Az élet egy másik faluban

XIII. rész SASUKE 'LÁTOGATÁSA'

Még mindig találgatott Sakura.
- Akkor Sai?- kérdezte utoljára.
Óvatosan, de biztosan bólintottam. Szó szerint felsikított és megölelt. Nem vártam ezt a reakciót.
- Mikor mondod el neki?- puhatolta.
- Megőrültél?- tudakoltam.
Mikor ezt a kérdést feltettem csengettek. Sakura és én összenéztünk. Megrázta a fejét, miszerint nem várt ma senkit látogatóba. A szüleinek van kulcsuk, szóval be tudnak jönni, Naruto úgyszintén nem lehetett, mert az orrára kötöttem, hogy ma ne zavarjon minket. Sai pedig a Hokage kérésére küldetésen van. Felálltam és elővettem egy kunai-t. Az ajtóhoz léptem. Kinéztem a kukucskálon és Sasuke-t vettem észre. Intettem Sakurának, hogy nyissa ki, én addig elbújok, hogy ne vegyen észre. Közben elrejtettem a chakrámat, mivel mégis csak egy Uchiha gyerekről van szó. Hallottam, hogy kattan a zár.

SAKURA *POV*
Miután megtudtam, hogy Sasuke áll az ajtóm előtt egy kicsit megijedtem. Inory elbújt, de olyan szinten, hogy nem is éreztem a chakráját. A kulcsot elfordítottam a zárban és az kattant egyett. Kinyitottam az ajtót és ott állt előttem.
- Szia.- köszönt.
Tudtam, hogy ez csak egy álca, hiszen csak a karjai miatt jött. Pontosan tudtam miért jött, de ő nem.
- Miért jöttél?- kérdeztem.
- Szeretnélek megkérni valamire.- válaszolt.- Beengedsz?- kérdezte.
Habozva, de beengedtem. Becsuktam magam mögött az ajtót.
- Szóval? Mit szeretnél?- faggattam.
- A karom nincs olyan állapotban, amilyenben volt. Meggyógyítanád?- tudakolta.
- Mi lesz, ha megteszem?- kérdeztem.
Remélem nem akar semmi rosszat tenni.- gondoltam magamban.
- Itachi-n kívül is megölök még egy személyt.- válaszolt.
- Aha. Megtudhatnám, hogy kit?- faggattam.
- Nem tudom, sőt nem hiszem, hogy ismered. A neve Inory Senju.- mondta.
Megijedtem, de nem mutattam ki. Inory sosem bocsájtana meg nekem.
- Mi az Sakura? Ismered?- puhatolta.
- Sajnálom Sasuke. Bármennyire is segíteni szeretnék neked, de elhatároztam, hogy nem segítek.- mondtam a szemébe félelem nélkül.
Saját lábamra kell állnom, ha azt akarom, hogy azt lássa erősebb lettem.

INORY 'POV'
Hallottam mindent, amit beszéltek. Tudom, hogy nehéz Sakurának. El sem hiszem mennyire. Mégis válaszolt neki.
- Ismered?- kérdezte Sasuke.
- Sajnálom Sasuke. Tudod mióta elmentél innen, azóta nincs közöd hozzá, hogy kit ismerek és kit nem. Most, hogy ha megérted, ha nem akkor is. Menj el.- mondta neki.
- Akkor nincs más választásom. Használnom kell a sharingant.- hallottam Sasuke-t.
Mielőtt Sakura szemébe nézhetett volna elé ugrottam. Így én kaptam volna a genjutsu-t, ha hatásos lenne ellenem. Mivel a sárkány mód ellen hatástalan. Az pedig be volt kapcsolva. Ha nem lett volna hatásos lett volna.
- Nahát. Inory.- kezdte, de félbe szakítottam.
- Úgy hallottam, hogy azt mondta neked a hölgy szépen, hogy hagyd el a házat. Szerintem tudod mi ilyenkor a teendő.- jelentettem ki.
Elcsodálkozott. Én még mindig a szemébe néztem.
- Mégis hogy lehet, hogy nem hat ellened a genjutsu?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Ha akarnám se mondanám el. Most pedig menj, mert nem szeretem ismételni magam és ezt te is tudod nagyon jól.- mondtam.
- Nem tudok megfogni semmit sem - mondta.
- Jó észrevétel. Majd ha változtatsz a viselkedéseden, visszatérsz a helyes útra, akkor talán meggyógyítom neked, viszont addig nem akarlak látni itt, vagy Konoha közelében sem.- válaszoltam.
Az ajtóhoz mentem.

