,, Az út túl oldaláról szemléltem az iskolát, amitől a szívem a torkomba ugrott. Nem tudom még most sem, hogy miért is voltam annyira ideges, de akkor valamiért elkapott a stressz kellemetlen érzése, és az sem igazán segített, hogy a gyomrom az ideg...
Ma elég normális fejjel keltem, ahhoz képest, ami tegnap történt. Álmosan a szekrényemhez sétálok, majd egy szép nyárias egyberuhát veszek ki.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Legnagyobb "örömre" a nappaliban Cortez ücsörög feszülten telefonálva. Még nem vett észre. Már éppen mentem volna vissza a szobámba, amikor meghallom, hogy megemlíti a nevemet. Ekkor gyorsabb tempóval bemegyek a szobámba, viszont résnyire hagyom a szobám ajtaját. - Így is haragszik rám Dóri - mondja szomorúan. Pont nem érdekel, hogy szomorú. - Nem, dehogy. Még nem mondtam el neki. Majd pénteken. Szerintem te is várj vele - mondta. Mi az, hogy te is várj vele? Ez mégis mit jelentsen? - Na, majd próbán találkozunk. Cső - azzal kinyomta a telefont. Felvettem a póker arcom és kiléptem a szobámból, mintha mit sem hallottam volna. Cortez éppen tejet öntött a müzlijéhez, amikor rám nézett. Hosszasan bámul, majd csak akkor kap észbe, amikor a tej már csöpög a táljából, vagyis inkább már ömlik. - Ohh... Hogy bassza meg! - káromkodik. Én csak egy halk kuncogást ejtettem meg. - Szerinted ez vicces? - förmedt rám, mire abbahagytam a nevetést. - Van valami amit nem mondtál el nekem? Esetleg titkolsz valamit? Azon kívül, hogy menyasszonyod van? - kérdeztem meg spontán, kiemelve az utolsó mondatot. - Hallgatóztál? - kerekedett ki a szeme. Ahelyett, hogy kellemetlenül éreztem volna magam, magabiztosan felvállaltam. - Igen. Szerinted az ilyet nem a szobába kéne elintézni? - nézek rá. - Jézusom... Komolyan visszaköltözök a nagyszüleimhez... - azzal kivágja a bejárati ajtót, és azt vissza is csapja. Hadd durcizzon. Végül amit otthagyott tejet feltöröltem, és a müzlit pedig megettem. Ne pazaroljunk. Bekapcsolom a tévét és pont a sorozatom egyik része ment. Miután megnéztem a részt, kikapcsoltam a készüléket, majd elkezdek telózni. Hirtelen eszembe jut, hogy 10 perc múlva próba lesz a suli tornateremében. Amilyen gyorsan csak tudtam, felhúztam a görkorit és suhantam is a suli felé. Ugye a suli már messzebb van, mint Anyáé házától volt. 3 perc alatt ott kell lennem, különben baj lesz. Már csak kicsi kell ahhoz, hogy a sulinál legyek... És itt vagyok! Görkorival együtt éppen hogy beérek a terembe. Minden szem rám szegeződik. Én csak kiegyenesedem és, mintha mi sem történt volna, leveszem a görkorit és áthúzom egy szandálra. A lányok azonnal odasiettek hozzám kérdezősködni. Elmeséltem nekik a reggeli vitánkat. Virág mesélte, hogy hozzájuk ment át. A csaj nevét is megtudta, akinek a kezét kérte meg, meg azt is, hogy 3-kor újra találkoznak a parkban. Akkor majd én is ott leszek, és móresre tanítom! Kis hülye liba. Az ofő pár perces késéssel megjött, majd elkezdtük a próbát. Amikor éppen Cortezzel kellett táncolnom, akkor nem néztem a szemébe, hanem inkább a mellkasát bámultam. - Dóra! Kérlek a tánc partnered szemébe nézz! - mondja Haller. Így hát muszáj volt Cortez szemébe néznem. Pedig nem vagyok képes ezek után, amit tett a szemébe nézni. Előről kezdtük a táncot. A tánc közepénél járhattunk, amikor Corteznek rálépek a lábára. Elég erősen. Feljajdít, majd az oszi ismét szól. - Na jó. Én nem tudom, hogy mi van, de figyeljetek már oda! - üvölt idegesen velem az oszi. - Tanár úr elnézést, de nem tudom folytatni a tánc próbát... - éreztem, hogy könnyek lepik el az arcom. Azzal kirohantam az udvarra. Van ott egy hatalmas fa, és annak a tövébe