♕Telihold [Dramione ff]

Chapter 11

Éppen bájitaltanon ültem, és arra vártam hogy végre vége legyen. Piton minden egyes kérdésére tudtam a választ, szokásosan. A Mardekárosokkal voltunk egy teremben, és észrevettem valakit aki kiváltotta az érdeklődésemet.

Egy különös alak volt, Dracotól nem messze foglalt helyet. Hosszú szőke haja volt, és ragyogó kék szeme, de az arca kifejezéstelen volt. Olyan volt mint egy kőből faragott szobor. Furcsa,mert őt eddig nem láttam, pedig nagyjából minden tanulót ismerek, -ha nem is személyesen- de látásból.

Amikor kicsengettek, Draco-val ment ki, éppen beszélgettek. Ez érdekes, ugyanis Malfoy általában csak a kis csatlósaival szokott közlekedni, mással nem nagyon szokott főleg nem egy Hollóhátassal.

- Ez meg ki? - kérdeztem Harry-t.

- Julia Chevalier. Most jött át a Beauxbatons-ból. Állítólag nagyon okos, mindenből kitűnően végzett.

- És nagyon csinos is.... Kár hogy jóba van Malfoyjal... - vágyakozott Ron.

- Na mivan, máris új csajra hajazol, Weasley? - nevetett Seamus.

Egy rakás diák nézte a folyosón ahogy a mardekáros herceg, az újdönsült hollóhátos üdvöskével végigvonul a folyosón, de úgy látszik ez "Malfoy állítólagos barátnőjét" Pansy-t nem zavarta, ugyanis épp Blaise Zambinivel flörtölt.

Viszont Astoria Greengrass úgy bámult két diáktársára, mintha kiesne a szeme. Hallottam pletykákat arról hogy titokban tetszik neki Draco, de ez végülis teljesen hihető. Ki ne akarna egy ilyen észveszejtően aranyos, mégis rosszfiús külsővel megáldott mennyből leszállt angyalt? Na jó, ez a mondat nem rám vall, de akkor is.

Bárki bármit mond, nekem Julia akkor is gyanús. Lehet, hogy csak a féltékenység beszél belőlem, de ez van. Ki kell nyomoznom...

Úgy döntöttem beszélek Draco-val. Lehet, hogy ez a dolog nem esik ínyére, de akkor is van vele még megbeszélnivalóm. Egyszer, amikor éppen nem Julia-val volt,megállítottam.

- Mit akarsz tőlem, te mocskos sárvérű? - mondta durván. De mit is várhattam volna tőle?

- Beszélni. - mondtam viszonylag nyugodtan.

- Miről akarsz velem beszélni, te kis pimasz sárvérű? - kérdezte bunkón.

- Tudod... Amit megbeszéltünk. - próbáltam türelmes maradni.

- Már nem kell a segítséged Granger. Itt van nekem Chevalier, ő majd segít nekem. - ezzel elviharzott.

Nagyon rosszul estek a szavai. Az órákon nem tudtam odafigyelni, egész nap ő járt a fejemben. Este pedig egyszerűen álomba sírtam magam.

~

~

Másnap nagy meglepetés ért. Az eddig lenéző, nagyképű arisztokrata Greengrass beszélni szeretett volna velem. De mit akarhat tőlem?

- Figyelj, Granger. Én látom hogyan nézel Malfoy-ra akárhogy is szeretnéd titkolni.És azt is látom ahogy ő néz rád.. 

-Miről beszél? Draco rettenetesen utál engem.

- Talán így látszik, de nem így van.De ő mindig is ilyen volt. Soha nem tudta felvállalni az érzéseit. - mondta komoran. - Apám hozzá akart adni feleségül de ő visszautasította. Nem minthogyha annyi érzelem fűzne hozzá, de aggódom érte. Gyanúsnak találom ezt a Juliát... Olyan hirtelen tűnt fel mintha csak odateremtették volna.

- Akkor ezt nem csak én gondolom így. - helyeseltem.

- Szóval, azt mondom Granger: szövetkezzünk. Segítesz nekem kideríteni ki ez a lány, én pedig közelebb viszlek hozzá. Áll az alku? - kérdezte.

- Áll. - mondtam.

Nem tudom hogy jó ötlet-e vele szövetkezni, de egy próbát megér.