Az élet egy másik faluban

IV. rész SAI KERESÉSE II

Ahogy elindultak én is mentem. Körbe néztem, hátha találok valami nyomot, de egyenlőre semmi. Talán Naruto-ék találhattak valamit.
              
                     Naruto *POV*
Körbe néztünk Sakurával, de semmit nem találtunk. Ha én nem is, de Sakura lehet feladja.
- Sakura. Találtál esetleg valami nyomot?- kérdeztem.
- Nem te?- tudakolta.
- Semmi. Menjünk beljebb.- adtam a tippet.
- Nem lehet. Inory mondta, hogy ne menjünk messze. Könnyű eltévedni és én nem akarok.- válaszolt.
Igaza van. Én pedig veszekedni nem akartam. Elég volt Inory házában összekapnunk. Sasuke miatt. Hogy ő szerinte sosem fog visszatérni a faluba meg ilyesmi, de én bízom benne, hogy egyszer megfog történni. Remélem tényleg megtörténik. És ha magától nem akkor majd én visszahozom.

                      Inory *POV*
Végre találtam egy nyomot. Elindultam arra. Láttam, hogy valaki a földön fekszik. Közelebb mentem, persze óvatosan. Odaérve Sai-t vettem észre, aki eszméletlen volt. Megnéztem van-e valamilyen sebe vagy ilyesmi. Megállapítottam, hogy minden rendben. A karja alá nyúltam és felhúztam. Sai-al mentem vissza a találkozásra szánt helyre. Már kezdett nehezedni. Majdnem feladtam, mikor Naruto észrevett és azonnal átvette tőlem.
- Minden rendben Inory?- kérdezte.
- Ne velem, hanem a barátoddal foglalkozz. Menjünk.- mondtam.
Ő csak bólintott és szólt Sakurának. Jött ő is. Nagyon örült, hogy én is és Sai is jól vagyunk.
  Már vagy egy ideje mentünk ismét. Viszont belém nyilalt a rossz előérzetem.
Csak legyen megint félreértés.- mondtam magamban.
- Srácok.- szóltam.
- Baj van?- kérdezte Sakura.
- megint rossz előérzetem van.- válaszoltam.
- Beszélsz megint Yuukimaru-val?- tudakolta Naruto.
Bólintottam. Ismét megidézték a barátomat.
- Szia. Történt valami?- kérdezte.
- Szia. Bocsi, hogy megint zavarlak. Körbe tudnál ismét szaglászni?- tudakoltam.
- Persze. Semmi akadálya.- válaszolt. Körbe szimatolt. A tekintete megváltozott. Hátrálni kezdett. Tudtam. Itt van.
Francba.- mondtam magamban.
- Yuukimaru... Találtál valamit?- kérdeztem.
- Sajnos... Igen.- válaszolt.
- Francba. Srácok menjetek biztonságos helyre. Gyerünk.- mondtam.
Bólintottak és mentek is. Mondjuk Naruto harcolni akart, de nem engedtem neki. Veszélyes ellenféllel fogok valószínűleg küzdeni. Még jó, hogy erre is volt egy tervem. Léptek zajára lettem figyelmes. Yuukimaru mellém állt. 360 fokos körben figyeltük a területet. A léptek zaja halkulni kezdett. Megállt az illető. Kezdődik. Yuukimaru-ra néztem. Tudta mire gondolok. Egy gonosz nevetésre kaptam fel a fejem.
- Nocsak, nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. Inory de régen nem láttalak.- szólalt meg.
- Orochimaru. Azt reméltem, hogy halott vagy, de ezek szerint mégsem. Mit akarsz?- kérdeztem.
- Amit eddig is. Segíts nekem meghódítani Konohát.- jelentette ki.
- Köszi kihagyom. Nem fogok neked segíteni. Ki az a hülye, aki segítene neked. Aki igen, az beteg, de nagyon.- mondtam nevetve.
Remélem Naruto-ék jó messze mentek.