leroskadtam. Itt már teljesen ömlöttek a könnyek a szememből. Felhúztam a térdem, majd ráhajtottam a fejem, és zokogtam. Zokogtam, zokogtam és zokogtam... Mindaddig amíg nem veszem észre, hogy valaki le nem kuporodik mellém. - Jól vagy? - kérdezi Kinga. Felemelem a fejem és alig látok valamit a könnyektől. Minden tiszta homályos. - Nem is tudom... - törlöm meg a szemem. - Tessék. Itt egy zsepi - nyújt felém egy zsebkendőt. - Köszi - azzal kifújom az orrom. - Még mindig áll a csaj megleckéztetése? - mosolyog rám Kinga. - Persze - azzal felállok, és visszamegyek a korimért, amit az ajtó előtt hagytam. - Hé lányok! Maradjatok! - kiált oda az oszi. Illedelmesen elutasítjuk, majd Virágnak intve, hogy ő is jöjjön, kimegyünk a torna teremből. Gyorsan felhúzom a korimat, majd elindultunk hozzánk. 20 perc múlva otthon is voltunk. Lehúzom a görkorcsolyám, és a konyha felé sétálok. - Meg hívlak titeket ebédre. Szeretitek a halat, rizzsel és mártással? - kérdezem. Ők csak hevesen bólogatnak, majd körbenéztek a házban. - Úúú... Dóri ez nagyon szép! - csodálkozik Virág. - Elkell, higy ismerjem, tényleg szép - fordul meg a saját tengelye körül Kinga. - Köszi lányok! - mondtam, majd a lányok besegítenek a főzésben. 1 és fél óra múlva készen lettünk. Éppen terítjük az asztalt, amikor Cortez is betoppan. Nem zavartatja magát, leül tévézni. Mi már éppen szedjük ki az ételt a tányérunkra, amikor megszólalok. - Cortez. Gyere te is egyél - azzal rakok ki még egy tányért. Furán rám néz, és amikor látja, hogy komolyan gondolom, akkor odaül az asztalhoz és néma csendben eszik. Miután megette megköszönte, majd bement a szobájába. Kereken délután 2 óra volt. Éppen most fejeztem be a mosogatást, amikor Cortez kijön a kis barlangjából, és elhagyja a lakást. A lányokkal összenézünk, mert még nincsen 3 óra. Így gyorsan összepakoltunk, és indultunk is a park felé vezető rövidebb úton. Futunk, mint a hülyék. De nem érdekel. Muszáj, hogy megleckéztessem azt a kurvát! Éppen beérünk lihegve a parkba Cortez előtt. Látjuk Cortez mennyasszonyát ugyanazon a padon ülni, kint tegnap. Határozottan odasétálok hozzá és megszólítom. - Szia! Te vagy Kovács Regina? - kérdezem barátságosan. - Szia! Igen. - mondta ártatlanul. Na nekem ne játssza itt az ártatlant! - Ide figyelj! Nem tudom mióta kavarsz Cortezzel, de örülj, hogy megkérte a kezed! Mert képzeld, pont én vagyok a barátnője. De úgy látom nem az egyedüli. Mostmár a menyasszonya vagy. Örülj neki, mert nem mindenkinek adatik meg ez a lehetőség! - ekkor Cortezt látom közeledni. - Dóri? Te mégis mit csinálsz? - értetlenkedett Cortez. - Azt amit tennem kellett! Ezt a kis picsát leszidni! És tudod mit? Végeztem veled! - azzal elviharzok ki a park kapuján. A lányok gyorsan utánam jönnek. Miután sikerült lenyugodjanak, beszélgettünk a holnapi napról. Azt hittem nem fog alább hagyni az izgatottságom, de úgy látszik tévedtem. Alább hagyott... Amikor megérkeztünk a házunkhoz, elköszöntem a lányoktól, és megköszöntem nekik, hogy itt vannak mellettem. Majd végül ők is hazamentek. Amikor beértem a házba Cortez gördeszkája hevert ott. Véletlen rá léptem, majd elestem volna, ha nem nyílik az ajtó, és nem lép be rajta Cortez. - Jól vagy? - kérdezi. - Mondhatjuk azt is... - mondtam, majd állnék fel a karjaiból, de nem enged. - Sajnálom... - mondja bűnbánóan. - Itt már ennyi nem segít... - mondom és kirántom magam a keze szorítása közül. Bemegyek a szobámba és elkezdek tanulni az érettségi vizsgákra. Miután eleget tanultam, elmentem megvacsizni, majd lefürödtem, és elaludtam. A holnapi nap miatt muszáj, hogy kipihenten keljek. Remélem nem lesz annyira szörnyű a szalagavatóm...
