,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
Ma egy átlagos nap vette kezdetét. Kikeltem az ágyból és a ruhás szekrényem felé ballagtam.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Elfelejtettem megemlíteni, hogy Niki már nem az osztálytársunk többé, mert a szülei elköltöztek, és Nikinek is mennie kell. Ezért ő előre hozott érettségit tett. A tablónkon ő is rajta lesz, csak már a szalagavatón nem vesz részt. Nem is bánom... Leszaladtam a lépcsőn és elvettem az asztalról egy csokis fánkot és lehuppantam egy fotelbe. Bekapcsoltam a tévét. Éppen a tegnapi híradó ismétlése ment. - Egy "gyilkos" megszökött a börtönből, szabad lábon jár. Kérem, ha ezt az arcot látják hívják a rendőrséget - itt bevillantottak egy képet a gyilkosról. A kép alján a nevet is mgjelenítették. Bíró Dorián. A fánk kiesett a számból. Teljesen lesokkolva néztem a tévé képernyőjét. Gyorsan lefotóztam, hogy meglegyen. Ezután gyorsan tárcsáztam Ricsi számát. - Láttad a híreket? - kezdtem azonnal köszönés nélkül. - Nem. Miért mi volt benne? - kérdezte Ricsi unottan. - Hogy is hívták azt a csávót aki zaklatta Virágot? - fuu... Hogy senki nem bír nézni híradót... - Bíró Dorián. Mert? - értetlenkedett Ricsi. - Ő volt benne! Ő egy gyilkos! Most szabadult a börtönből! Szólj Virágnak! - semmi válasz nem jött, ezért letettem. Majd Ricsi elmondja Virágnak. Gyorsan felpattantam a fotelből és rohantam volna ki, amikor anyu megkérdezte. - Kicsim. Minden rendben? - nézett rám anyu. - Majd később elmesélek mindent! - azzal a táskámmal a hátamon rohantam a suli felé. Még csak negyed volt, de nem baj! A kanyarnál beleütköztem valakibe. - Hova ilyen szelesen? - hirtelen elesek és Cortez felém nyújtja a kezét. - A suliba. Jaj... Bocsi. Teljesen kiment a fejemből, hogy együtt megyünk... - néztem rá gondterhelten. - Semmi baj. De mégis mi az a sürgős dolog, amiért suliba kell menned? - fordult felém, azzal elmeséltem neki mindent. - És van valami terved? - kérdezte. - Nem, most nincsen. De kifogok találni valamit. Ezt nem fogom csak úgy hagyni... - mondtam határozottan. - De, azért légy óvatos. Te még kellesz nekem - adott puszit a homlokomra. Ezt, hogy érti? Tehát ő is úgy gondolja, hogy lesz nekünk folytatás?! De jó! Csak úgy ösztönösen megöleltem, ő meg visszaölelt. A suli felé vezető út további részén beszélgettünk erről a Dorián ügyről, hogy milyen ötleteink vannak. Amikor megérkeztünk a suliba, akkor mindenkit találkozóra hívtam tanítás után az osztálytermünkbe. Akkor majd elmondom a tervünket a többieknek is. Az óráink hamar elteltek, és utána következett a megbeszélés. Már mindenki ott várt a teremben. Felugrottam az egyik padra és elkiáltottam magam. - Na! Akkor! - tapsoltam kettőt - Egy tervről lenne szó, amit Dorián ellen terveztünk Cortezzel! Mivel megszökött, ezért tuti, hogy Virágot fogja zaklatni! Ezt kell nekünk megakadályoznunk. Méghozzá úgy, hogy mindenki Virág házában lesz. Dorián észszerűen, majd csak este fog jönni, ezért rendőröket is hívunk a biztonság kedvéért. Amikor Dorián betör, elkapják majd őt. Ha mindenki jól megcsinálja a dolgát és nem jön valami hirtelen közbe, akkor jó lesz. Köszönöm! - azzal leugrottam a padról. A diákok egyszerre szivárogtak ki a teremből. Végül mi is elhagytuk a helyet, és elindultunk haza. Cortez hazakísért. Útközben beszélgettünk. - Cortez... - szólítottam meg félénken. - Igen? - nézett rám. - Szeretsz? - csak egy nevetést kaptam válaszul. Erre számítottam... Mi a francnak kérdeztem meg egyáltalán... - Hogy a viharba ne szeretnélek! - adott egy puszit a homlokomra - És te engem? - Én is szeretlek! - amikor ezt kimondtam már a kapunk előtt álltunk. Elköszöntünk egy hosszas csók keretében, és