♕Telihold [Dramione ff]

Chapter 10.

𝘋𝘳𝘢𝘤𝘰 𝘔𝘢𝘭𝘧𝘰𝘺 𝘴𝘻𝘦𝘮𝘴𝘻ö𝘨é𝘣ő𝘭

- Nem! Nem,nem és nem! - vágtam földhöz egy vázát.- Nem! Én nem fogom feleségül venni Astoria Greengrass-t biztos hogy nem! - kiáltottam.

- Draco... - mondta édesapám a pálcáját tekergetve. - Tudod hogy ez úgy sem a te döntésed....

- De Apa! Nem avatkozhatsz bele az életembe, már nem vagyok 7 éves. - üvöltöztem de sajnos tudtam hogy nem sokat segít.

- Hallgass! Ma délután látogatóba jön hozzánk Mrs.Greengrass és a két lánya. És kedves leszel velük! - sziszegte apám. - És most takarítsd fel ezt a disznóólat amit itt rendeztél, aztán pedig készülj el a találkozóra.

Úgy döntöttem, jobb ha engedelmeskedek neki, de csak édesanyám miatt. De most komolyan, ki akarna összeházasodni Astoriával?! Egy karótnyelt arisztokrata, semmi más. Még mosolyogni se tud, semmin. A házasságunk olyan lenne mintha egy temetőben kéne élnem. De a húga egyébként egész aranyos. Viszont Merlin szerelmére, vele se házasodnék össze mert a szívem egy ember felé húz, vagyis jobban mondva a szaglásom. Sok időbe telt hogy felfogjam hogy ténylegesen érdekel Hermione Granger. Semmi mást nem szeretnék csak hogy lecsapoljam, és végre megkóstoljam az ízét. Apám el akarja titkolni Greengrass-ék elől hogy farkasember vagyok, de ha tényleg belekényszerít ebbe a szaros házasságba, akkor Astoria is tudomást szerez róla.

- Draco! Gyere le! Itt vannak a vendégeink! - csiripelte anyám.

Őszintén egy csepp kedvem sem volt velük beszélgetni.Szótlanul ültem a baldachinos ágyam szélén, a kezemben a pálcámat szorongatva. Bárcsak erősebb lennék. De apám hajthatatlan.Kiskorom óta rajtam tölti ki a dühét, de mióta elkezdett inni ez csak rosszabodott... Egyáltalán nem érdekelt az, hogyha bántódásom esik, de édasanyám szenvedte el mindig a nagyobb károkat. Jószívű asszony, tiszta szívéből szereti apámat. Csak ez az erős kötelék tartja itt már egy ideje. Pedig milyen jó lett volna, ha egy kedves és kevésbé hatalomra vágyó férfit vesz el...  Akkor lehet hogy még Potterékkel is jóba lennék, és akkor Grangerrel is.

A szobámba Dobby lépkedett be.

- Az úr arra kéri Draco Malfoy-t hogy most  azonnal menjen le, ugyanis nagyon dühös. - vísitozta elfojtott hangon.

Úgy döntöttem - bár semmi kedvem hozzá - megjelenek a találkozón. Lementem az ebédlőbe ami csillogó zöld színű díszekkel volt tele, a terítő is úgy állt mint hogyha legalább ötször kivasalták volna. A zord asztal közepén egy darab váza, és benne pedig egy vérpiros rózsa hevert. Egész mókásan nézett ki, tekintettel arra hogy milyen rémisztő tárgyalások színhelye ez az átkozott hely, és most mégis úgy néz ki mint egy kibaszott tündérkastély.

Astoria komor tekintettel mért végig, hosszú barna haja egy fonásban omlott a vállára, a ruhája pedig smaragdzöld színben pompázott. Eléggé drágának tűnt. Az anyjának - csakúgy mint lányának - komor tekintet ült a ráncokkal keresztezett arcán. Az apja pedig simán versenyezhetett volna Voldemort félelmetességével is, pedig állítólag nem halálfalók.

- Daphne... Ma nem tudott eljönni. - kezdte az anyja.

- Igen. Randevúja van. - mesélte Rodolphus Greengrass.

Apám mosolyogva szürcsölt bele az italába. Az az álnok mosoly, amit akkor mutat ha valami mocskos terv szövődik a fejébe.

- Astoria, mesélnél egy kicsit magadról? Szeretnélek jobban megismerni, ha már elvégre te is Malfoy leszel... - mosolygott édesanyám.

- Én már elmondtam, nem szeretnék Draco Malfoy felesége lenni. - nézett anyjára Astoria.

- Astoria! Hogy...merészelsz ilyet mondani?! Örülj hogy nem az ellenségeddel kell összeházasodnod. - csapott az asztalra Rodolphus.

- Na látjátok, ő sem akarja, én sem akarom. Mi értelme lenne egy ilyen házasságnak? - mondtam anyámnak és apámnak.

- Draco... Ez nem a ti döntésetek... - kortyolt bele italába apám.

- Nekem ebből elegem van. - üvöltötte Astoria és kiviharzott a teremből. Nem sokkal később én is elhagytam ezt a szobát.

Éppen az ágyamon ültem, amikor apám benyitott. Idegesnek látszott.

- Draco... Draco... Tudtad hogy ez lesz ha nem engedelmeskedsz... - erre előrántott egy szíjat és elkezdte..

A földre rogytam fájdalmamban, de nem tudtam ez ellen semmit sem tenni. Apám szerencsére hamar abbahagyta a kínzásomat, és kiment a szobából, rá sem hederítve hogy a földön fekszek körülöttem méretes vértócsával... Arra gondoltam hogy ez a nap már nem lehet rosszabb.

Aztán eszembe jutott, hogy ma Telihold van.