Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

Epilógus

Kedvem 180 fokos fordulatot vesz, meghallva a hírt, ami garantáltan megváltoztatja az álláspontokat, még hozzá a mi javunkra. Nem akarom beleélni magam, de ha ez a bizonyos telefonbeszélgetés nem változtat semmin, akkor semmi sem. Két kar fonódik a derekam köré. Az erős karok gazdája közelebb húz magához, így megérzem ágyékát. Az alsó ajkaimba harapok, és megfordulva egy forró csókkal lepem meg Ádámot, amit ő gondolkodás nélkül viszonoz. Elmélyülünk, olyannyira, hogy én már a pulton ülök, póló nélkül és nadrág nélkül, de az alsóneműim még takarják az intimebbnek számító testrészeimet. Ádám nyakához hajolok, és lágyan belecsókolok, s fogaim közé veszem az ott található érzékeny bőrfelületet, és óvatosan szívni kezdem. Ádám felszisszen, de legbelül tudom, hogy tetszik neki. Vigyorogva nézem az általam készített jelölést, ami azt sugallja, hogy ez a férfi bizony már másé. Ádám sem rest utánozni engem, ő is a nyakamba bújik, és szívni kezdi. Felszisszenek, de egy jól eső érzés áramlik a testemben. A kissé kócossá váló hajkoronájába túrok, hogy az még kócosabb legyen. Felmorog, és a melltartóm kapcsához nyúl.

- A pult nem valami kényelmes, nem gondolod? - suttogom a fülébe.

- Igazad van, ugorj - utasít, mire leugrok a pultról, és a lábaimmal egy ugrás következtében körül ölelem a derekát, ő pedig megtart a fenekemnél. Ügyetlenül felszambázunk a lépcsőn, és beérve a hálóba Ádám eldönt az ágyon, és apró csókokkal halad lefelé a testemen a nyakamnál kezdve, egészen a hasam aljáig. Ott megáll, és fogával megragadja a bugyim anyagát, és lefelé kezdi el húzni. Felsóhajtok a kínzó lassúsága miatt, de mikor megérzem őt magamban, felnyögök. Lassú tempóval kezd, majd fokozatosan felgyorsul. Fordítok a helyzetünkön, és így én kerülök felülre. Csípőmmel ringani kezdek, amit Ádám csillogó szemekkel vizslat. Újabb fordulás következik, ismételten alulra kerülök. Egy hosszabb idő elteltével egy jól eső nyögéssel adom Ádám tudtára, hogy elértem a csúcspontig, s rá sem kellett sokat várnom, ő is egy nagyot nyögve érkezik a csúcspontra.

- El sem hiszed, mit mondott nekem az ügyvéd az előbb a telefonban - avatnám be a részletekbe.

- A hangodból ítélve jó hír lesz, szóval halljam - fordul felém teljes érdeklődéssel.

- Csilla telefonbeszélgetést folytatott egy anyával, akinek el akarta rabolni a gyerekét. Az ügyvédünk egyik kollégájához tartozott egy ügy, amiben a családot képviselte. A telefonbeszélgetést az ügyvéd elküldte a bírónak, így garantáltan megnyerhetjük az ügyet.

- Ennél jobb hírt nem is mondhattál volna, szívem - puszilja meg a homlokom közepét. - Elkaptuk.

- Bizony, hogy elkaptuk - bólogatok. - Ha minden jól megy, Zorka jövő héten már a mi gyerekszobánkban fog aludni.

Ádám már válaszolna, amikor felcsörren a mobilom, a kijelzőjén Alíz nevével.

- Szia, drága nővérkém - veszem fel boldogan.

- Át tudsz jönni? - üti meg a fülemet elcsukló hangja. - Ne haragudj, hogy ilyenkor hívlak, csak kétségbe vagyok esve.

- Mi történt? - faggatóznék.

- Roland az imént rohant ki az ajtón, miután veszekedtünk - szipog.

- Máris ott vagyok - ugrok ki az ágyból, és kapkodom magamra a ruháimat.

- Mi a franc történt? - kérdezi értetlenül Ádám.

- Alíznak szüksége van rám - hadarom, és egy gyors szájra puszi után magára hagyom Ádámot a szobánkban, és kiviharzom házunk ajtaján.

Nem tudom mi történhetett, de komoly dologról lehet szó, mert Roli és Alíz nagyon ritkán veszekednek. Ha veszekednek is, akkor is nem apró-csetlő dolgokon, ők nem olyanok. Olyan gyorsan szedem a lábaimat, amilyen gyorsan csak tehetem. Meg sem nyomom a csengőt, csak berontok az ajtón, és szembe találom magam a nővéremmel, aki a kanapén fekszik összekuporodva, szipogva. Megszakad a szívem, látva az állapotát. Érkezésemre felkapja a fejét, és a karjait nyújtja felém, én pedig magamhoz ölelem, minden támogatásom átadva.