A lány

VII.

Josh

3 nappal később

-Uram. Kérem válaszoljon a kérdésemre. Mit látott pontosan?- Brave tizedes velem szemben foglalt helyet. Még mindig a rendőri egyenruháját viselte. Hét órával ezelőtt hoztak be kihallgatásra. Azóta a tizedes minden hasznos információt ki akar húzni. 

Ha eszembe jutnak a történtek mindig be kell hunynom a szemem. Folyton megjelenik előttem a kép, ahogyan Melinda testéből fekete nyúlós valamik jönnek ki. 

A doki... Te jó ég! Az a tekintet.. nem emberi volt.  Seperc alatt végzett vele. Végül eltűnt a semmibe.

Többször pislognom kellett mire felfogtam hogy mit történt. Azt hittem álmodtam az egészet de amikor a tűzoltók odaértek hozzám, közölték hogy azonnal ki kell vinniük. Emlékszem, mindenfele forgattam a fejem Melinda-t keresve, mikor magamból kikelve rákérdeztem, a főparancsnok csak megrázta a fejét.

Ó Mel! Egy félreértés volt az egész. A dokival csak találkozgattunk de már nagyon régen volt. Megmondtam neki hogy nem akarok tőle semmit és leléptem. Mekkora egy ribanc! Csak féltékennyé akarta tenni. Én hülye meg észre se vettem. Gondoltam hogy túltette magát a "szakításon" de úgy látszott mégse. És ahogy... ahogy a szeme szó szerint kifolyt a szemgödréből.. És az a sikolyra nyílt száj, halálfélelem uralkodott el rajtam hiszen soha nem láttam még ilyet. Az én Melinda-m! Az nem lehet hogy valami szörnyeteggé változzon. De akkor mégis mi volt? Bárcsak tudnám merre lehet.

-Uram, nézze! Maga se akar már itt ülni és én sem. Szóval mi lenne ha végre kinyögne valamit és takarodhatunk haza a francba?- már állt az asztal mellett és rátámaszkodott. Ha most mindent elmondok neki akkor bolondnak fog nézni, ha azt mondom nem emlékszek semmire akkor tudni fogja hogy hazudok. Barna szemeit az enyémekbe fúrta és várt. Orrlyukai kitágultak ahogy gyorsan szedte a levegőt.

-Rendben. De csak akkor mondok bármit is ha utána elengednek  és békén hagynak. - jellemző a társaságukra hogy rászállnak a gyanúsítottakra de még a nem gyanúsítottakra is. Nem hiányzik hogy éjjel-nappal a seggemben legyenek.

-Hallgatom.- egyből kinyitotta a kis jegyzetfüzetét ami az asztalra volt készítve.

-A kórházban vártam a barátnőmet. Egy széken aludtam mikor jött a robbanás és egy fekete maszkos ember elrabolta. Utána eszméletemet vesztettem, a többit már tudja.- Brave közben lelkesen jegyzetelt, itta minden szavam. Magamban reméltem hogy beveszi.

-Látott még valakit ott tartózkodni?- abbahagyta az írást.

-Nem. De a doktornő...

-A doktornő halott. És érdekes módon azon a részen érte a halál ahol maga is tartózkodott. Nem furcsa ez?- hajtotta oldalra a fejét és szemöldökét felhúzva várt.

-Ennyire emlékszem. Valószínűleg az az ember egy kábító gránátot dobhatott be a helyiségbe. A doktornő halálát nem tudtam.- na persze. Testközelből láthattam. 

-Rendben. Köszönöm az együttműködését.- összecsukta a füzetet, felállt majd én is követtem a példáját. Az ajtóhoz mentem és már a kulcson volt a kezem mikor hozzátette:

-Azt viszont még mindig nem értem hogy erre miért kellett órákat várni?

-Tudja tizedes, a sokk még mindig tart.-válaszoltam hanyagul visszafordulva hozzá, mire csak felvonta újra a szemöldökét.

-További szép napot.

-Magának is.- azzal kiléptem az ajtón.

Az első dolgom volt hogy előkaptam a telefonom. Tárcsáztam Earon  számát. Percek óta csörgettem amikor felvette és nehézkesen beleszólt:

-Na mi van, nem tudsz pár napig meglenni a seggeden?- közben csörömpölés zavarta meg a beszélgetést.

