Az élet egy másik faluban

XXIV. rész: MÚLTAM

Reggel kopogásra keltem. Mentem megnézni ki az. Sasuke még aludt. Az ajtóban Naruto állt.
- Szia.- köszönt.
- Szia. Baj van?- kérdeztem. 
- Nem, csak meg akartam kérdezni, hogy nem akartok-e eljönni velünk egy kis piknikre? Sakura és Sai is jön.- mondta.
- Mikor?- tudakoltam.
- Kb. 2 óra múlva.- válaszolt.
- Rendben, ott leszünk.- mondtam.
 Bólintott. Elköszönt és ment is. Mentem felkelteni Sasukét. 
- Reggelt Sasuke.- keltettem fel.
- Ne már. Ez most komoly?- kérdezte.
- Aha. Lassan készülj. 2 óra múlva piknikezni megyünk.- mondtam.
- Nem megyek.- jelentette ki.
- Sakura is ott lesz.- mondtam.
Felsóhajtott.
- Rendben.- szólt.
- Szuper.- válaszoltam.
Kb. két óra múlva mentünk is. A parkban találkozunk a többiekkel. 
- Sziasztok.- köszöntünk.
- Sziasztok.- köszöntek vissza.
Leültünk és elkezdtünk beszélgetni.
- Szerencsénk volt küldetésen tegnap.- mondta Naruto.
- Igen. Ha nem lettél volna ott Inory biztos meghaltunk volna.- mondta Sakura.
- Ha én nem lettem volna ott, akkor Kakashi ment volna veletek. Akkor sem haltatok volna meg.- mondtam.
- Ki tudja.- mondta Sai.
- Naruto. Még mindig nem megy a bunshin jutsu?- kérdezte Sasuke.
- De megy. Igaz a múltban nem ment, de Iruka sensei szerencsére ott volt.- válaszolt.- Több ezer klónt vagyok képes készíteni.- mondta büszkén.
- Gratulálok.- mondta.
- Kössz. Volt egyáltalán valami értelme Orochimaruhoz menned?- tudakolta Naruto.
- Igen. A chidorit a legmagasabb szintre emeltem és karddal is képes vagyok harcolni.- válaszolt.
- Na ez igen, de remélem nem szándékozol visszamenni.- mondta.
- Annak vége. De attól még meg akarom ölni Itachit. A bosszúmról nem tettem le.- mondta.
- Miért?- tudakoltam.
- Kiirtotta a klánt. Anyut és aput is megölte. Nem fogom hagyni, hogy életben maradjon.- válaszolt.
- Hagyd. Nem ér semmit.- mondta Naruto.
- Narutonak igaza van.- mondtam.- Semmit nem érsz el vele, ha megölöd.- tettem hozzá.
- Te is meg akartad ölni a csajt a múltban.- vágta hozzám.
- Igen, mert én a barátaim és a szeretteim megvédem és nem megölöm.- mondtam.
- Milyen csajról van szó?- kérdezte Sakura.
- Egy városi csaj.- mondta Sasuke.
- Aha.- mondták egyszerre.
- Régen én egy városban éltem, kb 4 évet. Volt egy csaj, aki megkérdőjelezte a stílusom és többször is meg akart ütni, mert nem voltam neki szimpatikus. Egyszer sikerült neki, de majdnem kicsavartam a kezét. A  barátnője volt a szerencséje. Ha ő nincs ott, akkor eltöröm a karját az biztos.- meséltem.
- Wow. Miért voltál olyan akkoriban?- tudakolta Naruto.
- Olyan alatt erőszakosnak? Azért, mert nem akartam barátkozni. Nem akartam senkivel sem kijönni, mert akkor ha el kell mennem, akkor el kellett volna búcsúznom. Nem igazán szeretek búcsúzkodni. Akkoriban az érzelmeim nem uralkodhattak rajtam, mert nem voltak. Maximum a flegma stílusom, ami még mindig meg van, de elfojtom. Aznap volt egy órám, amin drámát kellett előadnunk. Harcolni kellett, vagyis azt kellett volna előadni. Én pedig pont azzal a csajjal lettem volna. Mondtam a tanárnak, hogy nem állok ki ellene, mert az veszélyes lenne. Így nem álltam ki ellene. Inkább megkértem a tanárt hadd hívjak egy embert, aki ellen kiállhatok, mert ő tud ellenem harcolni. Beleegyezett. Hívtam Sasukét. Elvállalta, mert szeretett velem harcolni. Sosem győzött le. És akkor sem sikerült neki. Jutsukat is használtunk, ezért védőburkot tettem az egész suli diákjaira, mert elég veszélyessé vált a dolog. Miután kifáradtunk mindketten még egy utolsó csapást akart, de nem sikerült neki. Én győztem, mint mindig.- nevettem.
