♕Telihold [Dramione ff]

Chapter 13.

-  Hermione! - térdelt le hozzám Astoria és a fülembe súgta. - Ezek halálfalók, és elég tehetősnek tűnnek. Valószínűleg az összes varázsigét, rontást, és átkot ismerik, ezért ha varázslattal akarnánk őket elpusztítani semmi esélyünk nem lenne! - mondta határozottan, de a hófehér arcában mégis ott volt a kétely, és félelem.

- Mi?! Harcolni? Miért kéne nekem harcolni velük? - kérdeztem megszeppenten.

- Hahh.... Talán azért mert most hívtak ki egy párbajra? - forgatta a szemét.

Felálltam a földről és egyenesen a vibráló kék szemekbe néztem, Clove pedig egy csúfos mosolyra húzta el a száját.

- Na? Mi lesz? Nem csinálsz semmit? Egyébként tájékoztatlak hogy teljesen felesleges, egy perc alatt végzek veled. - mondta miközben egyre közelebb lépett hozzám.

Astoria egy pisztolyt nyomott a kezembe.

- Heh? - kérdeztem meglepődötten. Greengrass tudtom szerint aranyvérű, de akkor honnan a Merlinből tud a muglik által használt fegyverekről?

- Mugli módon kell harcolnunk. Ezeknek a nemes varázslócsaládoknak fogalmuk sincs a pisztolyhasználatról, te pedig garantáltan tudod használni, mivel te életed nagy részében varázstalanok között nőttél fel, nemde? - kérdezte monoton hangnemben.

Már emlékszem. Amikor négy éves voltam apa egyszer elvitt magával vadászni.. Még most is emlékszem a hangos puskadörrenésre, és arra ahogy a megtántorodott őz összeesett.

Kevés esély van rá, hogy sikerülni fog ez a viszonylag érdekes terv, de megpróbálom a legjobbat kihozni magamból.

- Rowle, elfogadjuk a kihívást. - Astoria tekintete összekapcsolódott a szőke pillantásával.

- Nocsak, nocsak? A kis Astoria csak nem megvédi magát? Ugyan már. Ugyanolyan gyáva féreg mint az apja. - mosolygott tovább az ál-francia lány.

- Ne merd így nevezni édesapámat! - ordította dühösen Astoria.

- Akkor bizonyítsd be, hogy ez nem így van. - mondta és előhúzta a pálcáját. - Capitulatus!

A pálcám egy pillanat alatt kirepült a kezemből, én pedig megpróbáltam eljátszani a saját kétségbeesésem.

Clove lassú léptekkel felénk tartott, de én és a bajtársam előrerántottuk fegyvereinket és egyenesen rá céloztunk.

A lány a meglepődöttségtől oldalra lépett, ez volt az egyetlen szerencséje ami megmentette a haláltól.

- He?! Mi a? - most először láttam kétségbeesést a lány tengerkék szemében. - Descendo!

Astoria felkészült a támadásra, így egy pillanat alatt elugrik a rontás elől.

- Geminio! Többre van szükségünk. - mondta Astoria és a kezében a varázslat hatására több pisztoly jelent meg.

Még egyet a levegőbe lőttem Clove pedig a kevés reakcióidő miatt a napernyőjét emelte a magasba amitől a tárgyban egy lyuk keletkezett.

Emiatt a halálfalón sötét arckifejezés jelent meg és ultragyors sebességel mormolta el a következő szavakat:

- Sectumsepra! Stupor! - a varázslat Astoriát találta el, így a lány pillanatokon belül összeesett. - Mobiliarbus.

- Ne! Vulnera sanentur! -mondtam hadarva. Astoria zöld ruháján begyógyulni kezdtek a mély sebek, de a stupor ellenbűbáját már nem sikerült elmondanom ugyanis már érkezett az újabb támadás, de sikeresen elugrottam előle.

Astoria pisztolya most Clove kezében volt. Mit csinálhatnék? De nem tudja hogyan kell a pisztolyt használni. Ekkor egy remek ötlet jutott eszébe.

- Jól van Clove. Megadom magam. Lelőhetsz a fegyvereddel. -mondtam szomorú monoton hangnemben.

. Számítottam rá. Csak egy Harry tetves Potter hátán felkapaszkodó kis zsivány sárvérű vagy, ezt most tökéletesen bebizonyítottad. - rám szegezte fegyverét. A pisztolyt tökéletesen tartotta kezeiben.

- Nem jól fogod. Fordítsd meg. - mormogtam.

- Gyáva nyúl vagy. És buta is. Úgy látszik a sok tanulás mit sem segít. - ezzel megfordította a fegyvert a kezében és már rám is lőtte a golyót.

De viszont nem tudta hogy fordítva van a revolver. Így saját magára lőtt. Belesétált a csapdámba.

A golyó egyenesen lövellt a szemébe. A földre rogyott a látószervéből pedig úgy ömlött a vér mintha dézsából öntenék.

- Áhh! Te idióta szajha! - üvöltötte. - Ezt még megbosszúlom, de mennyire! Eljön még az én időm Hermione Granger, és a halál fájdalmas lesz. Készülj a végső menetre ajánlásom szerint. - ezzel feltápászkodott a földről a kezét szorosan a szemén tartva.

Felpattant a seprűjére, és már el is tűnt az égen. A halálfaló társai követték a lányt, velük együtt Bellatrix is.

Én gyorsan odarohantam Astoriához aki már éppen ébredezett.

- Jaj, annyira sajnálom hogy egyedül hagytalak, ugye jól vagy? - kérdezte Astoria. 

- Nyugodj meg, elintéztem. Na de először keressük meg Draco-t. - szóltam lágy hangon.

Elindultunk az úton a kastély felé, és betértünk oda ahova Bellatrix vitte Draco-t.

A földön feküdt. Az ingjét eláztatta a vér.

- Vulnera salentur. - mondta most Astoria.

Draco sebei begyógyultak ő pedig feltápászkodott.

- Sajnálom.. Nem akartam ilyenbe belekeverni más embereket, Merlin szakállára! - mondta kétségbeesetten. 

- Nem véletlenül hoztuk létre a csapatunkat. A védelmed a legfontosabb. - szólt Greengrass monoton hangnemben. 

- De nekem nem kell védelem! Nem vagyok már kisgyerek, hogy másoknak kelljen vigyázni rám! - ordibálta.

- Merlinre! Megmentünk téged, és még így is képes vagy az óriási pofádat hozni! - felemeltem a hangom.

- Igazad van. Elnézést.. - mormogta. - Öhm.. mit szólnátók kiengesztelésképpen egy italra a Három Seprűben?

Most tényleg bocsánatot kért tőlem Malfoy? És elhívott egy italra? A szívem vadul zakatolni kezdett, az arcomra pedig felszökött egy bájos pír, amit próbáltam tartogatni.