Az élet egy másik faluban

XVII. rész: SZÜLETÉSNAP II

Miután kimondtam, amit eddig nem mertem, egy kicsit megkönnyebbültem. Viszont Sai reakciója mosolyra húzta a szám. Olyan szinten meglepődött, hogy azt szavakba sem lehet önteni.

SAI 'POV'
Legbelül ugráltam az örömtől, hogy elmertem mondani neki mit érzek. Nagy kő esett le a szívemről. Viszont a reakcióm az furcsa volt, mikor Inory elmondta, hogy szerelmes belém. Rajtam nevetett, vagyis a reakciómon.

INORY 'POV'
Megpróbáltam visszatartani a nevetést, de nem ment. Kinevettem szegényt, de már nem bírtam.
- Bocsi.- mondtam.- Kikívánkozott a nevetést.- jelentettem ki.
Megrázta a fejét.
- Te mióta érzel így irántam?- kérdezte.
Elgondolkodtam. Igazából fogalmam nincs, mikor ismertem be.
- Hogy az őszintét valljam nem tudom. Olyan sokat voltál velem, hogy nem tudom behatárolni pontosan, de ha mondanom kellene egy közelítőt, akkor a sárkány mód használhatatlansága óta, mikor elmentem a faluból.- válaszoltam.
- Értem.- mondta.
Csend telepedett közénk. Észbe sem kaptam, mikor közelebb lépett. Mikor jöhetett közelebb?- gondoltam.
- Én nem hoztam ajándékot.- szólalt meg.
- Nem kell. A szülinapomat sem szeretem, nem hogy ajándékozni, de mivel barátokról van szó. Számíthattam volna erre.- válaszoltam.
- Meg sem nézted mit adtak igaz?- kérdezte.
Bólintottam.
- Én kézzel foghatót nem hoztam.- mondta.
Felhúzott szemmel néztem rá.
- Ezt nem igazán értem.- vallottam be.
- Nézz le.- szólt.
Le néztem és rózsa szírmokkal volt kiírva, hogy 'Leszel a barátnőm?' kérdés. Könnyek gyűltek a szemembe. Eddig nem sírtam egyszer sem. Ezt Sai is észre vette.
- Inory. Jól vagy?- kérdezte aggódva.
- Igen, csak meg hatódtam.- válaszoltam.
Láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Épp mellettem állt, mikor szembe fordultam vele. Várta a válaszom. Legbelül tudtam a választ. És ezt hangosan is ki akartam mondani.
- A válaszom a meglepő kérdésre az az, hogy...- kezdtem.
Észre vettem, hogy a nyugodt pillantása már kíváncsi faktorra váltott. Magamban mosolyogtam.
- Igen.- fejeztem be.
Ahogy ki mondtam megölelt, de nem az a baráti ölelés volt, hanem a bújós féle, mintha a válaszom hallva nagy kő esett volna le a szívéről. Természetesen visszaöleltem. Biztonságban éreztem magam. Azt akartam, hogy örökre így maradjunk, de egyszer ennek is vége szakad. Hirtelen el tolt magától és a szemembe nézett. Egyszer csak megszólalt.
- Szeretlek.- mondta mosolyogva.
- Én is.- válaszoltam.
Az arca közeledett felém. Míg nem megcsókolt. Viszonoztam azt. Egy idő után levegő hiányában váltunk el.
- Menjünk le a többiekhez.- adta az ötletet.
Bólintottam és kézen fogva mentünk le. Az ajtó előtt megálltam, hogy ki nyissam azt. Belépve az ajtón a többiek beszélgettek. Mikor csukódott az ajtó a többiek egyként fordultak felénk. Sakura látta először, hogy mi van. Elmosolyodott. Mutattam neki, hogy 'egy szót se' jelet, amit csak ő és én ismertünk. Bólintott. A többiekre néztem. Viszont egy valamit megakadt a szemem és az az asztal volt.
- Komolyan? Torta?- kérdeztem.
- Igen. Mivel szülinapod van. Torta nélkül nincs ünneplés.- szólt Tsunade.
Megráztam a fejem.
- Addig nem fogtok békén hagyni, míg meg nem ünneplem a mai napot igaz?- kérdeztem.
- Igen.- válaszoltak egyszerre.
- Ez az első és utolsó, hogy meg ünneplem.- mondtam.- Vágjuk fel a tortát.- tettem hozzá.
Odamentem a szekrényhez és elővettem egy kést. Egy kunai-al nem fogok tortát fel vágni. Elővettem még tányért és villát mindenkinek. Fel vágtam a tortát és adtam mindenkinek egy szeletet. Jóízűen fogyasztották el. Egyszer csak Naruto megszólalt. Ki gondolta volna.- mondtam magamban.