SASUKE *POV*
Nem fogok megváltozni. Ha kell, akkor karok nélkül élek tovább. Sakura-ra sandítottam. Valami megváltozott benne. Erősebb lett, mint valaha és szebb is. Képes volt a szemembe mondani félelem nélkül, hogy nem segít nekem. Mivel megkértek, hogy távozzak nem tudtam mit tenni. Felsóhajtottam és Sakura-ra néztem mégegyszer. Ő is engem nézett, de érzelmet nem mutatott ki. Ha ilyen lett volna kicsi korunkban, akkor a szerelmem lenne?- kérdeztem magamtól. Inory-ra néztem. Ő persze nem titkolta el, hogy egyenes utál. Kimutatta, de elég erősen. Nem csodálkozom. Én voltam az, aki mindig meghallgatta és ő volt, aki mindig meghallhatott. Legjobb barátok voltunk, míg el nem szegődtem Orochimaru-hoz. Onnantól kezdve nem is akart látni, pedig én többször is kerestem a legjobb barátomat. Mesélni akartam neki jutsuk-ról, amit tanultam és még mesélni akartam neki jó pár dologról, de ez nem történt meg. Városba költözött egy kisebb időre, oda is mentem utána, de mindig elzavart.
Visszaemlékezés
Épp a sulihoz tartottam ahova Ő járt. Beszélni akartam vele a legjobb barátommal, hogy miért kerül engem. Épp órán ült. Az ablak melletti pad sorban ült. Mindig onnan figyeltem, ahogy felteszi a kezét, ha tudott valamit. A tanár pedig büszke volt rá. Ő volt az egyik kitűnő tanuló. Ha történelemről volt szó, akkor meg főként. Mikor Japánhoz értek, mindig ellenkezett. Ő persze sosem értette miért. Most sem volt másképp.
- Tanár úr?- szólalt fel egy csaj.
- Tessék Lala? Baj van?- kérdezte a tanár.
- Japánban vannak olyan falvak, ahol nagyon szigorú szabályokkal éltek vagy élnek?- kérdezte.
- Nem tudok róla.- válaszolt.
- Igen vannak. Nem is egy Lala.- szólalt meg unottan Inory vagyis a sulis néven Sara.
- Honnan tudod Sara?- kérdezte a tanár.
- Ott élek.- mondta flegmán.
- És ide jársz suliba?- kérdezte egy osztálytársa.
- Nem. A Holdra. Szerinted?- fordult hátra.
- Velem te így nem beszélsz.- mondta a csaj.
- Jól van elég lesz.- mondta a tanár.
Pont ekkor csengettek ki. Inory felállt és kiment a folyosóra. Én ott maradtam. Nem akartam ennyire szemmel tartani. Viszont egy lány az ablakban észre vett. Azonnal eltűntem onnan. Mikor csengettek mindenki visszajött a terembe. Inory visszaült a helyére. A tanár nem igazán akart megjelenni. Tíz perccel később megszólalt a mellette ülő lány.
- Sara. Menni kéne a tanárért.- mondta.
- Oké.- állt fel.
- Hova mész?- kérdezte a csaj, akivel összeveszett.
- Világgá.- válaszolt.- Tanárért megyek.- mondta és kilépett a teremből.
- Amúgy.- szólalt meg ismét.- Láttam egy fiút a szünetben az ablakban kint állt és nézett befelé. Nagyon helyes volt.- mondta.
Már csak ez hiányzott.- fogtam a fejem.
- Az szuper.- mondta a mellette ülő.
Inory ekkor lépett be a terembe.
- Nem jön tanár, szóval kussban kell lennünk.- ült le.
Persze mindenki elkezdett kiabálni. Inory nem szereti, ha kiabálnak mellette. Ezt már megtanultam.
- Pofa be vagy legalább halkabban.- szólalt fel Inory.
- Mi lesz ha nem?- kérdezte a csaj.
- Az lesz Bea, hogy segítek, de azt nem köszönöd meg.- válaszolt.
Felnevetett és odament Inory-hoz.
- Most keménykedj.- mondta.
Inory a csajra nézett.
- Pofa be.- jelentette ki.
A csaj elképedve nézett ki az ablakon. Ismét észre vett.
- Nézzétek kit látnak szemeim.- mondta.
Inory is kinézett és észre vett. Elcsodálkozott. Intettem neki.
- Ismered Sara?- nézett rá.
- Problémád van?- tudakolta.
Kinyitotta nagyobbra az ablakot.
- Most gyere vagy kint maradsz.- mondta nekem Inory.
- Menj arrébb.- mondtam.
Arrébb állt. Én pedig felugrottam. Mindenki elcsodálkozott.
- Hogy lehetséges, hogy egy ember ekkorát ugorjon?- kérdezte a mellette ülő lány.
- Úgy, hogy én nem vagyok átlagos ember.- vontam vállat.
- Mit keresel itt?- kérdezte Inory.
- Gondoltam meglátogatom a legjobb barátom, aki nem áll velem szóba és nem tudom miért.- vontam vállat.
- Tudod jól, hogy miért nem állok veled szóba.- mondta.
- Felvilágosítanál?- húztam fel a szemöldököm.
- A kígyóhoz álltál át. Elég válasz?- kérdezte.
- Mivel erőre volt szükségem?- tudakoltam.
- Hidd el. Nekem nagyobb erőm van, mint neki. Csak ezt nem akarja bevallani neked. Többször is megküzdöttünk egymással és mindig legyőztem.- mesélte.
- Azta. Én meg már többször is megpróbáltam megölni, de egyszer sem sikerült még.- vakartam a tarkómat.
- Itt nem mondhatsz ilyet.- mondta nekem mérgesen.
Furcsán néztem rá.
- Városban vagy és nem faluban.- mondta.
- Aha. Akkor bocsi.- mondtam.- I.- kezdtem, de nem engedte, hogy folytassam.
- Ha kimondod azt a nevet, akkor meghalsz.- suttogta.- Itt Sara vagyok. Ne buktass le.- mondta.
- Sara. Majd még beszélünk.- hajoltam meg.
Kiugrottam az ablakon. Mindenki utánam nézett. Mégegyszer felnéztem intettem és egy jutsu segítségével eljöttem.
Visszajelzés vége
Erről viszont csak ő és én tudunk.

