A lány

XVI.

Éppen reggeliztünk a Nagy Teremben. Vajas cipót és zöldségsalátát ettünk de még húsz perc elteltével se szólalt meg egyikünk se. Már rég befejeztem és az evőeszközökkel kezdtem el játszani unalmamban. Mivel meg kell várnom amíg a Nagyúr is befejezi. 

Beugrott hogy ma is órám lesz vele. Magamban forgatni kezdtem a szemem és azon gondolkodtam hogy valami kifogást kellene találnom hogy ne keljen elmennem. Talán beadhatnám hogy megfáztam. Vagy tüdőgyulladásom van. Na jó, az talán egy kicsit túlzás lenne...

-Ma elutazunk.- a villa megállt a kezemben. Alig hittem a fülemnek. Elvégre sose hallottam hogy a Nagyúr elhagyta volna a várat.- az egyik szövetségesemhez utazunk el. Szeretném ha velem tartanál hogy láss a világból egy kicsit. Gondolom kezd unalmassá válni már a kastély falain belül.

Nem is tudod hogy mennyire...

-És mennyi ideig leszünk?- Gondolkodóan a mutató és hüvelykujja közé fogta az állát és pár perc múlva megszólalt:

-Az attól függ hogy sikerül a dűlőre jutnunk.- megint sejtelmesen beszél, jelezve hogy nem igazán akar beavatni. Ezidáig rájöttem erre, így hát nem húztam tovább. Örültem neki hogy végre mehetek valahova.

-Ja és még valami! Hallottam híredet.- azzal jelentőségteljesen rám nézett.- Realine nincs megelégedve veled az órai teljesítményed miatt. Tudsz erről valamit?

-Őő, nem. Fogalmam sincs. De most mennem kell, szia.- azzal egy bárgyú vigyorral gyorsan felálltam és kirontottam a teremből mielőtt még bármit is szólhatott volna.

***

Nem sokon múlt. Néha azért a hátam mögé néztem hogy nem követ e. Valószínűleg nem is érdekli annyira az egész, vagy majd az utazáson okít ki.

Na már csak az hiányozna! 

Apropo. Akkor az azt jelenti hogy ma nem tudok kimenni a városba. Francba! Akkor majd megkérem valamelyik szolgálót hogy vegye meg azt a pár holmit.

Futásból már csak gyaloglás lett és ahogy a szoba ajtómhoz értem feltűnt hogy nyitva van és enyhe neszezés hallatszik ki. Felemelt szemöldökkel hirtelen kitártam az ajtót.

Olivia, a szobalányom tette éppen rendbe az ágyamat, meg úgy az egész szobát. Ahogy benyitottam egy apró sikkantást hallatott ő is meg én is. Mindketten megijedtünk.

-Bo-bocsásson meg. Én csak...- kezdett volna magyarázkodásba. Felemeltem a jobb kezem és leintettem.

-Semmi baj. De legközelebb akkor gyere be ha én kérlek.

-De a Nagyságos Úr parancsolta.- erre felkaptam a vizet. Odaálltam elé és a karomat széttárva megkérdeztem:

-Szerinted a Nagyúr lakik ebben a szobában? Nem. Akkor azt tedd amit én mondok.- bólintott, majd kisétált de közben eszembe jutott hogy a Nagyúr nem említette hogy mégis milyen időre számítsak ott ahová megyünk ezért még megkérdeztem:

-Őő, figyelj csak. nem tudsz valami arról hogy a Nagyúr milyen helyre akar menni? Tudod, hogy mégis milyen ruhát kéne magammal vinnem..- azonnal felcsillant a szeme és a szobán keresztül vágva a nagy szekrényhez sietett.

-Tudtam hogy a kisasszony és az úr elutaznak, ezért már napokkal ezelőtt előkészítette a ruháját.-közben derékig elmerülve kotorászott a szekrényben.

-Te tudtad?? És mégis miért nem mondtad el?-méltatlankodtam.

-Mert az Úr meglepetésnek szánta. De- megállt a kotorászás és felém fordulva, lesütött szemekkel folytatta- kérem ne szóljon neki, mert nagy bajba kerülnék.

-Nem szólok. De most már igazán megmutathatnád.- mire végre egy faszínű vállfán levő kabát szerű ruhakölteményt vett elő.- odaléptem és finoman megérintettem.

Fekete volt. Életemben nem láttam ennyi sötétet. Olivia elkezdte forgatni a vállfát és vele együtt a ruhát, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Felül nagy, csuklyáját körbe fekete szőrme bunda díszítette. Lejjebb haladva a mell és felső része enyhén karcsúsított és díszített volt. Ezüstös hímzett fekete indák futották körbe a felső részt ezzel egy enyhe csillogást kölcsönözve a kabátnak. Az ujj résznél mér kevesebb volt az indából és a végét ugyanolyan szőrme borította mint a csuklyánál. Még lejjebb haladva feltűnt hogy a kabát leér majdnem egészen a földig. Az alsó részből törtek elő az indák.

-Ez...

-A Nagyúr a legügyesebb varróval készíttetette el. Egyedül ő vállalta el. Hogy tetszik?- félénken kikukucsgált a ruha mögül és vizslatni kezdte az arcom várva a választ.- Ha nem nyerte el a tetszését akkor...

-Nem!- intettem le egyből.- Ez csodálatos. Nagyon szép. De ez azt jelenti hogy nem száraz, sivatagi vidékre megyünk igaz?-bólintott.

Azzal gyorsan a szekrény ajtajának tetejére akasztotta majd sietősen közölte:

-A kisasszonynak igyekeznie kell, pár óra múlva indulásra késznek kell lennie.

-Ilyen korán indulunk? Hiszen csak pár órája közölte!- puffogtam.

-Sajnálom kisasszony, de nekem el kell mennem az élelmet összecsomagolni. A frizuráját majd utána csinálom meg.

-Nem szükséges, magam is meg tudom csinálni.

Bólintott egy otthagyva engem kisietett a szobából.

Ui. Elnézést kell kérnem hogy ennyit időt kellett várnotok. Ne hari.

Ja és... tudom a ruha nem olyan mint a story-ban. :/ Vagy egy órán át böngésztem a pinterestet de nem találtam jobbat. De majd a későbbiekben lesz jelentős szerepe a ruhának. :D 

Addig is legyen szép napotok! <3