A lány

XV.

Ha jól számolom akkor már egy év telt el azóta hogy a Nagyúrnál "raboskodom".

Tulajdonképpen én se tudom már igazán mit is keresek itt. Teljesen megszoktam ezt a helyet. A Nagyúr minden nap meglátogat a szobámban. Beszélgetünk a városról, meg tanít egy két dolgot ami szerinte később még hasznos lehet. Például hogy hogyan viselkedik egy uralkodó, beavat a hadi tervekbe amiket ő úgy gondol érdemes nekem is tudnom. Közben minden héten egyszer küld fel hozzám egy szolgálót aki a tanításom "női" részeit próbálja megtanítani. Bár nem igazán volt kedvem hozzá mivel nem is tudtam az itteni etikettet. Nálunk ilyen csak elenyészőben volt.

Nálunk.

Néha felrémlik egy-egy emlék, de már javarészt az itteni dolgok foglalkoztatnak.

Mikor egyszer a Nagyurat kérdeztem hogy hazamehetek e egyszer, azt felelte hogy majd eljön az ideje. És abba is maradt ezzel a témával a kérdezősködésem, nem is akartam többet tudni róla.

-Jó lenne ha a kisasszony ide figyelne amikor fontos dolgot mondok.- Raline szeme villámokat szórt ahogy megszidott. Nála vagyok órán. A végtelen számú szolgáló közül ő lett megbízva az étkezési etikett elsajátításával. Eddig a terítékek helyes elhelyezését vettük sorba, bár még mindig nem igazán értem hogy erre mi szükség van.

Magáról Raline-ról szinte nem is tudok semmit csak amennyit a Nagyúrtól megtudtam. 

A város szélén nevelkedett, nyolcan voltak testvérek. Az apja egy nagy rangú lovag volt de felségárulás miatt felakasztották a családja szeme láttára. Nem tudtak megélni abból a kevés pénzből ami Hyrinasse, az anyjuk szerzett. Ő egy takács céhnél dolgozott. Volt olyan nap amikor egyáltalán nem fizették ki, így a család többi tagjának koldulnia kellett. Sokszor már majdnem az éhhalál szélén voltak Amit az anyjuk kapott fizetség olyan kevés volt hogy a többi testvért Raline-nek kellett kivinnie a Fekete Erdőbe,mivel ő a legidősebb, majd otthagynia. Aztán választás elé került. Vagy az utcán fog koldulni és napról-napra élni vagy azonnal szerez valami munkát.

Aztán egy nap mikor a szakács meglátta hogy ételt próbál lopni a vár előtti  ételszállító kocsiról, először meg akarta büntetni, de meggondolta magát és felvette maga mellé mosogató lánynak, elvégre mindig kell egy a konyhára. Időközben a várban szolgálóktól megtudott ezt- azt és az évek múlásával megmaradt az amit mondtak, meséltek neki. Az étel hiányában érdekeltté vált számára, próbált egyre többet megtudni róla és így tanulta ki ezt a "mesterséget".

Kicsit szigorú, tekintélyes személyiségével megnyerte a Nagyúrat is, bizonyította előtte erős hűségét és így kötött ki nálam.

-Elnézést, elég rosszul keltem ma reggel.- sőt, el is felejtettem hogy ma lesz egyáltalán órám. Aztán korán reggel az egyik szobalány szólt hogy el kéne kezdenem készülődni és a kezembe nyomott egy tálcán egy darab almát meg valami ragadós főzelék félét. Nem tudom mi a neve, de azt mondják hogy nagyon finom. Hát nekem minden átfutott az agyamon csak az nem hogy finom. És akkor így bírjam ki egészen ebédig.

-Akkor legközelebb tessék előbb lefeküdni! Most pedig- csapta össze a két tenyerét- folytassuk. Tehát a kiskanalat soha nem rakjuk a serlegbe mert az mit is fog jelenteni?- azzal fekete bozontos szemöldökét felemelve várta a válaszom.

-Hogy kérek még egy kört.

-Helyes, bár ezt a fajta szóhasználatot inkább a kocsmákban szokták használni. Helyesen úgy hangzik hogy "Hozzon egy újabb sereggel!"- közben az asztalon levő üres serleget maga mellett a magasba emelte kissé túlzóan.- szememet forgatva tudomásul vettem.

Inkább az alja nép köre érdekelt jobban. Hogy milyen pletykák mennek a városban és hogy hol érdemes a ruhákat, italokat és egyéb holmikat beszerezni. Bár, szigorúan csak álcézva mehettem ki olykor a várból nehogy valaki felismerjen. Mert az emberek csak annyit tudnak hogy a Nagyúrnál vendégségben tartózkodik egy küldött. Nem is értem hogy erre mi szükség van, de mára már világossá vált hogy valószínűleg diplomáciai célja van. Vagy valami ilyesmi.

A Nagyúr nem igazán szereti ha a városban vagyok a várat elhagyva. Általában mindig küld utánam egy két őrt csupán védelem szempontjából.

Igen... Valószínű hogy így nem leszek feltűnő. 

Ha van nálam pár erszénnyi arany akkor törekszek rá hogy lefizessem őket.  Ma is így tettem.Bár némelyik annyira hűséges hozzá, hogy nincs az az arany mennyiség amivel le lehetne fizetni.

Óra közben párszor majdnem elnyomott az álom így Raline egy sor ordibálás után feladta hogy bármit is tanítson ma. 

Végül a szobámba battyogtam és elvetődtem a hatalmas ágyon. Volt még pár órám indulásig. Mély álomra hajtottam a fejem nem gondolván sem a titkos ajtóra sem a Nagyúrra se semmire, csak élveztem az álom nélküli alvást.