Az élet egy másik faluban

XVI. rész: SZÜLETÉSNAP I

Reggel, sőt inkább majdnem hogy délben keltem. Ránéztem a naptárra. Szeptember 12.-e van ma. Ezután tudatosult bennem, hogy ma van a szülinapom. Felsóhajtottam. Megreggeliztem, felöltöztem és kimentem a szabad levegőre. A Hokage irodája felé vettem az irányt. Odafele találkoztam Naruto-val. Tsunade-től jött éppen.
- Szia.- köszönt.
- Mi újság?- kérdeztem.
- Ma nincs küldetésünk. Azt mondta a banya, hogy mi megyünk a legtöbbet küldetésekre és így pihenőt akar nekünk adni. Mondtam neki, hogy mi ninja-k vagyunk és a falu védelmére esküdtünk már akadémiás korunkban, de nem hatott.- mesélte.
- Hát igen. Az én uncsitesóm már csak ilyen. Bármit mondhatsz neki, nem hatja meg. Majd hozzá szoksz.- nevettem.
Bólintott.
- Na megyek. Még a tegnapi küldetést le kell jelentenem.- mondtam majd eljöttem.
Ahogy odaértem az iroda ajtaja elé bekopogtam, majd beléptem.
- Szia.- köszöntem.
- Szia.- köszönt Shizune.
- Shizune. Nem láttad Tsunade-t?- kérdeztem.
- Elment, de majd jön. Ma nektek nincs küldetés.- mondta.
- Igen tudok róla. Találkoztam Naruto-val. Jelenteni akartam a tegnapi ház építést. Nem volt baj. Mond már majd meg neki.- kérleltem.
- Rendben.- válaszolt.
Elköszöntem és ismét eljöttem. Nem értem mi lelhette Tsunade-t. Egyszer csak bent van, majd nincs. Bementem a faluba. Vettem élelmiszert otthonra. Haza vittem, majd eljöttem sétálni egy kicsit. Mivel nem érdekel semmi kedvem volt, így elmentem a temetőbe. Valahogy engem mindig megnyugtat. Vannak emberek, akik félnek valami miatt, de én ilyenkor tudok leginkább boldog lenni. Felültem egy fára és pihentem. Friss levegő és szabad tér. Lehet ennél jobb?
- Szia.- köszönt valaki.
Megfordultam, hogy lássam ki az. Sakura volt.
- Szia.- köszöntem.
- Mit csinálsz?- kérdezte.
- Mint látod egy fán ülök és pihenek. Elgondolkodtam.- válaszoltam.
- Min?- tudakolta.
- Az itt létemről. Először úgy gondoltam, hogy egy évig, de most itt van az Akatsukis úgy, így tovább fog tartani.- válaszoltam.
- Értem. Az Akatsuki ügy végén elmész?- faggatott.
- Nem tudom igazság szerint. Ez majd akkor kiderül.- mondtam.
- Rendben.- válaszolt.
- Jut eszembe. Beszéltél már ma Tsunade-vel?- tudakoltam.
- Miért kérded?- kérdezte.
- Mert miután beszélt Naruto-val elment valahova.- válaszoltam.
- Nem tudok róla semmit. Bocsi.- mondta.
- Nem baj. Most.- ugrottam le a fáról.- Haza megyek. Majd beszélünk.- mondtam.
- Várj.- szólt hirtelen.- Menjünk együnk meg valamit.- szólt.
Nehezen, de beadtam a derekam. Elmentünk dangót enni. Miután végeztünk az evéssel eljöttünk. Nagyon sokat beszélgettünk.
- Köszi, hogy mégis eljöttél velem.- szólalt meg Sakura.
- Nem tesz semmit. Viszont én tényleg haza megyek.- válaszoltam.
- Hát... Rendben.- szomorodott el.
Rámosolygtam. Elköszöntem és elváltak útjaink. A lépcső tetején álltam. A lakás kulcsom előkerestem. Ahogy megtaláltam nyitottam az ajtót. Rossz előérzetem lett. Utoljára akkor volt, mikor Orochimaru miatt aggódtam. Elővettem egy kunai-t. Biztos, ami biztos. Beléptem a lakásba. Eddig semmi nem történt. Óvatosan, de biztosan felkapcsoltam a villanyt az ajtónál. Semmi. Még mindig nyugtalan voltam. Még a sárkány módot is bekapcsoltam. Ha az Akatsuki az egytől-egyig megölök mindenkit, ha Sasuke megfolytom, amiért szó nélkül a lakásomba merte tenni a lábát, viszont ma nem találkoztam senkivel sem, csak Naruto-val és Shizune-vel. Na mindegy. Felkapcsoltam a villanyt a konyhába és minden máshol. Tudom, hogy vannak a lakásokban. Érzem a chakráját mindenkinek. Idióták. Nem tudják, hogy a sárkány barlangjában nem szabad tartózkodni. Értem, hogy szülinapom van, de ez engem nem érdekel. Legszívesebben eltörölném. Meg is tudnám tenni, csak ahhoz a halálom kellene. Talán tényleg jobb lenne, ha meghalnék.- gondoltam magamban. Felsóhajtottam. A hálószobába mentem. Közben énekeltem. Saját szerzemény. A koreót is át kéne tanulnom, ami már régóta a fejemben van, de nem tudom hova tenni. Egyetlen egy zenébe se tudom, amit hallgatok. Még a BTS egyik zenéjére se tudom, pedig mindegyikhez tudok, de ezt nem tudom hova tenni.
