Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

5.

Ádámmal szinte egyszerre pattanunk fel a székünkből, és eredünk egyenesen a hang irányába, ami minden bizonnyal a recepció felől jön. Petra vörösödő fejjel néz farkas szemet egy férfival, aki egyelőre számomra még nagyon is ismeretlen. De ez nem mondható el Ádámról, sem pedig az itt jelen lévő többiekről, akik ugyan úgy cselekedtek mint mi, azonnal ide jöttek. Kérdő tekintettel pillantok Ádámra, aki nem tesz mást, mint hogy elém áll, mintha védeni próbálna valamitől...De mitől, vagy kitől kellene engem megvédenie, és ami még fontosabb kérdés, hogy miért?

Rossi kivergődik a tömegből, és szembe néz a férfival.
- Nincs szükség ekkora tömegre - mondja Rossi. - Négyszemközt akarok beszélni Storck úrral.

Szóval Storck úr. Rémlik valami a nevét hallva, mert ha nem is nézem a focit, a csapból is ők folynak, szóval hallanom kellett róla valahonnan. De hogy nem valami szívesen várt vendég itt, az biztos. Ádám rám pillant, én pedig bólintva jelzem neki, hogy vissza mehetünk az irodámba.
- Hol is tartottunk? - ül vissza a helyére.
- Előbb azt válaszolja, hogy ki ez a Storck, és miért haragszotok rá? - kérdezem rávezetés nélkül.
- Ez egy elég hosszú és bonyolult sztori...
- Időnk mint a tenger, szóval egészen nyugodtan mesélhetsz - mondom határozottan.
- Bernd Storck volt a szövetségi kapitányunk a 2016-os EB időszakában. Akkor még jó volt minden. Mindannyian úgy éreztük, hogy az ő keze alatt jó eredményeket érhet el a csapat. Viszont, egy német csapatnak szüksége volt egy új kapitányra, és Storck-ot választották ki, aki elfogadta az ajánlatukat, mert nyilvánvalóan jobb a fizetési lehetősége. De fél évet várt, hogy még jobban kiismerjen minket, illetve a gyengeségeinket, technikáinkat, ha esetleg a jövőben egy selejtező meccs formájában találkoznánk a játékosaival.
- Oh - hökkenek meg. - Akkor már értem, miért nézett mindenki rá úgy, mint akit puszta kézzel megakarnak ölni...
- Mi is volt a másik kérdése?
- Honnan ismeri Mátét? - érdeklődöm.
- A tegnap történtekből gondolhatja, hogy nem valami jó a kapcsolatunk, sőt, azt hiszem kijelenthetem, hogy kifejezetten utáljuk egymást. Az exem legjobb barátja volt egy időben, még a drogos karrierje előtt. Már akkor is voltak érdekes dolgai, de szerintem egyikőnk sem gondolta volna, hogy ez idáig fajulhat nála. Folyton belerángatta Csillát mindenbe, és mindig nekem kellett megmenteni őt, hogy ne kerüljön nagyobb bajba. Máté viszont nagyon is élvezte, ha más vitte el helyette a balhét. És konkrétan emiatt nem jövünk ki. De ha nem haragszik, én is megkérdezhetném, hogy honnan ismeri?
- Mint már meséltem önnek, nem voltam valami jól az előző években. Én is kábítószerhez nyúltam, és Máté így kapcsolódik az életemhez.
- Bántotta magát? - nyel egy nagyot, látszólagos feszültséggel.
- Nem, arra még szerencsére nem volt példa - válaszolok hebegve. - Miért, Csillát igen?
- Előfordult egy pár alkalommal, hogy megrángatta - meséli. - Épp ezért akartam őket olyan  távol tartani egymástól, amennyire csak lehetett. Igaz, erre ráment egy kapcsolatom, de a próbálkozásért megérte. Talán már nem is beszélnek.
- Nem tudom, Máté ilyenekről még csaķ említést sem tesz, senkinek sem. Szerintem szégyenli.
- Szégyelheti is - morogja.

Ádámot talán még jobban megviselhetik a történtek, mint Csillát. Egy fajta mély utálatot látok Ádám arcán, amikor Mátét felhozom neki. Mint aki még most is teljes szívéből megveti, amit én őszintén szólva nagyon is megértek. Már lejárt az 1 óra, amit Ádámmal közösen töltünk, így ő elmegy edzésre, én pedig elfoglalatoskodom valamivel, amíg a munka időm le nem jár. Ezúttal azt a döntést hozom, hogy elmegyek egy kis kajáért az egyik közeli kisboltba, mert kissé éhesnek érzem magam. Péksüteményekre esik a választásom, mert azokkal szinte lehetetlen mellé lőni, pláne az ilyen pogácsa típusúakkal, amihez most egy kis joghurtot is veszek, mert úgy az igazi. Sokan furának találhatják a kettő kombinációját, viszont ha egyszer megkostólód, akkor garantáltan megváltozhat a véleményed.
- Még mindig? - hallom meg Máté hangját.