Az élet egy másik faluban

XXIII. rész: KÜLDETÉS VÉGE, INDULÁS HAZA

Inory 'POV'
A haza út felénél járunk. Megálltunk pihenni. Naruto és Sasuke valamin összekaptak.
- Sasuke. Miért nem mondod el?- kérdezte tőle Naruto.
- Mert nincs közöd hozzá.- válaszolt Sasuke.
- Mihez nincs köze?- ment oda Sakura.
- Amihez senkinek sincs.- válaszolt.
- Sasuke.- kezdte Sakura.
- Nem.- válaszolt.
- Sasuke.-mondtam.- Ha nem mondod el neki, mikor visszatérünk esküszöm, hogy kibelezlek és nem vonom vissza a szavam sosem.- mondtam neki mérgesen.
- Akkor kibelezel.- vont vállat.
A pólójánál fogva megemeltem.
- Velem így még TE sem beszélsz. Ezt te tudod a legjobban, hogy velem a hangsúlyt nem veheti feljebb senki sem. Megtanulhattad volna már. Ha nem mondod el neki rendben, de akkor én mondom el. Megmondtam. Ha csak késlelteted a témát nagyot fogsz koppanni. Te pedig tudod jól, hogy nekem mindig igazam van.- magyaráztam neki.
- Igen, tudom, de nem állok még készen.- válaszolt.
Letettem. Felsóhajtottam.
- Hát haver. Nem illik hozzád a szerelmes szó.- nevettem fel.
- Rohadj meg Senju.- mondta.
- Te is Uchiha.- nevettem.
Az öklöm nyújtottam neki. Persze ő is. Öklöztünk egyet, mint minden vitánk végén.
- Ezt a kört én nyertem.- mondtam.
- Mennyi az állás?- kérdezte Sasuke.
- Ömm. 100/99 nekem.- gondolkodtam el.
- Egyel le vagyok maradva.- sóhajtott fel.
- És így is fog maradni.- mondtam mosolyogva.
- Várj csak Senju, várj csak.- mondta.
A többiek csodálkozva hallgattak minket.
- Na, most hogy ez meg volt. Mehetünk.- mondtam.
Tovább indultunk. Sasuke mellém lépett.
- Mit csináltál, mikor elmentem 5 évvel ezelőtt 'onnan'?- kérdezte.
- Sok mindent. Majdnem összevertem azt a csajt.- nevettem.
- Tényleg? Miért?  Akkor nem voltam ott, csak akkor, mikor harcolni kellett veled.- kérdezte.
"visszaemlékezés"
Sasuke elmenetele után Bea ismét odajött. Kezd elegem lenni, de az önuralmamat muszáj leszek megtartani. Nem fedhetem fel se magam, se a legjobb barátom, se a bennem élő barátom. Igen, Kurama. Tudok a létezéséről. Bea élem állt.
- Sarah. Ki volt ez a gyerek?- tudakolta.
- Egy ember.- válaszoltam.
- Helyes. Összetudnád hozni, hogy találkozzon velem?- kérdezte.
- Nem, mert nem idevalósi, plusz vár már rá valaki.- vontam vállat.
- Ki?- vonta fel a szemöldökét.
- Nem mindegy?- kérdeztem flegmán.
- Te velem így nem beszélsz.- lendült a keze.
Én a levegőben elkaptam és megszorítottam. Rá néztem.
- Ha nem akarod, hogy most rögtön eltörjem soha többé NE merd ezt csinálni.- engedtem el.
Sajnos ez hiba volt, mivel megint lendült a keze. Sajnos ezt nem vettem észre azonnal és eltalálta az arcom. Arcon vágott. Ezen felnevetett, de én meg sem éreztem, mivel ennél erősebbet is kaptam már. Sőt ez csak simogatás volt számomra.
- Ezt akartad ütésnek gondolni?- kérdeztem nevetve.- Kislány. Ez csak simogatás volt.- néztem rá már Kurama szemeivel.
Hátrált egyet. Megköszöntem neki és visszahúzta a szemeit. Mivel 20 perces volt a szünetünk és eddig eltelt belőle 5 perc, így nyugodtan vissza tudtam nyerni az önuralmamat. Bea ismét ütött egyet, de ezt már erősebbnek szánta. Az osztály csak végig figyelte a jelenetünket. Az ofő már volt itt, szóval vissza nem hinném,hogy fog jönni egy darabig. Bea megint ütött, de itt már betelt a pohár és ismét elkaptam a kezét és kifordítottam. Így álltam fel. A barátnője Bogi felállt és odajött.
