♕Telihold [Dramione ff]

Chapter 18.

Hermione egy halk puffanás keretében huppan le az újonnan kapott hálószobája ágyára. Ez a hely sokkal nagyobb mint a Griffendél klubhelyisége, és talán díszesebb is. Ő, és Astoria megkapták új szobájukat a Roxfortban, mert ők fognak nyomozni a Canthropia (a halálfalók mágikus lények, és legfőképpen véfrarkasok csatában való használatának részlege.) után. Draco még nem egyezett bele a "szövetsége", de a Griffendél lány reménykedett benne, hogy hamarosan csatlakozik hozzájuk. A szomszédos szobában kiabálás hallatszott. Ahogy kilépett az ajtaján, meglátta Astoriát és a testvérét egy heves viszály közepette.
- Nem hiszem el, hogy te külön lakosztályt kapsz, nekem pedig a többi mardekárossal kell együtt nyomorognom a pincében! - hisztizett a szőke hajú, fiatalabbik. A neve Daphne Greengrass,és az évfolyama egyik legnépszerűbb tanulója,testvérével ellentétben.
- Daphne, elmagyaráztam már ezt neked. - sóhajtotta az idősebbik. - Azt hittem már elég idős vagy ahhoz, hogy megértsd.
- Ezen nincs mit megérteni! El vagy kényeztetve, Astoria! Pedig én mindenben sokkal jobb vagyok nálad, és ezt te is tudod! - ordította, miközben átdobta göndör fürtjeit a hátára, és kisétált a konyhából. Astoria csak halkan nevetett a húga gyerekességén.
- És még én vagyok elkényeztetve... - nevette. - Egyébként bocs ezért a közjátékért, nem akartalak megzavarni.
- Ugyan már, csak a cuccaimat pakoltam ki. - legyintett Hermione.
- Eddig semmi hír Draco-ról? - kérdezte a mardekáros lány halkan.
A másik elhúzta a száját:
- Nem. De ne aggódj, majd beszélek vele. - ezzel visszasomfordált a lakosztályába. A "lakókörzetük" egy közös konyhából, fürdőszobából, és egyéni hálószobákból állt. Dumbledore felajánlotta hogy küld egy házimanót, de mindkét lány visszautasította, a M. A. J. O. M. -ra hivatkozva. Ahogy teltek az órák, az égbolt sötétedni kezdett és leszállt az éj.  Hermione már régen álomra hajtotta a fejét, amikor ajtónyílás zavarta meg a csendet. A tölgyfapadló ropogott valaki lépte alatt és egyre közelebb jutott a szobához. A lány még mindig békésen szunyókált, amikor egy hideg, csontos kezet érzett a nyaka tájékán, majd egy éles tárgy hasított bele. Felsíkitott a fájdalomtól, és reflexből felkapcsolta az ágya mellett található díszes éjjeli lámpát. A kezét a vérző nyakára szorította, amikor meglátott egy gyereket aki egyenesen rá nézett. Sötétbarna haja volt, sápadt fehér bőrrel, és izzó piros szemekkel. A szájára rátapadt a vér, szemfogai abnormálisan nagyok voltak. Hermione rémületében megkövülten bámulta a fiút aki egy szempillantás alatt kiment a szobából. A recsegő tölgyfaajtó újra szélesre tárult de most egy magasabb figura lépte át az ajtófélfát.
- Jól vagy? - kérdezte Astoria szintén álmából felébresztve, viszont rajta nem volt egy seb se.
- N-nem tudom. Olyan furcsa.. - dadogta még mindig a helyzet varázsa alatt álló boszorkány.
- Mi történt a nyakaddal? Ki sebesített meg? - kérdezte riadtan a másik.
- Astoria.. Lehetséges-e az hogy itt járt egy vámpír? - nézett fel rá Hermione.
- Egy vámpír? - pislogott. - Nem, nem az lehetetlen. A vámpírok már több mint száz éve teljes mértékben eltűntek a varázsvilágból.
- De.. Fénylő piros szemek, hegyes fogak.. És megharapott. - mesélte.
- Érdekes. De téged minél hamarabb el kell juttatni Madam Pomfrey-hoz. Mivel nem tudjuk ki, vagy mi harapott beléd, így azt sem tudjuk hogy mennyire veszélyes lehet a harapása. - mondta komolyan Astoria.
- Igazad van. De minél előbb rá kell jönnünk, hogy mi ez a lény, hiszen mi van ha nem én leszek az egyetlen áldozat? Elvégre ez most már a mi feladatunk. - sóhajtott.
                 ⁺˚*･༓☾　　☽༓･*˚⁺‧͙
Dave felriadt álmából. Azt álmodta hogy egy vámpír, és egy számára ismeretlen Roxfortos lányt harap meg. Most már határozottan megbánta azt a napot, amikor ő és Marlow átléptek azon ház küszöbén, ami ilyen kalamajkába sodorta őket. Ráadásul a "hop-por" használata után egy dühös óriás házában ébredtek, aki azt hitte hogy csak két Roxfortos gyerek szórakozik vele, nyilván Halloween alkalmából. Ilyenkor mindig cukrot gyűjtöttek Londonban, vicces jelmezekbe öltöztek, és az idei október végére is ez lett volna a tervük, de most mégis egy kastély udvarán dideregnek mind a ketten egy szál pokrócba takarózva, ami egyébként Marlow Superman köpenye, amit azért vitt be az iskolába még tegnap, hogy megmutassa barátainak az új, menő jelmezét. Mind a kettőnél megpakolt iskola táska, de egy ilyen helyzetben mit sem tudtak kezdeni egy matek vagy egy történelem tankönyvvel.
Marlow Dave vállára hajtotta a fejét miközben aludt, és a másik fiú is kezdett elszenderedni, amikor valaki érintésére lett figyelmes.
- Mit kerestek itt? - kérdezte egy magas, szőke fiú aki saccolásra a tinédzser évei végén lehetett. Szürke szeme volt, csapzott haja és ruházata, ami zöld színekben pompázott.
- H-hát eltévedtünk. - mondta megriadtan Dave.
- Tűnjetek el innen! Ez itt nem játék. - hessegette el őket.
- Miért? Mi.. - kérdezte a felkelő félben lévő Marlow, de amint meglátott egy hatalmas vérfarkast tornyosulni előtte megfagyott a vér az ereiben, csak úgy mint barátjáéban.
A telihold csak úgy ragyogott az égbolt felhőkkel borított színterén.