II.

61 1 0
                                    

Vettem egy mély levegőt, beszívtam azt a jó mézes illatot. Futás közben éreztem, ahogy a lábamban levő izmok megfeszülnek. Közép gyors tempóban haladtunk. Elfutottunk egy kis park mellett, majd elhaladtunk egy sor ház előtt és így jutottunk vissza a miénkhez. Közben gyakran figyeltem, amint Max nagy élvezettel fut. Leültem a fűre, hogy tartsak egy kis pihenőt. Közben az udvar végéből meghallottam a kutyus fájdalmas vonítását. Odasiettem hozzá. A jobb mellső mancsát megemelve bicegett felém és nyöszörgött. Egy vastag tüske volt benne.  Leguggoltam mellé és óvatosan megfogtam, közben Max-et nyugtatgattam.  Magam felé fordítottam és szemügyre vettem. A kutya rám emelte a nagy barna szemeit és úgy figyelt. Ekkor hátratántorodott és hangos morgásba kezdett. Nem értettem, hogy miért. 

Ekkor hirtelen minden kiélesedett és a szemem sarkából mintha gomolygó füstöt láttam volna. A Nap már nem sütött. És a madarak sem csipogtak. Különös. Felálltam... A testemet nagyon könnyűnek éreztem és erősnek. Mi történik?  Ez... Nagyon... Elfordultam és megláttam egy fűben egy kertészgereblyét. A kezembe vettem. Odaléptem a kutyához, a szerszámot pedig felemeltem.  Végezz vele! Tedd meg!  Kiáltotta egy hang a fejemben. Annyira erős volt a késztetés hogy...

-Melinda! – hallottam távolról Josh kiáltását. Kilépett a házból és látta amint az állat felett állok  készülök lesújtani az állatra.

-Ne! – odafutott hozzám. Még időben. Szegény Max annyira meg volt rémülve, hogy amikor Josh gyorsan kiszedte a tüskét, elszaladt. Ezután óvatosan kivette az eszközt a kezemből. Rémülten vizsgálgatta az arcomat.

-Jól vagy? Mi történt? – arcára kiült az aggodalom.Én... - nem tudtam válaszolni. Az a fájdalmasan kellemes érzés, amit pár perccel ezelőtt éreztem, hirtelen elmúlt. Csak néztem magam elé. Az előttem álló férfira. Valamit magyarázott, kezeivel artikulált. De túlságosan zúgott a fülem, így nem hallottam amit mondott. Ezután minden elsötétedett.A lábaim nem bírták tovább. Összerogytam. Csak arra tudtam gondolni, hogy az imént tényleg meg akartam ölni egy ártatlan élőlényt? Választ nem kaptam rá. Körbevett a nagy sötétség.

A lányWhere stories live. Discover now