- Mégis hova a francba tegyem.- ültem le az ágyamra.
Ebben az egy szobába nem kapcsoltam villanyt. Felálltam és el próbáltam újra. Egy rész nem akart sikerülni. Pedig eddig mindig sikerült.
- Ilyen nincs.- mondtam a fejemet fogva.
Mégis felkapcsoltam a villanyt.
- Meglepetés!- kiabálták bentről.
- Kell az arcotokba egy rasengan?- kérdeztem.
- Nem.- válaszolták.
- Akkor mi a faszomot csináltok a lakásomba?- kérdeztem mérgesen.
- Fel akartunk köszönteni születésnapod alkalmából.- válaszolt Ino.
- Meg a nagy francokat. Tünés, míg szépen mondom.- válaszoltam.
- Mi a baj?- kérdezte Tsunade.
Ránéztem.
- Képesek vagytok betörni a lakásomba és kérdezitek mi a baj. Tudjátok mit. Inkább halok meg most meg, mint, hogy ünnepeljek. Mentem.- mentem az ajtó felé.
Sakura elkapta a karom. Kirántottam azt.
- Inory. Ne legyél ilyen.- mondta.
- Te pedig hazudtál nekem Kössz szépen. Ezek után ne várjatok, hogy segítsek az Akatsuki megtalálásában. Majd ők megtalálnak titeket. Az biztos.- mondtam.
- Tudsz valamit?- tudakolta Tsunade.
- Mint mindig igen. De elszalasztottátok ezzel a húzásotokkal az információm.- válaszoltam.
- Miért baj, hogy meg akartunk lepni?- kérdezte Ino.
- Azzal tudod semmi, de az, hogy egész nap nem látok senkit, mert ti ezt elrendezitek rendesen jelenteni nem tudom a küldetést vagy két napja. Aztán meg keresi őfelsége a jelentést és én vagyok lebaszva, hogy miért nem adtam le eddig. A szülinapom nem tartottam meg eddig sem és nem is fogom. Nem érdekel. Naruto neked utólag boldogot, de engem hagyjatok ki az ünneplésekből.- mondtam.- Felmentem a tetőre.- mentem.
Felérve észre vettem Sai-t. Elcsodálkoztam.
- Szia. Mit keresel itt fent?- puhatoltam.
- Szia. Itt nem hallani Naruto hülyeségeit. Meg megnyugtató.- válaszolt.
- Értem.- válaszoltam.
Csend telepedett le közöttünk. Csak ne mondja azt, amire gondolok.
- Amúgy.- kezdte.- Boldog születésnapot.- mondta.
- Ne kezd te is kérlek.- néztem rá.- A többieket lehordtam már ezért. Tudom, hogy mindenki szereti ünnepelni az ilyeneket, de én nem. Nem is fogom megünnepelni. Soha. Köszönöm, hogy gondoltatok rám meg minden, de nem fog érdekelni semmilyen esemény.- válaszoltam.
- Értem. Akkor nem boldog születésnapot.- mondta.
Ezen felnevettem.
- Te nem vagy normális.- közöltem vele.
- Mert?- kérdezte.
- Semmi.- ráztam meg a fejem.
- Figyelj. El kell mondanom valamit.- kezdte.
- Mi lenne az?- tudakoltam.
- Mikor először megláttalak nem nagyon tudom, hogy mi történt velem. Aztán telt, múlt az idő és rájöttem. Rájöttem, hogy érzelmeim vannak és nem is akármilyen. Először megijedtem, utána beletörődtem. Nem tudom nem melletted lenni. Ha nem voltál mellettem, akkor rád gondoltam. Pár hete ismertem be igazán, hogy...- mondta.- Szerelmes vagyok beléd.- fejezte be.
Őszintén ledöbbentem a mondandója hallatán. El sem hiszem, hogy a szerelmem viszont szeret.
- Wow.- szólaltam meg.- Erre nem számítottam.- vallottam be.
- Muszáj volt elmondanom. Már nem bírtam magamban tartani.- válaszolt.
- Semmi baj. Én is ezt érzem.- mondtam.
- Mit?- kérdezte.
- Én is szerelmes vagyok beléd.- válaszoltam.

Folytatása következik. Következő rész címe: Születésnap II