A lány

VIII.

Sötét. Ennyit láttam csak. 

Újra.

De most nem az a jóleső. Éreztem ahogy egyre melegebb lesz. A nagy semmi közepén álltam. Végtagjaim mintha ólomból lettek volna, alig tudtam mozgatni. Levegőt is csak nagy nehezen tudtam venni. Perceken belül a melegből forróság lett. Ziháltam, a fejem lüktetni kezdett és ahogy oda kaptam a kezem, egyre erősebbé vált. Homlokomon izzadtság gyöngyözött. Lerogytam.

Levegőt! 

Tátogtam mint egy hal amit kiemelnek a vízből. Kezeim torkomhoz raktam. 

Levegőt!

Térden kúszva próbáltam a sötétben haladva valami kiutat keresni. Mentem egyenesen a semmibe. Fogalmam se volt hogy honnan jöhet ez a hőség. Az izzadtság cseppek végigfolytak a hátamon, az arcomon egyenesen a szemembe. Megálltam hogy letöröljem, de a másik kezem abban a pillanatban felmondta a szolgálatot. Az arcomra estem, a lábaim elzsibbadtak, már mozdulni se bírtam.

Segítség! 

Szóra nyitottam a szám. De kiszáradt torkom lehetetlenné tette még a beszédet is. Kis apró könnycseppek kezdtek gyűlni a szemembe és végigfolytak az arcomon. Szemem szorosan behunytam és előtört a zokogás. Nem tudtam már visszafojtani, egyre hangosabb lett.

Valaki... segítsen!

Éreztem ahogy félig nyitott ajkaim közül nyál csordul ki, de letörölni se volt erőm.

Valaki!!!

Teljes erőmből sikítottam mindent beleadva. De nem jött válasz. Végül már beletörődve vártam lehunyt szemekkel a halált.

Pár pillanat múlva egy enyhe nyomást éreztem a halántékomon. Jóleső hideg társult vele. Először azt hittem képzelődök. Olyan érzés volt mint a tikkadt földnek a zápor. Apró nyögés hagyta el a szám a hideg keltette érzésre ami kezdett szépen szétáradni a testemben, de párhuzamosan vele zúgni kezdett a fejem. És fáradtság tört rám. Majd észre se vettem hogy elaludtam.

*****

-Megmondtam hogy ez lesz, de nem hallgatott rám.

-Csak azt mondd el hogy jól van-e!- válaszolta a másik a lány fölött állva. Aggódó, de mégis kemény tekintettel figyelte, ahogy a szalmazsákon apró pilláit lehunyva alszik.

-Igen. Bár... Már napok óta láz gyötri. Nem ébred fel.- az idős hölgy ekkor levette a beteg homlokáról a rongyot és megmártotta a mellette levő vödörben. Kicsavarta és visszahelyezte. A másik figyelte ahogy végzi a dolgát. Egy ideig nem szólt egyik sem. A gondolataikba merülve hallgattak. Majd az asszony szólalt meg egy sóhaj kíséretében:

-Korai volt. Nem állt még rá készen. Láthatja hogy a teste és az ereje kezdi elhagyni.-közben folytatta a bíbelődést. A férfi csak hallgatott és hajába túrva járkálni kezdett.

-Hagynia kellett volna. Az ő emberi élete elenyésző. Serena kibírta volna mert...

-Nem!- szakította félbe az asszonyt ingerülten.- Nekem az nem kellett és most se. Ő kell.- rámutatott a lányra.- Ha nem tudod meggyógyítani akkor az életeddel fizetsz majd.- abbahagyta a járkálást és miközben ezeket mondta a nénihez fordult és gyilkos szemekkel nézte mire a nő hunyászkodva hajtotta meg a fejét.

-Igenis uram. De ez a hely akkor sem alkalmas.- hangját alig lehetett hallani ahogy beszélt. Félt hogy a férfi ebben az állapotban meg találja ölni.