INORY *POV*
Láttam rajta, hogy visszaemlékezett a városi suliban való találkozásunkra. Majdnem lebuktam miatta. De nem hagytam neki. Míg vártam, hogy végre elmenjen ezen gondolkodtam. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy azt a kígyót választotta a barátságom ellen. Addig, míg engem nem vettek észre, addig összetudtam barátkozni egy valakivel, az pedig Sasuke volt. Meghallgatott, sőt ha tudott, akkor segített is. Tanácsot adtunk egymásnak. Azóta a nap óta nem bocsátottam meg neki, de egyenlőre nem is állt szándékomban. A gondolat menetem végén megszólaltam.
- Sasuke. Nem szeretem ismételni magam.- mondtam.
Felsóhajtott, majd mellém lépett.
- Tudom miért vagy ilyen ellenséges velem. Csak abban reménykedem, hogy megint barátok lehetünk.- súgta majd elment.
Ledöbbenve álltam ott. Emlékezett arra, hogy mi ketten legjobb barátok voltunk. Még mindig sokkos állapotban álltam, mikor Sakura kezét vettem észre.
- Inory!- kiáltotta.
- Hm? Mi az?- kérdeztem.
- Azt kérdeztem, hogy jól vagy-e.- mondta.
- Értem. Bocsi. Igen jól.- válaszoltam.
- Hát rendben. Szerintem egy darabig nem jön vissza. Menj haza pihenj le.- mondta.
- Oké. Na akkor majd beszélünk.- mondtam és eljöttem.
Még elmentem jelenteni. Benyitottam az irodába.
- Szia.- köszöntem.
- Mi járatban?- kérdezte Tsunade.
- Ma Sakuránál volt Sasuke. Rá akarta venni, hogy gyógyítsa meg neki a karját, de ő elutasította és elküldte. Ő nem akart elmenni és a sharinganját is be akarta vetni. Ezt persze nem hagytam neki. Elküldtem, mert nem akartam harcolni egy lakásban. Mielőtt elment egy számomra furcsa dolgot súgott a fülembe.- jelentettem.
- Értem. Mi volt az?- tudakolta.
- Az, hogy tudom miért vagy ilyen ellenséges velem. Csak abban reménykedem, hogy megint barátok lehetünk.- válaszoltam. Elcsodálkozott. Na nekem is ez volt a reakcióm.- gondoltam magamban.
- Ezt az ügyet át tesszük holnapra. Mára már késő van ehhez. Menj haza és pihend ki magad. Holnapra megbeszélést terveztem. Így akkor ez is téma lesz.- mondta.
- Igenis.- mondtam és eljöttem.
Nem tudom pontosan mire gondolt, de az Akatsuki ügyet is meg kellene beszélni. Elég sok mindent megjártam. 14 év tapasztalatom van az ilyenekkel kapcsolatban. Ezzel a gondolattal értem haza. A szokásos teendőim végeztével lefeküdtem.

Következő rész címe: Megbeszélés I