- Nagyon vicces. Egyszer úgy is legyőzlek Senju.- mondta Sasuke.
- Azt megnézem.- mondtam nevetve.
 - tuti Inory nyerne.- mondta Sai.
- Én Sasukére adom a voksom.- mondta Naruto.
- Én senkire. Nem játszom ilyet.- szólt Sakura.
 - Majd akkor egyszer ismét megküzdünk.- néztem az Uchihára.
- Állok elébe.- mondta.
- A harcotok után mi történt?- kérdezte Naruto.
- Tényleg. Mi volt, miután eljöttem?- faggatott Sasuke.
- Hát. Az hosszú lenne.- mondtam.
- Ráérünk.- mondta Sakura.
- Hát akkor...- kezdtem.
"Visszaemlékezés"
- Köszönöm. Nem véletlenül mondtam, hogy nem állok ki Bea ellen Tanárnő.- válaszoltam.
- Rendben. Mehettek. Szünet van.- ment be a suliba a tanár. 
Mi is beindultunk. Vagyis én nem, mert rendbe hoztam az udvart. A focipályát visszaállítottam a rendes alakjába. Mikor végeztem mentem vissza a terembe. Ott volt matek órám az ofővel. Szünet volt még, mikor beértem a terembe. Leültem a helyemre és akkor vettem észre, hogy egy mély seb van a karomon. Sikerült megsebeznie. Le a kalappal Uchiha.- mondtam magamban. 
- Sarah. Jó volt a harc.- jött oda Lala.
- Kössz.- mondtam. 
Ránézett a karomra.
- Úristen!-kiáltott fel.
Az egész osztály egyként fordult felénk. Na szuper.
- Mi a baj Lala?- kérdezte Petra.
- Sarah karja.- mutatott felém.
- Nem nagy szám.- vontam vállat.
- Ez nagyon mély.- mondta Bogi.
- És?- kérdeztem.- Vérzik? Nem. Akkor nincs baj.- mondtam.
- Ezzel el kéne menned a suli dokihoz.- mondta Lala.
- Nem megyek sehova. Majd begyógyul.- szóltam.
Ekkor lépett be az ofő.
- Mindenki üljön le a helyére.- mondta szigorúan.
Mindenki tette, amit mondott.
- Ma az egyenleteket nézzük meg. Az első megoldom nektek és magyarázok. a másodiktól kezdve mindenki kijön és megoldja. Persze fogok segíteni.- mondta.
Az első nagyon egyszerű volt. Az ajtó felőli oldallal kezdte. Mivel én az ablak felőli második padban ültem, ezért én voltam az utolsó. Viszont ezzel nem volt semmi baj, mivel egymás után kettő matek volt. Szünet kezdetekor mondta a tanár, hogy a következő órát Beával folytatjuk, aki mögöttem ült kettő paddal. Szünetben kajáltam, ittam. Beszélgettem Kittivel egy kicsit. Lala megnézte a karom.
- A karod.- mutatott rá.- Teljesen begyógyult.- mondta meglepődve.
- Nem megmondtam? Begyógyul az magától.- vontam vállat.
Ekkor csördült meg a csengő. Az ofő percre pontos volt, mint mindig. Bea kiment és megoldotta a feladatot. Az óra felénél jártunk majdnem, mikor megszólalt a tanár.
- Rendben. A következő Sara.- nézett rám.
Unottan felálltam a helyemről és mentem a táblához. A tanár lediktálta az egyenletet. Nekem nehezebbet adott, mivel látta rajtam, hogy sokkal hamarabb végeztem, mint a többiek. Törteset adott. Nem volt nehéz. Ezt vettük már az akadémián is. Mikor elkezdtem volna a feladatot kopogtak az ajtón. A töri tanárom jött be.
- Sziasztok. Bocsánat, hogy megzavarom az órát. Saraht keresik.- mondta.
Elcsodálkoztam.
- Ki az Tanár úr?- kérdeztem.
 - Egy férfi. A nevét nem mondta.- válaszolt.
- Esetleg megtudná kérdezni?- tudakoltam.
Bólintott. Kinézett az ajtón, majd vissza.
- Nem akarja elmondani.- válaszolt.
Bólintottam. 
- Egy pillanat és megyek.- mondtam.
Ő is bólintott és kiment.
- Ezt megoldom és kimehetek megnézni ki az tanárnő?- kérdeztem.
- Igen.- válaszolt.
