Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

12.

Felforr az agyvizem, meglátva Csillát ezen a bulin. Ádám arcára is valami hasonló reakció ül ki, mint az enyémre. Maradjunk annyiban, hogy Csilla nem egy szívesen látott személy egyikőnk számára sem. És ő hogy kerül ide, vagy hogy egyáltalán hogyan tudta meg, hogy ez a buli itt és most kerül megrendezésre, az még egyelőre rejtély. De egy biztos. Csilla most sem tűnik a legkedvesebb, legártalmatlanabb személynek, és mindent megfog tenni, hogy ezt az estét elrontsa.

- Gyere kicsim - ragadja meg a kezem Ádám, és húz be egy nagyobb csoportba, ahol meglátom a nővéremet, Roli karjaiban.

- Mi ez az arckifejezés? - vizslat furcsálva Alíz.

- Itt van - válaszolok szűkszavúan.

- Kidobom innen - ered Csilla irányába Roland, de Alíz visszafogja. - Egyáltalán ki hívta meg?

- Van egy tippem - sóhajt Ádám. - Dzsudzsi mindig is jóban volt vele...

- Nem érdekel ki hívta meg - jelentem ki. - Csak jól akarom érezni magam, anélkül, hogy megfordulna a fejemben kikaparni ennek a szukának a szemét.

- Az én húgom egyszer az életben ki akarja kaparni valakinek a szemét? - lepődik meg Alíz. -Kezdek nagyon büszke lenni rád.

- Ne is törődj Csillával, rendben? - fordít magával szembe Ádám. - Az a lényeg, hogy együtt vagyunk, ezen kívül semmi ne számítson. Hozzak valamit inni?

- Egyelőre nem kell semmi - simítok végig arcélén.

X X X

Az estét mindvégig a nővérem, Laura és természetesen Petra társaságában töltöm. Bár Petra Nagy Ádám társaságát jobban értékeli az enyémnél, szóval ő inkább vele mulatta az időt. Jelenleg is Alizzal koktélozgatok, míg Laura éppen Ugrai Rolanddal cseveg. Ádám nem olyan rég még Dzsudzsival beszélt, azonban most szőrén szálán eltűnt. Automatikusan keresni kezdem őt, de nem találom, és ha már itt tartunk, Csillát sem. Szeretném azt hinni, hogy észhez tért, és hazament, de az túl egyszerű lenne.

- Valami baj van? - kérdi Alíz.

- Sehol nem látom Ádámot - mondom. - És Csillát sem.

- Nyugi, biztos valahol iszogat - nyugtat Alíz.

Bólogatok, de az aggódalmam nem csillapszik, és egyre jobban keresni kezdem Ádámot. Utoljára az udvar hátsó részét hagyom, ahol sötétség és csend honol. Amint odaérek, meglátok két alakot a sötétségben. Viszont a fehér cipő kivillan a sötétségből, no meg a neon rózsaszín magassarkú sem olvad be a környezetbe. Cuppogás. Bekapcsolom a mobilomon a lámpát, és haloványan rá világítok a két alakra.

Ádám és Csilla tárul a szemem elé, ahogy egymás szájában kutatnak.

- Bocs, hogy megzavartalak titeket - fordítok hátat az árulónak és a szajhának.
- Szofi várj már - jön utánam Ádám, de én egy pillanatra sem állok meg. - Megtudom magyarázni...
- Ezt hogy magyarázod meg, hm? - kérdezem miközben az ajtó felé loholok. - Nagyon jól láttam, hogy annak a ribancnak a szájában voltál. Vagy tévedek?

- Nem, nem tévedsz - áll elém, ezzel eltorlaszolva a kijáratot. - Fogalmam sincs mi történt.

- Oh, tudni akarod mi történt? - vonom fel szemöldököm. - Megmondom én neked, hogy mi történt. A bizalmamba férkőztél és elérted, hogy kialakuljon köztünk valami. Majd a tervedet egy ocsmány dologgal zártad, hogy összetörd a szívem. Ez történt, drága Szalai Ádám. És most engedj, mert ha egy másodperccel is tovább kell néznem azt az undorító pofádat, komolyan kidobom a taccsot.