- Tényleg. Inory. Sai-tól mit kaptál?- kérdezte.
- Semmit.- vágtam rá.
- Mi az, hogy semmit?- csodálkozott el.
- Azt, hogy semmit. Csak egy kérdés tett fel, amire igennel válaszoltam.- mondtam.
- Mi volt a kérdés?- tudakolta Ino.
- Hogy leszek-e a barátnője.- válaszoltam.
Minden lány, kivéve Ino felsikított. Azonnal oda jöttek és gratuláltak nekünk. Ino is, csak ő nem olyan 'boldog' hangsúllyal. A fiúk kezet fogtak Sai-al. Ezen csak nevetni tudtam.
'- Inory.- hallottam mélyen a tudatalattimból Kurama hangját.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Csak gratulálni szerettem volna Sai miatt és boldog születésnapot kívánni.- válaszolt.
- Ez nagyon rendes tőled. Köszönöm.- mosolyogtam.- Örülök, hogy itt vagy velem.- tettem hozzá.
- Nem vagyok neked nagy teher így is? Hogy tudsz örülni egy szörnynek?- kíváncsiskodott.
- Te számomra nem vagy szörny Kurama. Te vagy az egyetlen, aki ismeri a múltam és értheti meg a problémáimat, ha akad is. Olyan vagy nekem, mint az apám, aki vigyázott rám.- válaszoltam.
- Vigyázz Ino-val. Nem bízom benne. Most is. Hogyan reagált, hogy össze jöttél Sai-al.- mondta.
Bólintottam és elköszöntem. Visszamentem a világomba a tudatalattimból. Nem vette észre senki sem. Naruto csodálkozva nézett rám. Ő látta, hogy nem vagyok velük. Intettem neki, hogy ne mondja el senkinek, hogy mit tettem. Bólintott. Meg ettük az egész tortát. Nem csodálkoztam. Mondjuk Yuukimaru-t is megidéztem. Ő is evett belőle. Már hozzá szoktam, hogy megeszik mindent, amit én.
A születésnapom viszonylag jól és gyorsan eltelt. Kaptam üzeneteket is más falvakból. Sunából Gaara-tól kaptam, meg egy hívatlan levelet is.
Gaara levele:
'Inory. Ma van, hogy egy éve elmentél tőlünk. Nagyon hiányzol mindenkinek. Főleg nekünk. Temari és Kankuro a másik kettő személy. Ma lettél 20 éves. Innentől kezdve számítasz felnőttnek. Most te döntesz visszatérsz-e még vagy sem, de ezzel most ne foglalkozzunk. Boldog születésnapot kíván neked a homok testvérek, a homok shinobik és falusiak. Persze, mint Kazekage is kívánok boldog születésnapot. Teljen ez a napod szeretetben és boldogságban gazdagon.
Kazekage.'
Nagyon örültem ennek a levélnek. A másik. Mikor ránéztem ki küldte elcsodálkoztam. Ezt mindenki észre vette. Sasuke küldte.
Sasuke levele:
'Szia Inory. Tudom most csodálkozva olvasod ezeket a sorokat. Ne aggódj és csodálkozva írtam. 😅 Nem vagyok jó az ilyesmiben, de kezdjük. Inory. Te vagy a múltbéli legeslegjobb barátom. Mindent megbeszéltünk egymással. Mikor el váltunk egymástól mindig rád gondoltam. Persze találkoztunk is, de akkor nagyon rideg voltál velem. Ezt teljesen meg is értem miért volt. Mikor is váltunk el? 10-11 éve. Most 20 éves lettél. Ahogy megláttalak 3 hete nagyon örültem legbelül. Nem tudtam volna kimutatni, mert ott volt a szerelmem is. Igen Sakura az, de ez most nem fontos. Szeretnék tőled őszintén bocsánatot kérni a hibáimért. Igaz nem levélben kellene mert nem így illik, de most nem tudok odamenni. Boldog huszadik szülinapot. Tudom nem szereted megtartani, de hidd el, ha a hetes csapatban vagy meg fogod szeretni. Én nem így voltam vele, mert el vakított sok dolog.
Sasuke.'
Megint. Sikerült még egy embernek migsíratnia. A többi levelet a 'buli' után olvastam . Itachi-tól sőt még Zabuzától is kaptam, csak azt nem írták bele hol tartózkodnak. Sosem mondták el nekem hova mennek, ha elmentek valamerre. Gyorsan el pakoltam és lezuhanyoztam. A mai nap kivételesen jól telt. Ezzel a gondolattal feküdtem le.

Következő rész címe: Kurama megismerése, Sasuke váratlan betoppanása