Visszafordultam a feladathoz. Két perc alatt megoldottam. A tanár átnézte és mondta, hogy hibátlan. Bólintottam. Mentem az ajtó felé, viszont rossz elő érzetem lett. A chakrámat kiengedtem. Pont le akartam nyomni a kilincset, mikor megéreztem egy gusztustalan chakrát. Hátráltam az ajtótól. Mivel az Akatsukiból jött valaki. Nem féltem, de éreztem, hogy veszélyes.
- Sarah. Nem mész?- kérdezte Lala.
- Nem.- mondtam.- Ha akar valamit akkor ha szólok neki, akkor bejön.- mondtam neki.- Bárki is vagy. Gyere be.- mondtam az ajtó felé fordulva.
A kilincset lenyomták.Én még egy lépést hátrébb léptem. Mikor az ajtó kinyílt egy narancssárga hajú ember lépett be. Pain. 
- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem mérgesen.
- Mint mindig. Ami benned van.- mutatott rám.
- Azt felejtsd el.- léptem hátrébb.
- Sajnos nem lehet. Szükségem van rá.- nyújtotta ki a karját.- Mennyei húzás.- mondta.
Francba.- gondoltam. Épp húzott magához, mikor bekapcsoltam a sárkány módot. Sikerült kiszabadulnom. 
- Mint megmondtam. Felejtsd el.- néztem rá-
'- Kurama. A róka leplet kérlek.- mondtam neki.
- Biztos?- kérdezte.
- Igen, addig míg tudom irányítani. Három farokig.- kérleltem.
- Felőlem legyen.- mondta.'
Előhívtam a róka leplet három farokig. Addig tudtam irányítani.
- Na nem tűnsz el, akkor segítek, de nem idebent.- mondtam.
- Ám legyen.- válaszolt.
Neki futott az ablaknak és kiugrott. Mentem utána. Nem fogom hagyni, hogy itt lábatlankodjon. A focipályát választotta. De jó. Nem rég javítottam meg.- gondoltam. Az osztály minden tagja beleértve a tanárt ő is kijött. Nem gondoltam volna. Azonnal védőburkot helyeztem köréjük és az iskola és minden ház köré a körzetünkben. Minden romokban lenne, ha nem tettem volna. Pain nekem támadt. Még jó, hogy két felé is tudok figyelni. Elugrottam. Egy kunait neki dobtam, míg a chidogant készítettem elő. 
Már egy ideje harcoltunk, mikorra már kiismertem a támadásait. 5 másodpercig nem tudja használni a húzást és lökést. Akkor kell támadnom. Sikerült is. Nem figyelt és a földre terítettem.
- Itt és most vége.- mondtam.
 A chidogant akartam használni, de nem sikerült. Valami elszívta a jutsum. Ő pedig eltűnt. A leplet levettem. A burkot is. És helyre állítottam mindent, amit lehetett. Visszamentem a terembe és leültem a helyemre meditálni. A többiek nem érdekeltek most semennyire sem. Mégis hogy került ide Pain, sőt hogy talált meg? Hisz Kurama chakrája el van rejtve. Ahogy az enyém is. Viszont Sasuke chakrája nem és azt bemérhette Itachi. Francba. El kell tűnnöm innen. Viszont nem most, mert most lesz az érettségi és leakarom tenni. Jövőhéten nem leszek a közelben sem.- mondtam magamban. 
Mivel matek volt az utolsó órám, ezért fogtam a cuccom és haza indultam volna, ha nem állít meg az igazgató.
- Sarah.- állított meg.
- Igen igazgatónő? Miben segíthetek? - tudakoltam. 
- Mi volt az előző kint az udvaron?- kérdezte,
- Egy félreértés. Megtámadtak engem és az iskolát. De nem tudni miért. Elméletileg kerestek valakit és megakarták leckéztetni, azt a személyt, csak ezzel nem azt a személyt találták meg, hanem engem kevertek össze. Védekeztem és ez lett belőle.- meséltem.
- Értem. Több ilyet nem akarok látni, mert annak következményei lesznek.- ment a dolgára.
- Higgye el. Nem fog.- mondtam magam elé.
Ismét haza indultam, mikor Bea állított meg a barátaival.
- Sarah. Veszélybe sodorjuk az iskolát? Nem szép dolog.- mondta gúnyos mosollyal.
- hidd el. Örülj neki, míg csak az iskolát. Lehet legközelebb te leszel az, akit megtámadnak, de téged biztos nem védelek meg.- mondtam neki.
- Mi az, hogy nem védesz meg?- kérdezte.
- Jól hallottad. Ha lesz ilyen, én már nem leszek. Jövőhéten, mikor le ment minden érettségi elmegyek. És nem jövök vissza. Készüljetek fel. Lehet háborúban van az iskola.- mosolyogtam.- Maximum akkor jövök vissza, ha parancsolja a falvam vezetője, amúgy felejtsétek el a segítségem.- mentem.- További szép napot.- hajoltam meg gúnyos mosollyal.
