lett. Én és Kinga kaptunk egy ötöst. - Infó lesz a következő óra? - kérdeztem meg Kingát, mire bólintott. - Készen van a prezentációd? - vette fel a táskáját, miután felöltözött. - Naná - válaszoltam, majd felmentünk az informatika terembe. Kicsit izgultam a prezentációmat illetően, de Virág megnyugtatott, hogy nem lesz vészes, se gázos, mint ahogy azt én gondolom. A többiek behozták azt a munkájukat, amit régebben készítettek. Elnézve az ő munkájukat, az övéik teljesen különbözött az enyémtől. Aztán jött a Cortezé, ami nagyon egyezett az enyémmel. Mindkettő ugyanarról szólt. Városok városok után, országok pedig országok után. Miközben ment a prezentációm, a szememmel Cortez szempárját kerestem, amit meg is találtam. Küldtem felé egy mosolyt, amit azonnal viszonzott is. A munkámra megkaptam az ötöst. Úgy látszik, hogy ma csak a jó jegyeket zsákmányolom. Nem mintha panaszkodnék. Ezután következett a töri. Barka tanárnő leadta az anyagot, majd dumált tovább az érdektelen dolgairól, ami őszintén szólva nem igazán kötött le. Ötödik óra francia volt. Tanultunk valamit, amire alig figyeltem, hiszen nekem annyira nem is kell. Zárásként pedig osztályfőnöki volt. Miért éreztem azt, hogy kellemetlen lesz ez az óra? Vagy csak simán paranoiás lettem? Őszintén már nem tudom... Beszélgettünk Reniről, majd az oszi feldobta azt az ötletet, hogy meséljük el, hogy mit is szerettünk benne. - Kezdjünk mondjuk Kingánál - nézett Haller a lány felé. - Reniben leginkább azt szerettem, hogy mindig őszinte volt velem, és nem félt megmondani a véleményét, úgy, mint mások. Ráadásul el tudta fogadni azt a személyt, aki vagyok, ami igen ritkaság... - Alá tudom támasztani - mondta Zsolti, mire mindenki felnevetett, még Kinga is. És így mentünk szépen sorba, amíg Cortez nem jött. - Azt szerettem benne, hogy mindig segítőkész volt bármilyen téren. Legyen szó házikról, problémákról vagy csak sima, átlagos dolgokról. Másik becsületre méltó tulajdonsága a szerénysége volt. Nála szerényebb emberrel nem találkoztam még. Őszintén szólva ő volt az a lány, akiért mindent odaadtam volna, hogy vele lehessek. Talán még mindig ő az a lány... - azt hittem ebben a pillanatban török teljesen össze. Akkor én csak egy pótlék vagyok számára, hogy elfelejtse őt...? Próbáltam elrejteni az arcomra kiülő érzéseket több kevesebb sikerrel... Végül rám esett a sor. - Hát... - egyszerűen nem tudtam semmit mondani. Nem nagyon nőtt a szívemhez, ráadásul nem is csíptük egymást. - Igen, Dóra? - faggatott tovább az osztályfőnök. - É-én... Rosszul vagyok... - azzal felálltam a cuccommal a kezemben, és kiviharoztam a teremből. Az irányt egyenesen hazafelé vettem. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy Cortezzel egy légkörbe legyek, főleg olyankor, hogyha az exéről kell jó tulajdonságokat mondanom. De nem értettem, hogy miért mondta ezt, ha most már ott vagyok neki én? Gyorstalpalóba hazamentem, majd a cuccaimat levágva az ajtó mellé, felmentem a szobámba.
