Pattanásig feszülve vártam hogy vajon mi fog történni.
A Nagyúr és a kocsmáros farkasszemezését figyeltem amikor a szemem sarkából észre vettem hogy a minket bámuló alakok közül néhány már felállt.
-Öhm, szerintem megfelelő az ajánlat.- bátorkodtam válaszolni de azonnal meg is bántam.
-Nem!- vágott a Nagyúr azonnal közbe.- Mi nem elégszünk meg efféle ehetetlen hamuval.- a kocsmáros pulton fekvő keze ökölbe szorult és enyhén megremegett.
-Akkor azt ajánlom hogy takarodjanak innen.- S szúrós szemeit a Nagyúr tekintetébe fúrta.
Miért nem fogadjuk inkább el, minél előbb eszünk valamit annál jobb. Mert nem hiszem hogy megállnánk még valahol. Gondolkodtam magamban, elvégre a gyomrom már nagyon kívánkozott valami ehető után.
A Nagyúr alig észrevehetően felém fordította a fejét és egy nagyobb sóhaj után így válaszolt:
-Rendben. Adja.
***
A kocsmából kiérve végre kifújhattam a levegőt. Azonnal enni kezdtem. A Nagyúr meg sem várva míg befejezem azonnal elindult, én is elindultam volna utána de ekkora a kocsma ajtaja kivágódott. Hátra fordultam és megpillantottam pár férfit. Ők voltak akik álltak.
- Hé te ficsúr!- kiáltotta az egyik. Magas, nagydarab fickó volt. Barna haja a válláig lógott ahol keresztbe a kardja volt felcsatolva. Alkarjain alkarvédők voltak és azok tokjaiba kis tőrök voltak rakva. Ruhája sáros volt és néhány helyen vérfoltok tarkították.- Hogy ízlik a hamu?- kérdezte kárörvendve, mire a társai mögötte röhögésbe kezdtek. Öten voltak, de mindegyikük ittas állapotban.
Gyorsan a Nagyúrhoz siettem aki közben megállt és hozzájuk fordult.
-Nem állok szóba idegenekkel.- mondta halál nyugodtan, azzal hátat fordítva elindult szorosan maga mellett tudva engem.
-Még nem fejeztem be!- hallatszott a kiáltás. És a következő másodpercben a levegő éles sikítását hallottam majd egy hatalmas bárd fúródott a Nagyúr feje melletti fába. Felsikoltottam. Éreztem ahogy a Nagyúr egyre erősebben szorítja a kezem, de az arcán a düh egyetlen árnyéka sem látszódott meg.
Te menj előre, ülj fel a szánra és várj. Hallottam a fejemben a parancsot. Lassan erőt vettem magamon és elindultam. A következő pillanatban egy hatalmas széllökés döntött le a lábamról. És nemsokára hangos sikolyok ütötték meg a fülem. Már körülbelül tíz méter távolságra voltam amikor megfordultam. Kard csapódott kardnak. Majd a dulakodás elhalt és az addig leereszkedő fekete köd felszállt. A lábaimból kifutott az élet. Csontvázak feküdtek a földön szerte szét és kardok, kések álltak bele a földbe elgörbülve. Mind meghaltak. Egyedül a Nagyúr állt makulátlanul tiszta öltözetben. És mintha megérezte volna hogy ott vagyok megfordult, arcáról a közömbösséget egy enyhe mosoly vette át.
-Ők...
-Meghaltak, igen. Tudod kedvesem- a kézfejem a kezébe vette és nyomott rá egy apró csókot- ez jár annak aki nem tisztel. Most pedig menjünk.
Azzal kézen fogott és elsétáltunk. Út közben egy megmagyarázhatatlan érzés kerített hatalmába. Egy részem örült ennek a borzalomnak, diadalittasan mosolygott mintha örömét lelné a pusztításban.
YOU ARE READING
A lány
FantasyMelinda és párja Josh egy átlagos életet élnek. Minden nap úgy telik, ahogy mindig. De egy nap.. történik valami. Valami megmagyarázhatatlan aminek köze van Melindához, aki mintha nem lenne már önmaga. Változik. Elkezdődött... És visszafordíthata...