A csajok megijedtek. Nem is csodálom. Én is ilyen voltam még mikor először meghallottam ezt. Otthon egy tervet kieszeltem.
1 hét elteltével: Minden érettségi meg volt. Bea ismét hozzám szólt. Azóta az eset óta nem jött Pain. Sőt senki sem. Szerencsére. Viszont éreztem, hogy baj közelít. Pont órán voltam, mikor egy sas repült be az ablakon. Mindenki sikítozni kezdett.
- Ne sikítsatok már az Istenért.-mondtam.- Nem bánt senkit sem. Csak ha én azt mondom neki.- tettem hozzá.
Füttyentettem neki egyet és az alkaromra szállt. Egy üzenet volt a tasakjában a hátán. Kivettem belőle és elrepült. Kinyitottam a levelet.
Levélben:
'Inory. Az Akatsuki megindult. Vigyázz. Téged is megtalálhatnak. Indulj vissza a faluba minél előbb. Nem akarjuk, hogy megtámadják a sulit. Hokage'
- Chh. Késő bánat.- mondtam magamnak.
- Mi? kérdezte Bea.
- Semmi. Tanárnő. Ez a mai utolsó napom itt a suliban. A falvam vezetője haza hívott. Nem lehetek többet itt.- mondtam.
- Rendben.-válaszolt.
- Mi? Ennyivel lerendezi?- kérdezte Bea.
- Igen, mert már legelején szóltak nekem, hogy ha írnak neki, akkor onnantól kezdve nem az osztály tagja. Okot nem mondott.- válaszolt.
- Akkor most fog mondani.- nézett rám.
- Csak azt szeretnéd.- mondtam neki. 
- Inory!- hallottam az ablak felől.
kinéztem és az egész Akatsuki ott volt.
- Francba.- álltam fel.- Anyátokat. Nem kaptok el idióták!- kiabáltam nekik.
Átöltöztem és az ajtó felé mentem.
- Sarah.-hallottam a tanárt.
- Ezért nem maradok.- mondtam.
- Inory!- ugrott be Itachi.
- Nem kaptok el élve az biztos Itachi. Ha engem akartok, akkor meg kell ölnötök.- mondtam neki.
- az hamar meg lesz kislány.- jött oda Kisame.
Samehadat akarta használni.
- Ha használod azt feldugom a seggedbe.- mondtam neki.
- Sarah. Menj már.- mondta a tanár.
Bólintottam.
- Nem megmondtam? Nem kaptok el. Tiltott jutsu: Teleportálás.- mondtam és eltűntem.
Koreában kötöttem ki.
"Visszaemlékezés vége"
- Így kerültem Koreába pár napig csak, majd onnan Sunába vissza és most itt vagyok...- fejeztem be.
- Tehát akkor az Akatsuki nem tudja, hogy ott vagy.- mondta Sasuke.
- Ez így van. Ha megtalálnak, akkor ismét elmegyek. Elterelem a figyelmüket, hogy ne a falunak essen baja.- mondtam.
- Értem.- mondták egyszerre.
Esteledett.
- Azt hiszem ideje hazamenni.- álltam fel.
Bólintottak. Összepakoltunk és mentünk haza. Sai nem igazán szól már hozzám. Nem tudom mi baja lehet. Mentem a Hokagéhez, mert hívatott. Útközben találkoztam Shizunével.
- Szia.- köszöntem Tsunadének.
- Szia. Leveled jött.- adta.
Kinyitottam. Egy levél jött Koreából.
Levélben:
'Inory Moon. ezennel közlöm Önnel, hogy az állás, amit még mikor itt volt és beszéltünk az Öné. A koreográfus felmondott egyéb okok miatt. Amikor tud jöjjön és kezdhet is.'
Szuper, akkor ez is meg van.
- Minden rendben?- kérdezte az uncsitesóm.
- Igen. Meg van az állásom, ha esetleg az Akatsuki megtalálna.- mondtam.
- Rendben, akkor ennyivel egyszerűbb lesz a költözés Koreába igaz?- kérdezte.
- Igen, de ez csak akkor veszi kezdetét, ha megtalálnak.- mondtam.
- Igen, tudom.- válaszolt.
- Megyek. Ezt a levelet elteszem. Köszi, hogy szóltál.- mondtam neki.
- Nincs mit.- nézett vissza a papírokra.
 Otthon eltettem a levelet, vacsoráztam és lefeküdtem.

Következő rész címe: Sai hűtlensége