A lány

X.

-Balra hálószobák találhatók, és ha felmész azon a lépcsőn, akkor a második szintre jutsz.- mutatott a lépcső felé ahogy haladtunk.

-És miért csak az egyik oldalon vannak ablakok?- intettem a fejemmel a fal fele. Csak vörös téglák voltak ott semmi más. Így inkább a hozzám legközelebbihez léptem mert odalépve észrevettem kis apró véseteket rajta. Apró díszítések voltak rajta, messziről nem is látni.

-Biztonsági okokból.- többet a Nagyúr nem is fűzött hozzá. Inkább az ablakon túli táj kötötte le a figyelmét. És az enyémet is amikor odanéztem.

Kevés házat láttam; és annál kevesebb embert. Csak néhány járókelő haladt az otthonuk fele lépteiket megszaporázva. Egyetlenegy gyereket se láttam. Nevetést is csak a kocsmák felől, de ha katonák járőröztek arra, akkor egyből beállt a csönd. Ekkor előugrott egy kép az emlékezetemből.

Hangos sikítások.

Futás hangja, ahogy egyre közeledik.

A nő élettelen szeme.

A füst orrfacsaró szaga.

-Voltál már háborúban? Vagyis... volt-e?- nem tudtam eldönteni hogy magázzam vagy tegezzem. Bár szinte csak pár évvel lehetett idősebb mint én. Figyelmemet ismét neki szenteltem. Ő a téglafalakat vizsgálgatta már és ujjával néha egy-egy porszemet lesöpört az amúgy portalan téglákról. Majd amikor megunta felém fordult és sötét szemeit az enyémbe fúrva válaszolt.

-Igen voltam. És tegezz kérlek.- azzal visszafordult és folytatta az addigi tevékenységét. Az én kíváncsiságomat viszont nagyon felkeltette.

-És sokban vettél részt? Téged is besoroztak esetleg? Atomháborúban is voltál?- a keze megállt az egyik tégla darabon és lassan, egy nagy macska kecsességével, teljes testtel visszafordult hozzám. Szemeit lesütve elmosolyodott és kuncogva megrázta a fejét. Mikor megszólalt mintha minden megfeszítve,lélegzet visszafojtva megáll volna.

-Nagyon sok minden van amit nm tudsz még kicsi lány. A háború nem az én asztalom. Apám egyetlen gyermekeként a harcmezőn nekem is meg kellet jelennem. A harcművészetet megtanították, de nem kellett sokszor használnom. Nálunk nincs olyan hogy besorozás. Az én világomban teljesen mást jelen a háború. Itt nincs se atom se olyan fegyver amit te ismersz vagy már láttál. Ez más.- hangja kicsit lealacsonyítóan hatott rám, ezért akaratlanul is kötekedésbe kezdtem.

-Hogy-hogy más? Akkor mivel szálltok harcba?- közben széttártam a karom jelezve az értetlenségem.- Mert nem értettem ebből semmit amit az imént mondtál. 

Talán kaszával vagy kapával? Mulattam magamban.

-Majd mindent megtudsz időben.- lassan beszélt, minden szavát alaposan kigondolva.- Ha akarod később megmutathatom.- nem válaszoltam, vártam hogy mondjon még valamit ezért csak csöndben figyeltem ahogy sétált tovább a folyosón.

Mikor egy kicsit elhaladt tőlem, megállt.

-Nem jössz?

-De igen!- eszméltem fel hirtelen.- Szóval?- léptem hozzá. Közben türelmetlenül a körmöm piszkálgattam séta közben. És megállapítottam magamban hogy kéne már műkörmöshöz mennem nagyon.

-Kicsi lány. Én már akkor kardot forgattam és egy birodalmat vezettem, mikor te még meg sem születtél.- ezeket hallva azonnal megálltam. És számat eltátva kerestem a szavakat.