♕Telihold [Dramione ff]

Chapter 16.

~Draco Malfoy szemszöge:

A lágy szellő gyengéden borzolta a fák eső utáni nedves leveleit, az élővilág ébredezni kezdett a fa tövében és apró hangyák díszítették a kérget. Sok ember nem ezt várná el tőlem, mint "kegyetlen halálfaló-tól", de igazán nagyra becsülöm a természetet. Nem aggódnak, nem stresszelnek csak élik az életüket boldogan és szabadan. Néha azt kívánom bárcsak én is egy pillangó - vagy egy napraforgó lennék hisz akkor nem kéne átélni ezt a sok szarságot.. 

Mondhatni, nem így terveztem a jövőmet. De most itt ülök egy teremben sok alattomos és pénzéhes varázslóval együtt, akik csoportosan szeretnének világuralomra törni. Igen, most már hivatalosan is tagja vagyok a Canthropia nevezetű halálfalóknak dolgozó, titkos társulatnak.

A céljuk az, hogy mágikus lényeket használjanak különböző halálfaló célokra/küldetésekre,

Dumbledore azt várja tőlem, hogy legyek az adósa, és "beépített ember"-ként dolgozzak a halálfalóknak, de még én sem tudom mit szeretnék.

A szobába egy hatalmas kör alakú asztal foglal helyet, ami gondosan terítve és tisztítva van. Körülötte ülünk mi, e társaság alattomos tagjai. Én, Draco Malfoy az utolsó Malfoy-utód, és "drága" édesapám aki titokban szereti a fiát mind verbálisan, mind fizikailag bántalmazni.

Mellette foglal hely Thorfinn Rowle, a hatalmas, szőke és kegyetlen halálfaló, aki a gyülekezet atyja. Ő az asztalfő helyét foglalja el. Nagy tiszteletnek örvend a halálfalók között, de amennyi embert kínzott, és megölt nem érdemelne egy cseppet se.

A lánya szintén Canthropia tag, Clove Rowle. Mintha csak az apja kiköpött mása lenne. Magas, félelmetes, szőke és kegyetlen. A bájos mosolya és az antik stílusú pasztell rózsaszín ruhái elveszik a figyelmet, az arcát keresztező szemfedőről. Hogy miért is van szemfedője? Az egyik szemét sajnálatos módon elvesztette a híres Granger és Greengrass elleni mérkőzésben. Az anyját már fiatalkorában elveszítette, az apján kívül senkije sincs, talán ezért akar ennyire megfelelni neki.

Nem mellesleg, Adelheid Whitewood a titokzatos nőszemély, aki komoly fejjel bámul maga elé. Állítólag Írországból költözött ide, de a múltját köd fedi. Amennyit én, és a többi halálfaló tudhatunk róla annyi, hogy nagyon jártas a fekete mágiában, és a varázslóiskolájában iskolaelső volt. 

A szobában helyet foglal még Fenrir Greyback, az életem megkeserítője. Nem nevezném varázslónak, inkább eszement gyilkosnak.

Nem tudom megérteni miért vagyok én itt. Néha azt kívánom, bárcsak én is átlagos varázsló lehetnék.

- Szóval a gyülekezet most kezdetét is veszi. Ahogy azt az előző tárgyaláson említettem, Clove Rowle, lányom egy fontod feladattal tartoztál a családodnak, és gyülekezetednek. De te elrontottad. - mondta szemrehányóan Thorfinn Rowle.

- E-elnézést apám. Megérdemlem a büntetésem. - az ifjabbik Rowle arcáról a szelíd mosoly kiismerhetetlen grimaszba torzult ahogy a szemét elhagyta egy árva könnycsepp.

- Én is így gondoltam. Ha legközelebb se sikerül ez a roppant könnyű kis... ceremónia, akkor te is tudod hogy mi fog történni. - mormogta komolyan.

- Igen. apám. - bólintott a lány.

- Ez nem játék. - csapott az asztalra. - Meg kell tenned. Hermione Granger veszélyt jelent a társulatunkra! Amikor eljön az idő, végezz vele! - fejezte be mondandóját.

Na ekkor bennem megállt az ütő. Szóval ezért akart mindenáron párbajozni Grangerrel. Sajnálom apám, sajnálom anyám, sajnálom halálfalók, de nem hagyhatom hogy meghaljon. 

Ekkor hoztam meg életem egyik legnagyobb döntését.