- Szerintem ennyi elég lesz.- mondta.
- Kezdj valamit a barátnőddel, mert nagy bajok lesznek, ha nem.- engedtem el Bea kezét.
Bogi bólintott. El akarta húzni előlem a barátnőjét, de ő nem engedett. Most ököllel akart. Simán kikerültem. Addig próbálkozott, míg megint el nem kaptam a kezét.
- Megint próbálkozni akarsz, ha elengedem a karod?- kérdeztem.
- Alap.- nevetett fel.
- Hát, akkor búcsút mondhatsz a karodnak örökre.- kezdtem el kicsavarni neki.
- Mi?- kérdezte.
Egy kis csavarás után felkiáltott. A terem ajtaját becsuktuk.
- Nem hall senki Bea. Hangszigetelt a terem.- szóltam.- Ha még egyszer próbálkozol, tenyleg kicsavarom és nincs mese.- engedtem el.
A karját fogta. Fájt neki.
- Egy darabig fog is fájni.- ültem le.- Hacsak én meg nem gyógyítom.- gondolkodtam el.
- Biztos nem.- mondta Bogi.
- Akkor jobbulást.- néztem Beára.
Ekkor csengettek be. A magyar tanárom lépett be a terembe.
- Rendben gyerekek. Ma egy drámát kellene előadnotok.- kezdte.- Én választom ki a párokat. Egy harci drámát kell. Eszközök használata engedélyezett, de óvatosan persze. A párok pedig:
• Sarah-Bea
• Bogi-Kata
• Józsi-Peti
• Kitti-Petra.- mondta.
- Ennyien férünk bele a mai órában?- kérdezte Bogi.
- Igen. Kint az udvaron játsszátok el.- mondta.
- Ömm. Tanárnő.- tettem fel a kezem.
- Tessék Sarah.- nézett rám.
- Nem lenne helyes engem beosztania. Sokkal erősebb vagyok és nem akarom, hogy megsérüljön a Bea.- mondtam.
- Ezért játsszuk csak el. Nem nyúlunk egymáshoz.- magyarázta.
- Én ezt értem, de akkor sem. Ha jegyet szeretne adni, akkor adja Beának az ötöst, nekem az egyest. Maximum akkor ha én választhatok személyt. Ám semmi képen sem állok ki ellene.- válaszoltam.
- Akkor szerezz embert, aki kiállhat ellened, mert akkor is le kell osztályoznom.- mondta.
- Rendben.- mondtam.
'- Sasuke. Hallasz?- kérdeztem.
- Ja.- válaszolt.
- Vissza tudnál jönni? Harcot kell bemutatnom és nem állhatok ki akárkivel.- mondtam.
- Rendben. Egy perc és ott vagyok.- mondta.'
- Egy perc és itt van.- szóltam a tanárnak.
A tanár bólintott. Sasuke szó szerint egy perc múlva megjött, csak nem az ajtón, hanem az ablakon keresztül.
- Te nem vagy normális.- nevettem.- Azért van az ajtó.- mutattam arra.
- És szerinted tudtam volna, hogy melyik ajtó?- kérdezte.
- Ez igaz.- gondolkodtam.- Mindegy. Tanárnő. Ő lesz az ellenfelem.- mondtam.
- Rendben. Mi a neved?- kérdezte.
- Sasuke.- válaszolt.
Oldalba böktem.
- Mi az?- kérdezte.
- Tudod mit. Semmi.- legyintettem.
A tanár ki tessékelt minket az udvarra. Először Bogi és Kata volt. Utána Kitti, Petra, majd Józsi és Peti. Mi voltunk az utolsók. Gondolom nem véletlenül. A 'színjátékot' az egész iskola végig nézte. Gondolom az első körnél jöhettek le. Sasuke és én a focipálya közepére álltunk. Mint két jó harcos meghajoltunk egymás előtt, mivel ez a harcok bemutatása előtt nálunk kötelező volt. Miután meghajoltunk a többiek felé fordultam és megszólaltam.
- Ha kedves mindenkinek az élete, akkor 5 lépést hátrál.- mondtam.
Mindenki lépett is. Én egy kisebb föld kiemelést végeztem. Persze úgy, hogy lássanak. Visszafordultam. Bólintottam, miszerint menet. Én a sárkány módot bevetettem, míg ő a sharingant. Viszont azt nem tudta, hogy rám nincs hatással a genjutsu, ezért direkt a szemébe néztem és tettem úgy, mint aki illúzióba esett.