                     Sakura *POV*
Nem értettem miért kellett eljönnünk. Igaz Sai-t jöttünk megmenteni, de egy bajtársat sem hagyunk hátra.
- Én visszamegyek.- szólt Naruto.
- Ugye ezt most nem gondoltad komolyan? Gondolom nem véletlenül mondta Inory, hogy menjünk biztonságba.- válaszoltam.
- Már elég messze jöttünk. Te maradj itt Sai-al. Én visszamegyek.- mondta és elment.
Baka Naruto. Nem is figyel rám. Nem tudja mikor kell a parancsnak engedelmeskedni. Csak ne essen bajuk. Leültem Sai mellé. Észre vettem, hogy ébredezik. Felült.
- Szia.- köszöntem neki.- Hogy vagy?- kérdeztem.
- Egy kicsit szédülök még, de jól. Mit keresel te itt?- tudakolta.
- Naruto-val és Inory-val jöttem téged megmenteni, csak egy kis problémába ütköztünk. Így Naruto-val eljöttünk, de ő visszament. Szokásos Naruto. Megnézem minden rendben van-e a szervezeteddel.- mondtam.
- Aha. Ki az az Inory?- kérdezte.
- Majd megismered. Most pihenj én addig végzem a dolgom.- mondtam.
Bólintott. Minden rendben. Nem lesz baja.

                      Inory *POV*
Még el sem kezdődött a csata köztem és Orochimaru között, mikor Yuukimaru megszólalt.
- Inory.- szólalt meg.- Valaki közeledik.- mondta.
- Ki?- kérdeztem.
- Szerinted?- kérdezte monoton hangon.
- Naruto. Ezt nem hiszem el.- mondtam.
Bólintott.
Jó, hogy parancsot adtam ki. Gyorsan végeznem kell, mire ideér.- mondtam magamban.
- Hiába Inory. Akkor is segíteni fogsz.- háborodott fel a kígyó.
- Yuukimaru tudod a dolgod.- szoktam a farkas barátomnak.
Láttam rajta, hogy tudja.
- Bocsi, hogy késtem. Elég messze kerültünk.- hallottam Naruto hangját.
Francba. Mégis ideért, de mégis hogyan?- kérdeztem magamtól.
- Naruto...- kezdtem a kiakadásom, de félbe szakított.
- Mit keres itt Orochimaru?- kérdezte ledöbbenve.- Sőt van jobb kérdésem is. Hol van Sasuke?- kérdezte mérgesen.
- Edzeni van el. Hogy hol azt nem tudom.- vont vállat.
- Orochimaru. Mi a szart tökölsz ezekkel a senkiekkel?- kérdezte egy hang a fák közül.
Naruto-val egyszerre fordultunk a hang irányába. Bár tudasosan tudtam kihez tartozik a hang, de ezt majd amúgy is megtudják.
Sasuke mekkorát nőtt.- gondoltam.
- Sasuke-kun. Neked nem edzened kene?- kérdezte a kígyó mosolyogva.
- Miért? Baj, hogy nem edzeni vagyok? Meg amúgy is. Új jutsu tanítását mondtad, szóval gyere vagy lefejezlek.- mondta az Uchiha.
Úgy elbeszélgettek, mintha ott sem lettünk volna Naruto-val. Mondjuk engem a vitájuk nem igazán érdekelt tény és való. Sasuke rám nézett. Természetesen érzelmek nélkül.
Velem is ez lenne most, ha engedtem volna a dühömnek és most Orochimaru-val lennék.- gondoltam.
- Inory. Rég nem láttalak.- szólalt meg.
- Jó észre vétel Sasuke. Mióta is?- gondolkodtam el.- Ja, tudod nem igazán érdekel.- vontam vállat.
- Megemberesedtél. Vissza szólsz. Nagy változás.- mondta flegmán.
- Nem egyszer mondták.- válaszoltam.
- Nem is érdekel a véleményem? Régen érdekelt.- mondta gúnyos mosolyra húzva a száját.
Felsóhajtottam.
- Tudod Sasuke. Nem te vagy az egyetlen Uchiha ismerősöm. Az ő véleménye érdekel, de a tiéd? Köszi kihagyom. Nincs kedvem a hülyeségeidhez. De az, hogy Orochimaru oldalán látlak az sem lep meg. Valahogy mindig is sejtettem hogy ilyesmi fog történni.- magyaráztam.
- Honnan ismered?- szólt Naruto.
- Gyerek korunkban nagyon jóban voltunk Sasuke-vel és a bátyjával Itachi-val. Mindig hárman elmentünk minden féle, míg Itachi egy ANBU küldetést nem kapott vagyis be nem vették az ANBU-ba. Onnantól kezdve elváltak útjaink, mer eléggé megváltozott.- vontam vállat.- Plusz nem kérdezted.- tettem hozzá.
- Most, hogy ezt megtárgyaltátok.- kezdte Sasuke.

Folytatása következik hamarosan.