♕Telihold [Dramione ff]

Chapter 8

Két hét telt el az események óta. Már a körmömet rágtam, arra várva hogy végre válaszoljon Remus Lupin a levelemre, de eddig nem nagyon sikerült neki. Hallottam, hogy mostanában elfoglalt, de azért most már tényleg válaszra méltathatna, ugyanis már nagyon idegesítő ami itt folyik. 

Hogy a francba nem vehetik észre a többiek hogy ő vérfarkas? Hogyha nem támadott volna meg, biztos vagyok benne, hogy én akkor is észrevettem volna. Na jó, lehet hogy nem. Igazából sose mutattam semmi érdeklődést eddig iránta. Mindig csak az járt a fejemben hogy hogyan hódítsam meg Ron-t, és hogy hogyan vadásszam le Lavender Brown-t. Milyen jó is lett volna, ha Malfoy inkább Lavendert bántja, csak mert ő megérdemelte volna. 

Én már az első pillanattól szerelmes voltam a Weasley-fiúba, de azt hittem ez csak egy fellángolás, de aztán az érzéseim egyre erősebbek lettek... De most már kigyógyultam ebből a beteges szerelemből, és hidegen hagy ha előttem csókolóznak, felőlem akár meg is erőszakolhatnák egymást.. Engem inkább egy szőkehajú szörnyeteg érdekel, aki nem mellesleg vérfarkas és Draco néven szólítják..

Gondolataimban elmélyülve, észre se vettem hogy levél jött. Láttam hogy 𝙍𝙚𝙢𝙪𝙨 𝙇𝙪𝙥𝙞𝙣  küldte...

𝙺𝚎𝚍𝚟𝚎𝚜 𝙷𝚎𝚛𝚖𝚒𝚘𝚗𝚎 𝙶𝚛𝚊𝚗𝚐𝚎𝚛!

𝙴𝚕𝚗é𝚣é𝚜𝚝 𝚔é𝚛𝚎𝚔, 𝚊𝚖𝚒é𝚛𝚝 𝚗𝚎𝚖 𝚖é𝚕𝚝𝚊𝚝𝚝𝚊𝚖 𝚟á𝚕𝚊𝚜𝚣𝚛𝚊 𝚊 𝚔𝚒𝚜𝚊𝚜𝚜𝚣𝚘𝚗𝚢𝚝, 𝚍𝚎 ú𝚓𝚘𝚗𝚗𝚊𝚗 𝚎𝚕é𝚐 𝚜𝚘𝚔 𝚍𝚘𝚕𝚐𝚘𝚖 𝚟𝚊𝚗. 𝚁𝚎𝚖é𝚕𝚎𝚖  𝚖𝚎𝚐 𝚝𝚞𝚍𝚓𝚊  é𝚛𝚝𝚎𝚗𝚒. 𝙻𝚎𝚟𝚎𝚕𝚎𝚍𝚛𝚎 𝚟á𝚕𝚊𝚜𝚣𝚘𝚕𝚟𝚊 𝚒𝚐𝚎𝚗, 𝚝𝚞𝚍𝚘𝚔 𝚜𝚎𝚐í𝚝𝚎𝚗𝚒, 𝚍𝚎 𝚌𝚜𝚊𝚔 𝚊𝚔𝚔𝚘𝚛 𝚑𝚊 𝚎𝚐𝚢ü𝚝𝚝𝚖ű𝚔ö𝚍𝚒𝚔.  𝙻𝚎𝚐𝚎𝚕ő𝚜𝚣ö𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚗é𝚖 𝚝𝚞𝚍𝚗𝚒 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚔𝚒 𝚒𝚜 𝚊𝚣 𝚊 𝚋𝚊𝚛á𝚝𝚘𝚍, 𝚊𝚔𝚒𝚝 𝚒𝚕𝚢𝚎𝚗 𝚛é𝚖𝚜é𝚐𝚎𝚜 𝚔ó𝚛𝚛𝚊𝚕 𝚋ű𝚗𝚝𝚎𝚝𝚝𝚎𝚔.  𝙵𝚘𝚗𝚝𝚘𝚜 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚝𝚞𝚍𝚓𝚊𝚖, 𝚞𝚐𝚢𝚊𝚗𝚒𝚜 𝚎𝚣 𝚊𝚣 á𝚕𝚕𝚊𝚙𝚘𝚝 𝚎𝚜𝚎𝚝𝚎𝚗𝚔é𝚗𝚝 𝚎𝚕𝚝é𝚛𝚑𝚎𝚝. 𝚅𝚊𝚕𝚊𝚔𝚒 𝚖𝚊𝚐á𝚝 𝚋á𝚗𝚝𝚓𝚊, 𝚟𝚊𝚕𝚊𝚔𝚒𝚋ő𝚕 𝚔𝚎𝚐𝚢𝚎𝚝𝚕𝚎𝚗 𝚐𝚢𝚒𝚕𝚔𝚘𝚜 𝚕𝚎𝚜𝚣, é𝚜 𝚟𝚊𝚕𝚊𝚔𝚒 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛ű𝚎𝚗 𝚌𝚜𝚊𝚔 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚒 𝚊 𝚟é𝚛𝚎𝚜 𝚑ú𝚜𝚝, 𝚍𝚎 𝚊 𝚝𝚎𝚕𝚒𝚑𝚘𝚕𝚍 𝚗𝚒𝚗𝚌𝚜 𝚛á 𝚑𝚊𝚝á𝚜𝚜𝚊𝚕. 𝙰𝚔á𝚛 𝚎𝚕 𝚒𝚜 𝚕á𝚝𝚘𝚐𝚊𝚝𝚑𝚊𝚝𝚘𝚔 𝚊 𝚁𝚘𝚡𝚏𝚘𝚛𝚝𝚋𝚊, é𝚜 𝚜𝚎𝚐í𝚝𝚑𝚎𝚝𝚎𝚔, 𝚞𝚐𝚢𝚊𝚗𝚒𝚜 𝚝𝚞𝚍𝚘𝚔 𝚎𝚐𝚢-𝚔é𝚝 𝚋ű𝚋á𝚓𝚝 𝚊𝚖𝚒 𝚝𝚞𝚍n𝚊 𝚎𝚗𝚢𝚑í𝚝𝚎𝚗𝚒 𝚊 𝚜ú𝚕𝚢𝚘𝚜𝚜á𝚐𝚘𝚝.