bementem a házba. Anyáéknak elmeséltem mindent a tervről, és ők is helyeselték a tervünket. De azért közölték, hogy legyek óvatos. Ezután elindultam egyedül Virágékhoz. Amikor megjöttem csengetnem sem kellett, mert azonnal kinyitották az ajtót és egy kar behúzott az ajtón. Virág kétségbeesett arcát láttam meg elsőnek. A többiek is mind itt voltak már. - Jaj... Dóri! Most mi lesz? - kezdett el sírni Virág. A szülei is itthon voltak. Virág apukája éppen telefonált a rendőröknek, hogy lassan jöhetnek, az anyukája, pedig Benit fogta a kezében, és pár perc múlva Virag szülei felmentek az emeletre és becsukóztak. Jól tették. A pici babának ne legyen semmi baja. A rendőrség 5 perc múlva megjött, majd berontott az ajtón. Mindenki csendben várta, amíg megjön Dorián. Fél 9 felé járhatott már az idő, amikor valaki kopog az ajtón. A rendőrök gyorsan elfoglalták a helyüket, mi pedig elbújtunk. Virág az ajtó elé állt, sóhajtott egyet, és kinyitotta az ajtót. - Szia Virág! - húzta széles mosolyra a száját az a köcsög Dorián. - Dorián? Mit keresel itt? - kérdezte Virág elcsukló hangon. - Csak látni szerettelek volna - azzal magához húzta a barátnőm és rátartja a fegyverét. Ekkor előugrunk mind a 12-en. - Ohooo... Azt hittétek, hogy én nem készültem fel? - nevetette el magát, és még mindig Virág fejéhez szorította a pisztolyát. Hirtelen mögüle kiugrik 10 fekete ruhás ember, és feltartóztatnak minket. Ekkor Cortezre nézek, aki aggódóan rám néz. Egy aprót bólintok, hogy jelezzem, hogy minden rendben van. Cortez is bólint, majd újra elkezdtük figyelni a történéseket. - És te meg azt hitted, hogy mi nem készültünk fel erre? - mosolyogtam, és ekkor a rendőrök előugrottak rejtekhelyükről, és fegyvert fogtak Doriánra és az embereire. - KEZEKET FEL! LE VANNAK TARTÓZTATVA! - ordította el magát a kapitány. Mielőtt még elmentek volna megköszöntük nekik a segítséget. Nagyon jó, hogy elvállalták ezt az ügyet. Bilincsben vitték el az összes bűnözőt a börtönbe. - Na hát ezt is letudtuk - huppant le Ricsi a kanapéra megkönnyebbülve, miközben Virág haját simogatta. - Igen. Köszi Dóri! - ugrott fel a kanapéról a barátnőm a nyakamba. - Ez nem csak az én érdemem! Ezt együtt csináltuk meg! Mit szóltok ha rendelnénk egy kis pizzát? - dobtam fel az ötletet. - Én benne vagyok! - mondta Ricsi megpaskolva a hasát. Felnevettünk, majd leadtuk a rendelésünket. Közben Virág szülei is lejöttek, és ők is megköszönték a segítségünket. 1 óra múlva megjött a pizza, aztán pedig jó ízűen zabáltunk. Igen. Annyira kifáradtunk, hogy már úgy ettünk mint a disznók. De komolyan. Miután befejeztük az evést, elindultam Cortezzel haza. Egész úton nevettünk, emiatt néhány ablakból elhangzottak ezek a megjegyzések: "Más már ilyenkor aludni szeretne!" vagy "Kussoljatok már! Hülye kölykök!". Ezek a hozzászólások csak még inkább jobbá tették a hangulatot. Miután beléptem a házunkba Anyáék nagyon örültek, hogy semmi bajom nincs. Elmeséltem nekik a történteket, mire csak bólogattak. Míg a szüleim lent a konyhában vacsoráztak, én megcsináltam a házikat. Hatalmas szerencsém, hogy nem volt tanulni valóm. Ezután elmentem lefürödni, majd belehuppantam a kényelmes, puha ágyamba. Bekapcsoltam a sorozatomat és addig néztem, amíg el nem fáradtam. Miután kikapcsoltam, lecsuktam a szemeim, majd elgondolkodtam a jövőnkön. Vagyis a Cortezén és a sajátomon, mert azt mondta szeret, és hogy kellek még neki. Tuti akar folytatást. Juhhuu! És azon is gondolkodtam, hogy lassan közeleg a szalagavató. Már a ruhám is megvan, de azt majd később mutatom meg. :D Egyszerűen gyönyörű! És az izgalom is bennem van, hogy lassan táncolhatok életem szerelmével. Végül elfáradtam a rengeteg gondolkodásban és elaludtam.