- A segítségedre van szükségem. Melinda, öhm... nos eltűnt.- alig bírtam kimondani a rám nehezedő feszültség miatt. Újabb zörgés. Felcsattanva vontam kérdőre barátomat:

-Te meg mi a faszt csinálsz ott?!

-Ja én semmit csak Sabrina van a farkamra cuppanva aztán nem bír már magával olyannyira hogy...

-Jól van tesó, vágom. Ne folytasd mert elhányom magam. Inkább mozgasd meg a szálaidat. Szükségem van néhány dologra.- tettem le a telefon de mér elvétve hallottam ahogy elküld melegebb éghajlatra. Hozzászokott hogy ő dirigál, most fordított helyzet van. Van egy tervem, de ahhoz csak is az ő segítségét kérhettem.

Earon-nal már ovis korunk óta jóba vagyunk. Ő volt aki állandóan baszogatott mindenkit a suliban, mindig verekedett de a véleményét mindenki adta és tiszteletben tartották. Én inkább a háttérben maradtam megfigyelőként.Csak pár hónap van köztünk. Amikor befejeztük a középsulit én messzebbre kerültem hogy fejlesszem a közgazdászi ismereteimet. Earon addig az apja vállalatánál maradt. Volt egy közepes részvénytársaságuk. Elég szépen éltek. Pár évre rá a faterját meggyilkolták mert összeszűrte a levet az egyik volt kollégájával akit állítólag miatta rúgtak ki. A halála után Earon-nek kellett átvennie mindent. És az évek múlásával fordult a kocka az életében. Megkomolyodott, sok kapcsolata lett a világ különböző pontjain. Egyre jobban ment neki. Én viszont vágytam egy kis kalandra ezért többfelé utazgattam. Majd találkoztam Mel-lel és ide költöztem vissza vele.

Earon-t egy benzinkúton ismertem meg. Akkor még nem tudtam kicsoda. Melinda-t ki kellett raknom a nagyszüleinél mert elmondása szerint szeretett volna eltölteni velük egy kis időt. Mindketten leparkoltuk a kocsinkat. Ő már akkor Merci-vel közlekedett nekem meg csak a kis Lada-m volt. A mai napig emlékszek mikor két egymás melletti tartálynál álltunk meg az autókkal. Mondhatom nagyon különleges látványt nyújtott a két kocsi egymás mellett. Ő ott állt és engedte a benzint a tankba. A motorháztető alól füst kezdett el szállni. Kiderült hogy valami alkatrész tönkrement benne.

-Kurva anyád te fos geciláda!- ordibálta a Merci-jének. Én akkor jöttem ki a kútról miután fizettem. Mulatságos volt látni ahogy egy öltönyben és lakkcipőben feszítő férfi ordibál az autójának mint egy hisztis kislány. Nem bírtam tovább, muszáj volt elröhögnöm magam.

-Hé mi a faszt röhögsz baszd meg?- fordult egyből a hang irányába.

-Ja semmi, csak ennyit ért az a pár millió?- enyhén ki lehetett hallani a gúnyt.

-Ja.- fújtatott.- Amúgy.- masszírozta a tarkóját zavarában- Nem tudnál bevinni a városba? Ki is fizetném.

Megsajnáltam szerencsétlent. És még mindig, de röhögve beleegyeztem. Beszálltunk, út közben beszélgettünk elég sokat így lassan egyre jobban megismertük a másikat. Most már ott tartunk hogy csak úgy felhívjuk egymást az éjszaka kellős közepén a semmiért. És hasonlók. De ha bajban van a másik akkor első az hogy a segítségére sietünk.

Odasétáltam az Audi-mhoz. A Lada-t azóta sikerült eladnom. Keresek már annyit hogy megengedhessem magamnak. Mel mindig dicsérte a kárpitját. Szerinte nagyon elegáns és férfias.

Mel... Annyira hiányzol! Fogalmam sincs hogy pontosan mit láttam. Kiráz a hideg ha csak eszembe jut, de mindent meg fogok tenni hogy vissza kapjam. Még ha az életembe kerül akkor is. És ha bántani meri valaki.. Még a pokolban is üldözni fogom ezt megígérem. 

Beültem és elindítottam a motort, rámarkoltam a kormányra és hajtottam egészen hazáig. Közben a gondolataimat rakosgattam. És agyaltam hogy hogyan tovább.