Mi a fene történt ilyen rövid idő alatt? Egy percig nem gondolkozom, mindent hátrahagyok, megragadom a kocsi kulcsom, és elhajtok Ádám házához, az emlékeimben élő úton. Elképzelni sem tudom, mit fogok majd látni, amikor belépek a házba, de egy biztos. Mostantól kezdve, még komolyabban fogok foglalkozni Ádámmal, és ha kell, kényszerítem arra, hogy vessen véget a baljós életmódjának. Mert lássuk be, sok jóra nem vezethet majd a jövőben, ha Ádám továbbra is iszik. Leparkolok az út mellé, és berohanok a házba. Fiola kétségbeesetten néz a csuklóját szorító Ádámra.
- Mit műveltetek? - kérdezem idegesen.
- Megint inni kezdett, én meg elakartam tőle venni, erre ő nekem esett volna, de én próbáltam védekezni - hadarja Fiola. - Mit csinálunk most vele?
- Az ügyeletre megyünk, mit csinálnánk vele - morgok, és Ádám elé állok. - Nagyon fáj?
- Szerintem eltört - nyöszörög.
- Kellett emberkednie...Segítek felállni a kis hadi sérültnek, és miután mindenki az autón belül van, el is indulunk. Egész úton Ádám nyöszörgését hallgatom, amely egyre élesebb lett, szóval bizonyára nem egy egyszerű rándulásról van szó. Vagy csak simán alacsony a fájdalom küszöbe. Nagy szerencsémre az ügyelet még javában fogadja a sérülteket, ezért Ádámot az egyik orvos már a beléptünkkor kezelésbe tudja venni. Eltelik némi időbe, de Ádám visszatér egy kötéssel a csuklóján.
- Attól tartok, Ádám felírhat egy újabb törést a listájára - kezdi az orvos. - Eltört a csuklója, de szerencsére még időben behozták, nincs szükség semmiféle műtétre. De Ádám, önnek muszáj lesz pihentetni ezt a csuklót, de ne aggódjon, alig 1 hónap, és visszatérhet a focihoz.
- Köszönjük, doktorúr - hálálkodom.
- Legyen nagyon hálás a barátnőjének, Ádám! Ha nem jön olyan sebesen, lehet a következő napokban a műtőben feküdne.
- Mi nem járunk - mondjuk szinte egyszerre.
- Akárhogy is, nagyon helyesen jártak el - dicsér az orvos.Haloványan elmosolyodom, és egy utolsó köszönetnyilvánítás után vissza is indulunk Ádám lakására, az eredeti kiinduló pontunkhoz. Nem követem el mégegyszer ugyan azt a hibát, most egy tapottat sem mozdulok. Mi több, kezembe veszem az irányítást, és minden alkoholnak tűnő dolgot elteszek Ádám konyhájából, hogy még véletlenül se essen kétségbe az éjszaka folyamán. Emellett egy konkrét ágyat vetek a kanapén, amit Fiola ajánlott fel nekem, a padló helyett. Ádám egy szobával arrébb van, amire tökéletes rálátásunk nyílik, mert nyitva hagyja az ajtaját, így ha bármi gyanúsat csinál, mi azt tudni fogjuk, hiszen látjuk őt. Kényelmesen elhelyezkedem, már amennyire az egy kanapén lehetséges, és hagyom, hogy az álom magával ragadjon.
Ismeretlen számomra a hely, ezért igen hamar felébredek. Pislogok párat, mire kimegy az álom a szememből. Birtokba veszem Ádám konyháját, és most kivételesen nem abból a célból, hogy kutassak, hanem hogy reggelit készítsek a két álomszuszéknak. A legzajtalanabb reggelit választottam, a szendvicset. Miközben mindannyiunknak két - két szendvicset elkészítek, Ádám is ébredezni kezd. Amint ki kel az ágyból, van szerencsém meglátni őt póló nélkül, amire tegnap nem sok időm volt.
Kinézetileg szemet gyönyörködtető egy férfi, az egészen biztos.
Elpirulva elkapom a tekintetemet, és tovább csinálom a reggeliket. Ő is bejön hozzám a konyhába, és szorosan mellém áll, hogy öntsön magának egy kis vizet a poharába. A bőrünk egymáshoz ér, amitől látványosan kiráz a hideg.
- Fázik? - kérdezi Ádám.Igen, fázok, ühüm.
- Csak egy kis hirtelen fuvallat - hebegek.
- Ühüm - bólogat.Idő közben Fiola is felébredt, és immáron hárman vagyunk, ami talán segít elkerülni a kínos szituációkat. Miután megreggelizem Ádámnál, nekem muszáj hazaugranom, mert szeretem a napomat egy meleg zuhannyal kezdeni, ez egyfajta feltöltődést ad, így hazafelé veszem az irányt. Amilyen gyorsan csak tudok, megzuhanyozom, és elindulok a Telkibe. Kint az ajtó előtt egyből Roli fogad, az oldalán a nővéremmel.
- Hát te itt? - kérdezem mosolyogva, mire bólint. - Hogyhogy?
- Gondoltam meglepem a két kedvenc emberem - mosolyog. - De már megyek is, mert én nem tartozom ide.
ESTÁS LEYENDO
Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~
Romance" - Miért csinálod ezt? - mondom a könnyeimmel küszködve, fejemet a mellkasára hajtva, állva a járdán a zuhogó esőben. - Soha sem fog bajom esni - ad egy rövid puszit a lángoló homlokomra. - Mert te mindig megóvsz engem. Te vagy az én őrangyalom. " ...