***Cortez szemszöge***
Miután Dóri hazament, nem tudtam mit kéne csinálnom. Hiba volt, hogy előtte Reniről így beszéltem. De én sajnos még mindig így érzek. Talán igaza volt, nem kellene úgy játszanom vele, mint egy rongybabával. El se tudtam képzelni, hogyan érezheti magát. Sóhajtottam egyet, majd ahogy kimentem a suliból, a többieket pillantottam meg a lépcső előtt várakozva. Odasétáltam hozzájuk. - Hová mentek? - kérdeztem. - Mekibe. Pont rád vártunk. Jössz? - mondta Ricsi. - Úgy sincs dolgom, szóval megyek - válaszoltam, miközben hanyagul megvontam a vállamat. - Juuujjjjj! De jó! - sipítozott Virág az örömtől, mire elmosolyodtam. - Megsüketülök Virág! Tudod mi az a diszkréció? - akadt ki Kinga, majd elkezdte ecsetelni a szó jelentését. Komolyan mondom, már sajnáltam Virágot. Ricsi alig győzte leszedni az ordibáló Kingát a barátnőjéről. - Zsolti! Csitítsd el a csajod! - kiabálta reménytelenül Ricsi Zsolti felé fordulva. - Dehogyis! Az kéne még, hogy rám ordibáljon így! - röhögött fel Zsolti. Igen. Így telt el az utunk a Mekiig. Csináltunk egy csomó fotót, és posztoltuk a Twitterre és az Instára is. Ekkor a telóm elkezdett rezegni. Reni hívott... - Srácok, megyek, és ezt felveszem. Mindjárt jövök - mondtam, majd kimentem a gyorskajáldából. - Szia... - köszönt Reni. - Szia - mondtam egy nagy levegő kíséretében. - Dave elküldte, amit mondtál rólam az osztályban - nyögte ki pár másodperc néma csend után. Lehunytam a szemem, majd újra felnyitottam. - És? - kérdeztem a lehető legközömbösebben. - Csak azt szerettem volna mondani, hogy nagyon jól esett... - hallottam a hangján, hogy mosolyog, ami az én arcomra is mosolyt csalt. De gyorsan észbe kaptam, és letöröltem az arcomról. - Ennyit szerettél volna? - Nem... Kinga mesélte, hogy összejöttél Dórival - válaszolta csalódottan. Ekkor hirtelen eszembe jutott Dóri. Aki tényleg mindig ott volt velem, és bízott bennem minden egyes döfésem után is, amit belé szúrtam. Borzalmasan éreztem magam, miután rájöttem, hogy a szavaim mennyire fájhattak is neki, pedig ő nem ezt érdemli. És ekkor kaptam észbe, hogy akit ténylegesen is szeretnék... az Dóri. - Igen. De most mennem kell. Szia - azzal gyorsan le is raktam, majd vissza bementem a többiekhez. - Most el kell mennem, de majd holnap találkozunk! - És a kajáddal mi lesz? - kérdezte Dave, amire már nem adtam választ, csak mentem, amilyen gyorsan csak tudtam, hogy ott legyek a lány mellett, aki igazán megérdemli. Miután megérkeztem a házuk elé, kifújtam magam, majd bekopogtam. - Megyek! - hallottam meg Dóri hangját. - Szia... - köszöntem, miután kinyitotta az ajtót, amit azonnal be is akart zárni, de nem engedtem. - Azt hittem tegnap te is azt akartad, hogy együtt legyünk. De úgy látszik megint tévedtem, mert én csak pótlékként szerepelek a listádon - vágta hozzám gúnyosan a szavakat, amikért nem hibáztatom. - Nem vagy csak pótlék. Lehet tegnap tényleg, csak azért kellettél, hogy elfelejtsem Renit, de... - ekkor Dóri újra rám akarta csapni az ajtót - Az Istenért Dóra! Csak hadd magyarázzam meg! - jöttem ki a sodromból, ami igazán nem vall rám. - Jó - csukta be maga mögött az ajtót, majd elém állt. - Tessék, magyarázd meg. - Ma ébredtem rá, hogy mennyi mindent is tettél értem, holott meg se érdemeltem volna. Reni ma délután felhívott, mert Dave átküldte neki a vallomásomat, és ahogy beszéltünk, döbbentem csak rá, hogy akit magam mellett szeretnék tudni, az Te vagy Dóra - fejeztem be a monológom, mire a lány nem szólt semmit, csak némán nézett rám. Annyiszor elcsesztem már, hogy talán nem is fog megbocsájtani. Éppen nyitottam volna válaszra a számat, amikor Dóri a nyakamba ugrott. Nem mondott semmit, csak megölelt. Talán igaz a mondás. Az igazi szeretet tettekben, és nem a szavakban nyilvánul meg...