- Hát erről ennyit.- mondta és egy kunait vett elő.
Az utolsó pillanatot kivárva mozdultam meg és rúgtam hasba. Pár métert repült.
- Csak azt szeretnéd.- nevettem.
- Jutsukat is akarsz használni?- kérdezte.
- Nem igazán, de ha már bevetetted a sharingant nincs más választásom nem igaz?- kérdeztem.
- Ebben van valami.- mondta.
- Ninpou: ruha átvétel.- mondtam.
360°-os fordulatot tettem és mikor megálltam, akkor a ninja ruhám volt rajtam és persze a fejpántom.
- Te is vedd fel.- mutattam az enyémre.
Bólintott. Miután ez meg volt élesben harcoltunk. Előtte egy védőburokba helyeztem mindenkit. Nem akartam, hogy bárkinek is baja essen. Ezután teljes erőnkből harcoltunk. A végén Sasuke feküdt ki, mivel felhasználtam a chidogant.
- Nyertem. Valld be.- nyújtottam a kezem neki.
- Rendben. Elismerem.- fogadta el.
A védőburkot leszedtem mindenkiről. A falat azt nem kellett, mert azt teljesen szét vertük a jutsukkal. Még a többiekre is ment, de a burok megvédte őket. Visszaöltöztem.
- Köszi, hogy jöttél. Most már mehetsz.- mondtam Sasukének.
- Nincs mit. Akkor majd, ha szóba állsz velem beszélünk. Addig is szia.- tűnt el.
- Rendben Sarah. Ötös. Egy kicsit azért veszélyes volt, de jó volt.- mondta a tanár.
"visszaemlékezés vége"
- Szóval ez volt.- fejeztem be.
- Azta. Megérdemelte volna, hogy eltörd neki a karját.- mondta.
- A barátaimmal és velem senki nem fog szórakozni. Még egy olyan fajta sem, mint amilyen Ő volt.- mondtam.
- Miről beszéltek?- jött mellém Sakura és Naruto.
Sai előttünk ment.
- A múltat beszéltük.- válaszoltam.
- Majd nekünk is elmeséled?- kérdezte Naruto.
- Majd egyszer.- nevettem fel.
- Na. Te mindent tudsz rólunk, viszont mi rólad nem.- mondta.
- Nem is baj. Amúgy sem leszek sokáig a faluban.- válaszoltam.
- Mert?- kérdezte Naruto.
- Mert.- mondtam.
Ezután csendben mentünk tovább. A falu bejáratánál láttuk Konohamarut. Ahogy észre vett minket rohant is felénk.
- Sziasztok.- köszönt.
- Szia.- köszöntünk.
- A Hokage üzeni, hogy vár titeket.- mondta.
- Rendben. Megyünk is.- intettem neki.
A Hokage irodájába mentünk. Ott bevártunk mindenkit, mert Naruto lemaradt. Beszélt még pár szót Konohamaruval. Miután beért minket beléptem az irodába. Sakura megijedt.
- Baj van?- kérdeztem.
- Nem kopogtál. Meg fog fojtani.- mondta.
- Sok sikert neki.- mondtam monoton hangon.
Beléptem az ajtón a többiekkel a nyomomban.
- Megjöttünk.- szólaltam meg.
- Végre.- mondta Tsunade.- Mi történt az úton, hogy ennyi ideig voltatok?- tudakolta.
- Írtam, hogy egy kis probléma adódott, de megoldottuk.- válaszoltam.
- Mi volt a baj?- kérdezte.
- Találkoztunk Zabuzával.- kezdtem.- Őt felbérelte egy elég gazdag személy. Gato. Tazunát akarta megölni, mert nem akarta, hogy a híd felépüljön. Zabuzát elintéztem, utána a társát is. Gato egyszer csak megjelent a hídon és az emberit ránk küldte. Elintéztük, de Gato a hasamba szúrta a kardját. Miután ki húztam magamból és visszahajítottam elvesztettem az eszméletemet. Yamato szerint egy hétig nem voltam magamnál. Így ezért jöttünk később.- meséltem. 
- Értem, örülök, hogy mind jól vagytok. A küldetés akkor ezek szerint sikeres volt?- kérdezte. 
- Igen, teljes mértékben.- válaszoltam.
- Rendben, menjetek és pihenjetek le.- mondta.
Bólintottunk. Mindenki hazament. Én lefeküdtem rögtön. Nem voltam éhes.

Következő rész címe: Múltam