Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

4.

Hazaérkezvén előkészítek mindent, ami egy csajos estének az alapjául szolgálhat. Pár filmet töltők le a laptopomra, aztán a biztonság kedvéért sütök néhány melegszendvicset, nehogy kaja nélkül maradjunk. Két melegebb pokrócot is a kanapéra készítek, végül pedig két pohár bort teszek az asztalra. Nem jártam olyan sokat a barátnőimhez esténként, de úgy gondolom, ezekkel nem lehet mellé lőni. Miközben várom Petrát, lefürdök, és a pizsamám kényelmében várakozom rá tovább. Amikor megérkezik, vagy 4 zacskó chips-el, és gumicukrokkal a kezében teszi azt.
- Köszi mégegyszer, hogy átjöhettem - hálálkodik. - Ciki kérés tudom, de nehéz úgy tovább lépni, hogy mindennap látod a munkahelyeden...
- Te az egyik focistával jártál? - lepődöm meg.
- Igen, Ugrai Rolival. Mondjuk ő még nem volt válogatott focista, amikor járni kezdtünk...
- És hogyan lett vége? - faggatozóm. - Már ha szabad tudnom, természetesen.
- Ha már ide ülhettem a nyakadra, akkor a legkevesebb, hogy elmondom- mosolyog. - Közös megegyezéssel szakítottunk, mert mindkettőnk szerint kihűlté vált a kapcsolatunk, még a hosszú éveink ellenére is. Nem éreztük, hogy a másik iránt ugyan úgy éreznénk, mint azelőtt. De megbeszéltük, hogy bármikor számíthatunk a másikra, és bármi is történt köztünk, mi még mindig ugyan azok leszünk egymásnak, mint az elején.
- Ez nagyon édes - somolygok. - De ha nem haragban valtatok el, akkor mi a baj?
- Nehéz elengednem őt, mert azt hiszem, még mindig szeretem - süti le a szemét. - De most ne rólam beszéljünk. Mi újság veled és Ádámmal? Nagyon egymásra voltatok hangolódva ma. Emellett hallottam, hogy Varga Rolinak dicsért téged, hogy milyen rendes vagy, meg egyebek.
- Az az "egyebek", az mit takar? - kérdezem kíváncsian. - És egyébként nincsen semmi. Csak barátkozunk, mert az elkövetkezendő hónapokban sokszor fogunk még találkozni, beszélgetni...
- Azt majd meghagyom neki. De ha engem kérdezel, kissé jobban megkedvelhetett téged... - fogalmaz sejtelmesen. - De azt kell mondjam, szerencsés vagy. Varga Roland és Szalai Ádám maguk a főnyeremény!
- Attól tartok, Varga Roli elkelt - kuncogok. - A nővéremnel jár.
- De attól fog Szalai szabad préda - kacsint vigyorogva.

Nevetve megrázom a fejem, és elindítom az első filmet, amit meglátok. Azt hiszem, ez az este megismétlésért kiált. Petra egészen jó társaság, én szívesen töltenék el vele még több estét.

Szereztem volna egy legjobb barátnőt?

Feszülten figyeljük a laptopot, amin jelenleg a Halálos Iramban 8. Része megy, amikor csengetnek. Felpattanok a kanapéról, és kinyitom az ajtót. Legnagyobb meglepődöttségemre, Ádám áll az ajtóm mögött.
- Honnan tudja, hogy itt lakom? - kérdem.
- Egy Roland nevű madárka csicseregte - mosolygok. - Bejöhetek?

Petrára nézek, aki vadul bólogat.
- Belerondítottam egy csajos estébe, igaz? - neveti el magát, mire bólintok. - Bocsánat...
- Nen gond, gyere be - szól helyettem is Petra.

Ádám nevetve átlépi az ajtóm küszöbét.
- Csak azért jöttem, hogy megköszönjem a segítségét - mondja. - Ha ön nem lenne, az öcsémmel még mindig köszönő viszonyban sem lennénk.
- Semmiség, örömmel tettem.
- Nem akarsz csatlakozni, Ádám? - kérdi Petra féloldalasan rám nézve.
- Tényleg nem szeretnék zavarni - hebeg.
- Nem gond, maradj csak, ugye Szofi?

Féloldalas mosollyal az arcomon bólintok, és helyet adok mellettem Ádámnak. Tulajdonképpen nem sok vizet zavar, sőt, felőlem még itt is aludhatna, hisz már én is aludtam nála... Látszólag Ádám nagyon rajonghat a filmért, mert mindvégig vigyorral ül mellettem. Ebben a pillanatban újabb csengő szó üti meg a fülemet.
- Vártunk még valakit? - kérdezi Petra.
- Tudtommal nem - ráncolom össze homlokomat gondolkodva, aztán az ajtóhoz sétálok.

De amint kinyitom, már csukom is vissza, amit a többiek furcsálva néznek. Máté áll az ajtóm mögött.
- Engedj már be Szofi, beszéljünk - könyörög.
- Ez meg ki? - kérdezi egyszerre Ádám és Petra.
- Csak az exem - sóhajtok. - A régi életemből. Egy idő után csak abbahagyja.