Ü𝚍𝚟ö𝚣𝚕𝚎𝚝𝚝𝚎𝚕:𝙿𝚒𝚝𝚘𝚗 𝚙𝚛𝚘𝚏𝚎𝚜𝚜𝚣𝚘𝚛

Ajaj, erre viszont nem gondoltam. Nyilván, nem mondhatom el neki az igazat, hiszen ezzel szinte leleplezném Malfoy-t amit egyáltalán nem szeretnék. Sőt ez az, amit legkevésbé sem. Hazudhatnám azt, hogy Harry-ről, Ginny-ről, vagy Ron-ról van szó, de mivel ők elég jóban vannak vele, ezért süket dumának tűnne.Sőt, egy ilyen rossz játszmába ki menne bele a kedvemért? Nem lehet túl jó, az amikor az egész suli azt hiszi rólad hogy vérfarkas vagy, különben pedig nem. Harry biztos megtenné értem, ugyanis ő már gyakorlatilag az egész életét a varázslóvilágnak adományozta, de nem akartam hogy kérdezősködjön,  ugyanis nincsenek túl jóba Draco-val. Ki is találhatnék egy nevet, akit csak a leveleimben említenék, mint legjobb barátom, aki vérfarkas. De ez túl bonyolult lenne. Ekkor a megjött az ihlet. Nem ez volt a legjobb megoldás, de nem találtam jobbat. Szóval megírtam a levelet:

𝚃𝚒𝚜𝚣𝚝𝚎𝚕𝚝 𝚁𝚎𝚖𝚞𝚜 𝙻𝚞𝚙𝚒𝚗!

𝙽𝚎𝚖 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚝𝚎𝚖 𝚟𝚘𝚕𝚗𝚊 𝚖𝚎𝚐𝚖𝚘𝚗𝚍𝚊𝚗𝚒, 𝚞𝚐𝚢𝚊𝚗𝚒𝚜 𝚎𝚣𝚝 𝚊 𝚍𝚘𝚕𝚐𝚘𝚝 𝚗𝚎𝚖 𝚝𝚞𝚍𝚓 𝚊 𝚜𝚎𝚗𝚔𝚒, 𝚍𝚎 𝚒𝚐𝚊𝚣á𝚋ó𝚕 é𝚗 𝚟𝚊𝚐𝚢𝚘𝚔 𝚊𝚣 𝚊 𝚝𝚒𝚝𝚘𝚔𝚣𝚊𝚝𝚘𝚜 𝚟é𝚛𝚏𝚊𝚛𝚔𝚊𝚜 𝚊𝚔𝚒𝚛ő𝚕 í𝚛𝚝𝚊𝚖. 𝙶𝚛𝚎𝚢𝚋𝚊𝚌𝚔 𝚝á𝚖𝚊𝚍𝚝 𝚖𝚎𝚐, í𝚐𝚢 𝚕𝚎𝚝𝚝𝚎𝚖 𝚊𝚣. 𝙽𝚎𝚖 𝚜𝚣𝚘𝚔á𝚜𝚘𝚖 𝚖á𝚜𝚘𝚔𝚊𝚝 𝚋á𝚗𝚝𝚊𝚗𝚒, 𝚍𝚎 𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛-𝚔é𝚝𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚖á𝚛 𝚖𝚎𝚐𝚝ö𝚛𝚝é𝚗𝚝. É𝚗 𝚒𝚗𝚔á𝚋𝚋 ö𝚗𝚖𝚊𝚐𝚊𝚖𝚊𝚝 𝚖𝚊𝚛𝚌𝚊𝚗𝚐𝚘𝚕𝚘𝚖. 𝚅á𝚛𝚘𝚖 𝚊 𝚟á𝚕𝚊𝚜𝚣á𝚝.

