Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

15.

A hírtől köpni-nyelni alig tudok. Számítottam rá nyilván, de érthető módon jobban örültem volna az ellenkező hírnek, miszerint Csilla újabb hazugsága volt ez. De ez esetben, most tévedtem. A szívem a torkomban dobog, a számon egy árva szó sem akaródzik kijönni. Legszívesebben elsírnám magamat, de azzal nem könnyíteném meg sem Ádám, sem pedig az én helyzetemet, legfőképp Ádámét nem. Szinte látom magam előtt Csilla önelégült mosolyát, ami azt sugallja, örökre magához láncolta Ádámot. E kép láttán a kezeim ökölbe szorulnak és még ha csúnya is ezt gondolni, beleütnék a hasába, hogy a babának valami baja legyen. De nem gondolhatok erre, jobb ember vagyok én ennél. No meg, ez az ártatlan csöppség semmiről sem tehet, nem ő választja, hogy kihez és mikor érkezik. Csilla viszont igazán fantasztikusan tud időzíteni. Hogy ez előre tervezett volt e vagy sem, azt nem tudom. De mindenesetre, azon leszek, hogy megkönnyítsem Ádámnak ezt az időszakot. Ha kell, segítek majd a gyermeke felnevelésében, mert tudom, nagyon jó apa lesz majd. Kár, hogy ezt Csilláról nem tudom elmondani. Ha nem tudnám milyen ember, azt mondanám, valamelyest örülök is a boldogságának. De tudván, hogy egy alattomos vipera, kicsit sem vagyok boldog. Annak a gyereknek szerető anya kell, akinek csakis ő a fontos és nem az, hogy hogyan tudja mások életét pokollá tenni. Nos, Csilla pont nem ez az anya. 

- Mondj már valamit - csuklik el Ádám hangja. 

- Minden rendben lesz, oké? - nyugtatom. - Most boldognak kellene lenned, hiszen ő a te gyereked is. Vonatkoztass el attól, hogy ki az anyja.

- Az egyik részem boldog is - szipog. - De a másik akkor lenne az, ha te lennél az anyja és nem ez a ribanc.

- Tudom - sütöm le a szemem. - De tudnod kell, hogy számíthatsz rám, bármire is van szükséged.

- Át mehetek? - sóhajt egy nagyot.

- Persze, várlak - mosolyodom el haloványan. 

Amíg Ádámra várok, készítek egy kis meleg teát, ami nem titok, hogy segít lenyugtatni az embereket, tehát Ádámnak is jól jöhet majd. Fogalmam sincs, mi járhat most a fejében, mit érezhet, amikor belegondol, hogy egy olyan embernek ajándékozta a gyermekét, akit még csak nem is szeret. Nem kellett sokat várnom a társaságomra, Ádám egészen hamar érkezik meg az otthonomba. Egy szót sem szólok, mert egy tett többet mond ezer szónál. Pusztán megölelem őt, sugallva, hogy ténylegesen mindenben mellette leszek és támogatom majd, mert rá szolgált erre. Hiszek abban, hogy képes lesz majd a jövőben apja lenni annak a gyereknek és túltenni magát az alkohol nyújtotta fájdalmon. Bizonyára nem lesz könnyű neki, de ő Szalai Ádám, bármire képes, ha nagyon akarja. Óvatosan elhúzódom tőle, mélyen a szemébe nézve.

- Szeretlek - fogja hatalmas tenyerével körbe az arcomat. - Tudom, hogy nem helyes pont most ezt mondanom, de el sem hiszed, mióta kívánkozik ki belőlem.

- Én is szeretlek - viszonzom az érzését. - De ez most tényleg nem a legjobb idő. Helytelen lenne. Neked most a gyerekedre kell koncentrálnod és nem rám.

- Úgy érted arra a gyerekre, akinek Csilla az anyja? 

- Eszedbe se jusson őt okolni a dolgokért, hallod? - szólok Ádámra erélyesen. - Ő igazán nem tehet semmiről. És ne feledd, ketten kelletek hozzá, nem minden Csilla hibája, bár így lenne. De sajnos nem így van, ráadásul nem győzőm hangsúlyozni, hogy te meg az apja vagy. 

- Bárcsak visszafordíthatnám az időt. Még csak Csillára sem pillantanék aznap este és boldog lennék a nővel, akit egy nap feleségül vennék.

- Azt hiszed én másra vágyom? De nem lehetséges és együtt kell élned a tetted következményével. 

- Gyere hozzám - jön hirtelenjében a kérés.