Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

11.

A lány szégyenlősen Ádám felé pillant, aki szinte egy 4 másodperces pillantás után el is kapja róla a tekintetét, és inkább az én reakciómat vizslatja. Elsőként Balázs köszönti a lányt, meglepően barátságosan, egy nagy ölelést ad neki, és megkéri foglaljon helyett közöttünk. Alízzal egymás szemébe nézünk, amolyan "Ez meg ki?" nézéssel. A lány nagyon ismert lehet a fiúk körében, mert mindenki barátságosan és hangosan köszön neki, még Roli is. Az ismeretlen egyenesen Ádám mellett foglal helyett,  akinek ez látszólag nem tetszik.
- Szia, Ádi - szólítja meg a páromat az egyik becenevén.
- Hello - köszön vissza ridegen.
- Ő a barátnőd? - biccent felém mosolyogva, de mégis érzek ebben a kérdésben némi ellenszenvet és kis flegmaságot.

Ádám még csak figyelemre sem méltatja, csupán biccent egy aprót.

- Üdv, Papp Csilla vagyok - mutatkozik be.

- Üdv, Szabó Szofi vagyok - mutatkozom be én is.

- Szóval, te vagy a kis utódom? - kérdi félvigyorral az arcán, figyelve Ádám reakcióját. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar beszerzel majd egy új csajt, Ádi. Nem vagy te ekkora kaszanova...

- Már most a fesztivált csinálja - motyogja Ádám. - Ne haragudjatok srácok, de mi most lelépünk.

- Nem szükséges, láthatólag nagyon zavarok - mondja Csilla. - Én vagyok itt a kéretlen vendég.

- Kösz, hogy nem nekem kellett kimondanom - sóhajt Alíz, mire én az orrom alatt mosolyogva, a barátja viszont kissé idegesen oldalba könyököli.  - Mi az? Nem fogom hagyni, hogy flegmázzon Szofival.

- Nem flegmáztam - tagadja. - Ha flegmázok, az nem neki szól, hanem Ádámnak. Mert ő igazán megérdemli, a kis féreg tette után.

- Te kicsit sem érzed hibásnak magad a dologban? - kérdi Ádám. - Nem csak én kellettem hozzá. Java részt, de járultál hozzá ahhoz, hogy idáig jusson a kettőnk kapcsolata. És itt és most megtiltom neked, hogy egyáltalán Szofihoz szólj, vagy hogy egyáltalán rá pillants. Nem engedem, hogy teletömd a fejét mindenféle hazugsággal. 

- Kettőnk közül te vagy hajlamosabb a hazugságra Szalai, nem gondolod? - folytatja a szócsatát Csilla. - Elvégre, hazugságra hivatkozva szakítottál velem, nem emlékszel?

- Neked meg arra kellene emlékezned, hogy vipera módon a legjobb barátomnál kerestél vigaszt, és dugattad meg magad vele - vágja hozzá az erős szavakat Ádám. -De most már elmegyünk, kösz az ünneplést srácok.

- Veletek tartok - áll fel az asztaltól Alíz. - Kicsit rossz lett itt a levegő.

- Istenem asszony - pattan fel a székről Roli, amit mindenki egy kisebb nevetéssel fogad. 

Ádám egyenesen hazavisz, az úton még csak egymáshoz sem szólunk. Nem akarom kérdezgetni, így is az idegei cérna vékonyságúak.  Megáll a házam előtt, és beszívott ajkakkal markolássza a kormányt. Nem tudom, mit kellene mondanom. Úgy érzem, bármely kérdésemmel elvághatom azt a bizonyos cérnát. 

- Nem akarsz bejönni? - kérdem, miután eltelt vagy öt perc.

- Nem szeretnélek zavarni. Meg amúgy sem vagyok olyan állapotban, hogy jó társaság lennék bárkinek is - válaszol.

- Egy. Te sohasem zavarsz, akkor jössz amikor csak akarsz. Kettő, szerintem van mit megbeszélnünk.

- Nézd, Csilla már a múltam oké? Nem köt hozzá semmi, nem ő az a nő, aki mellett leélném az életem. 

- És ki az, aki mellett leélnéd az életed? - kérdezem.

- Merem remélni, hogy te leszel az - görbül mosolyra a szája.