𝚃𝚒𝚜𝚣𝚝𝚎𝚕𝚎𝚝𝚝𝚎𝚕: 𝙷𝚎𝚛𝚖𝚒𝚘𝚗𝚎 𝙶𝚛𝚊𝚗𝚐𝚎𝚛!

Ezzel elküldtem a baglyot. Kíváncsi leszek mi lesz ennek a következménye, de nem túl sok jót sejtek.  Lementem a klubhelyiségbe, de most kivételes alkalommal nem volt ott senki, csak Ron, Harryvel az oldalán. Ron részegnek látszott, karikás volt a szeme, és a düh szikrái pattantak ki belőle, csakúgy mint a parázs. Késő estére járt, csodálkoztam is, hogy ezek ketten mi a jó eget keresnek itt. A földön pár elhasznált zsebkendő, és egy üres Lángnyelv whisky feküdt.

- Az a rohadt, büdös, idióta, szemtelen, mocskos...- szitkozódott Ron.

- Ron. Leállhatnál már. - nyugtatta Harry, de aztán észrevette hogy épp a klubhelyiség bejáratánál állok. - Ó, szia Hermione!

Ron nem méltatott köszönésre. Szerintem azt se tudta hol van, hogy ki ő, de folyamatosan halkan káromkodott az orra alatt.

- Öhm, sziasztok. Történt valami? - ültem le a kanapéra meghökkenten. Ron ismételten nem válaszolt, de a szemével ölni tudott volna.

- Ron és Lavender szakítottak. - mondta Harry. Alap esetben ennek most örülnék, ugyanis utáltam azt a lányt, de így látni az egyik legjobb barátomat szomorú. Úgy látszik, ő tényleg szerette.

- Az túlzás, hogy szakítottunk! - üvöltötte Ron, feleszmélve a kisebb kómájából. - Megcsalt! Azzal a rákos,tetves,paraszt,kibaszott....

- Ron, az egész suli felriad ha így ordibálsz. - mondta kedvesen Harry, a karját simogatva. Ő tényleg egy remek barát. Nem is kívánhatna nála jobbat az ember.

- Nem érdekel, nem érdekel! - csapkodott Ron.

- De kivel? És hogy? És mi történt. - nagyon dühös voltam Lavender-re amiért ilyet tett.  Mindig is tudtam hogy a lány nem egy égi szent, de már pont kezdtem megbarátkozni a kapcsolatukkal, és bumm. 

- Adrian Pucey-val. - mondta Harry még mindig a haverját csítitva. Adrian Pucey egy mardekáros fiú, még nem volt vele szerencsém beszélgetni, de úgy hallottam hogy egész jóba van Malfoy-al és bandájával.

- Adrian kibaszott Pucey mardekáros köcsöggel. - mondta Ron elcsukló hangon. Tényleg sokat ivott. - Én mindig is tudtam hogy minden mardekáros egy....

- Ron! - próbálta fékezni Harry.

- Az összes mardekáros egy kis senkiházi elkényeztett görény. Az összeset élve kéne megkínozni. Az élén a kis pöcs Malfoy-al! Addig ütném míg meg nem döglik az a kis -halálfaló köcsög!

Kezdtem elveszteni a türelmem, pedig megértőnek kellett volna lennem vele. Hisz teljesen részeg, nem tudja mit beszél..

- Az a görény, remélem a végső harcunkban, amikor a jó oldal megküzd a rossz oldallal, saját kezűleg fojthatom majd meg! A fejét pedig kiszögezném a falamra.

Már nem bírtam tovább ezt a sértegetést, és felpattantam. -  Hé! Nem is tudsz te semmit, hogy mersz valakiről így beszélni! Elegem van belőled, Ron! - ezzel felmentem a lányok hálójába, és becsaptam az ajtót.