,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
A tegnapi nap nagy hatással volt rám. Ugyanis Cortezzel kibékültünk és elmondtam neki mindent Nikiről, miután befejeztük a hancúrozást. ;-) Úgy láttam, hogy meglepte amiket mondtam neki, mert ő nem ilyennek ismerte Nikit. Hát pedig ez az igazi Niki... Ja, és még van egy másik dolog is. A titkos hívó. Tegnap óta nem hívott. Ha többet nem hív, akkor csak egy nagy vicc volt az egész, de ha ma is vagy holnap is hív, akkor már baj van. Mindenesetre elmondtam a szüleimnek, és azt mondták, ha zaklat akkor szóljunk a rendőrségnek, biztos kezdenek, majd vele valamit. Vagyis én nagyon remélem... De van egy voksom már, hogy ki tette. De nem biztos, hogy ő volt. Na de, mindegy is. Ma ezt a ruhát rángattam magamra.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Igen, ez egy lengébb ruha. Azért öltöztem ilyen lengén, mert csoda módon 27 fok van. A fejhallgatót is csak díszként tettem fel, de szerintem tök baró. :D Bár lehet használni is fogom. Na mindegy. :D Anya most itthon volt, és sütött palacsintát. Végre anya csinálja a reggelim, és nem én magamnak. Szépen komótosan megettem kettőt, majd felmentem fogat mosni, és utána elindultam a suliba. Megbeszéltük Cortezzel, hogy ő ma deszkával jön, én pedig jöhetek korival. Még szerencse, hogy a szoknyához hozzá varrtak a készítők egy rövid nadrágot, mert amúgy korizáshoz nem lenne előnyös... Tehát felhúztam a korim és elköszöntem anyától. - Majd jövök! Hello! - azzal kisuhantam a házból. Kimentem a kapu elé, majd megláttam Cortezt bekanyarodni a sarkon. Eszméletlen jól nézett ki. Egy sima fehér póló, egy farmer nadrág és egy Converse cipő. Az is rátett egy lapáttal, hogy, amikor élénk ért, neki támaszkodott a kapunknak, miközben fogta a gördeszkát a kezében. - Szia - köszöntött Cortez egy hosszas csókkal. - Helló - mosolyogtam rá. Az úton többet már nem is szóltunk egymáshoz, csak mentünk a gimi felé. Nem azért nem beszéltünk, mert haragudtunk egymásra, hanem csak mert így volt jó. Megérkeztünk a suliba, és külön váltunk. Én Kingához és Virághoz mentem, ő pedig Ricsiékhez. Mi Kingával elkezdtük mesélni a tegnapi napot Virágnak. Már csak kérdés, hogy felfogta-e a sok infót. Úgy látszott, hogy nem... Inkább hanyagoltuk a témát, és Cortezékkel együtt bementünk a suliba. Amikor a szobornál tartottunk, Zsolti odacsapódott hozzám. - Minden rendben tegnap óta? - kérdezte. - Igen. Köszi - mosolyogtam rá. Azzal olyan gyorsan tűnt el mellőlem, ahogyan jött. Mindegy, ilyen a mi Zsoltink. :D Amúgy számomra most derült ki, hogy Kinga suliújságos. Úgyhogy minden hétfőn mennie kell megbeszélésre, vagy mire. Jó tudni. :D Végül mindenki leült a saját helyére, és elfoglalták valamivel magukat az óra kezdetéig. Csak a második órában fogunk próbálni a szalagavatóra. Meg ha jól emlékszem az ötödikben is. Bejött az angol tanár és megtartotta az órát. Mi Cortezzel végig S.M.S.-eztünk. Második tesi volt. Na ehelyett lett berakva a próba. Minden jóra fordult ugyanis Cortezt úgymond sikerült "kiharcolnom" magamnak páromként. Végül vele is táncolok, aminek nagyon örültem. Zsolti és Kinga pechére Niki még mindig be van osztva Zsoltinak párnak. Szegények. Amikor Cortezzel jöttünk a táncban, akkor semmire nem akartam elcserélni azt a pillanatot. Cortez karjában lenni, valami mesés volt. Ééés...erről ennyit, mert kicsengettek. Mindenki ment szünetre, ahogy mi is. Cortezék az árkádok alá mentek, mi meg a titkos helyükre Kingával és Virággal. Mert tényleg, oda senki nem jár. Úgyhogy az már a miénk lett. :D Harmadik óra infó. Elfoglalhattuk magunkat, na és most jól jön a fejhallgatóm, ugyanis rácsatlakoztattam a gépre és már a fülemben szólt is a 'Cool for the Summer' című dal Demitől, hiszen mindjárt itt a nyár. Az óra végéig hallgattam Demi slágereit. Infó után irci jött. Szegény Cortez... Utálja Kardost, és az érzés kölcsönös. Mindig amikor kimondjuk a nevét hogy Kardos, kijavít bennünket: Mocskos pofájú. Hát Corteznek pechje van, feleltette a tanár. Ugye hátul ülök így nehéz volt megoldani, hogy segítsek neki. De sikerült megoldanom. Ugyanis a tanár Cortez irányába fordult, vagyis a tábla felé és háttal volt nekem. Ez az! Elővettem pár lapot, és arra filccel felfirkáltam a válaszokat. Kardos ebből semmit nem vett észre, és meglepő módon az osztály sem. Végül Ricsi fordult csak hátra, majd visszafojtott nevetessel fordult vissza előre. A lényeg az, hogy nem buktunk le. Cortez kapott egy ötöst, Kardos, bocsánat Mocskos pofájú szerencsétlenségére. A sok egyes mellett jól néz ki az a nagy ötös. :D Kicsengettek irciről és az osztályfőnök emlékeztett minket, hogy 5. órában próbálunk. Akkor mégis jó a memóriám. :D Az 5. óra amikor elkezdődött, a próbánk is kezdetét vette. Olyan rossz volt nézni, amikor Niki és Cortez táncolt... Szerintem nekik is kínos volt a tegnap történtek miatt. Jut eszembe, Niki ma egész nap nem mutatkozott Cortezékkel. Sőt, még nem is láttam az udvaron sem. Biztos hamar elterjedt a tegnapi eset, ha Zsoltin múlt. Hatodik óra elmaradt, már próbálni sem próbáltunk, hanem mindenki mehetett haza. Mi voltunk az utolsók Cortezzel akik kijöttek volna teremből, mert nekünk kellett felszedni a földről a jelző celluxokat, amik segítenek, hogy hova álljunk, meg ilyenek. Mikor ezzel végeztünk, éppen mentünk volna ki, de csukva volt az ajtó. Gondolom a többiek azt hitték, hogy már kijöttünk és szóltak a takarítónak, hogy csukhatja a termet. Mert ezt a termet szokták mindig a leghamarabb becsukni, hogy ne lopjanak ki semmit. Basszus! Bezártak minket! - Cortez... Becsuktak minket! - röhögtem el magam. Ő is az ajtó elé lép, és próbálja kinyitni. Sikertelenül. A sok próbálkozás után Cortez is felnevetett.
