Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

16.

Hónapok múlva

A hónapok csakúgy telnek és telnek, velünk pedig annyi megszámlálhatatlan dolog történik az elmúlt időszakban, hogyha én azt elmesélném, talán egy örökkévalóságig tartana. Már hivatalossá vált a tény, hogy én hamarosan Szalai - Szabó Szofi leszek, egészen pontosan 2 hét múlva. Ádám nem akarta sokáig húzni az esküvő napját, ahogyan én sem, hiszen ha szeretjük egymást, akkor miért is várnánk? Felesleges lenne egyrészt, másrészt pedig minél tovább húzzuk - vonjuk, annál nagyobb annak a valószínűsége, hogy jön majd valami, rosszabb esetben valaki, aki megpróbál majd keresztbe tenni nekünk, vagy közénk állni. 

Igen, Csilla nagyon is esélyes erre a posztra...

Ádám kislányát várja, aki ha minden igaz, akkor a Zorka nevet fogja kapni. Nem mondanám, hogy teljesen megbékéltem már a helyzettel, de amikor ez eszembe jut, mindig azzal nyugtatom magam, hogy ez a kislány nem tehet semmiről, nem ő választja az anyját. Ádámmal megbeszéltük, hogy harcolni fogunk Zorka felügyeleti jogáért, mert a szemünkben Csilla nem alkalmas az anya szerepre, már csak a múltbéli hibái miatt sem. Múltbéli hiba alatt értek például egy esetet, amikor Csilla véletlenül elütött egy bicikliző gyereket az utcán, de ő nem állt meg segíteni neki, hanem inkább tovább hajtott, annak reményében, hogy senki nem látta az esetet, és megússza egy kis lelkiismeret furdalással, már ha érzett akkor olyat egyáltalán. 

Nem gondolnám. 

Bizonyára kemény menet lesz majd, de megéri, mert legalább Zorka olyan emberek mellett lesz majd, akik a gondját tudják viselni, tisztességesen feltudják nevelni. Mondanom sem kell, a családunk és a barátaink teljesen mellettünk állnak, hajlandók Csilla ellen vallani a bíróságon, ha esetleg odáig fajul majd a dolog. Efelől mondjuk nincsenek kétségeim, mert Csillát ismerve nem fogja csakúgy belátni a hibáit és lemondani Zorkáról, hanem harcolni fog érte. Visszatérve az esküvőre, már minden készen áll, az én tanúm majd Alíz lesz, Ádámé pedig Vili, az idősebb öccse. A szüleink nagyon jól fogadták a hírt, különösen Ádám szülei, mert szerintük nálam alkalmasabb feleség nincs a fiúk számára. Anya nem igazán volt meglepve, hiszen a beszélgetésünk után elmondása szerint számított rá, és csalódott is volna bennem, ha nem így döntök. Apában nyilván feltörtek az apai érzelmek, miszerint a másik lánya is férjezett lesz, de természetesen ő is feldobódott a bejelentés hallatán. Egyébként, Ádámmal közös megegyezés alapján a nászutunkat Ibizán töltjük majd, 2 teljes hétig, szigorúan az után, miután Zorkát a saját lányunknak mondhatjuk majd. Jelenleg meghívókat osztogatunk Ádámmal, már vagy 100 házat magunk mögött hagytunk, 200 személyből. Nem terveztünk hatalmas nagy felhajtást az esküvőnkből, pusztán a barátaink, családtagjaink lesznek majd jelen. Ehhez képest így is nagyobb vendégsereget boronálunk össze, de hiába.

- Min gondolkozol te ennyire? - zökkent ki gondolatmenetemből Szalai.

- Úgy mindenen - válaszolok röviden. - Neked nem hihetetlen? Esküvőnk lesz!

- Kicsikém, most mit kellene erre mondanom? - neveti el magát. - Ha az igazat akarod hallani, akkor valahol számítottam rá. Addig nyüstöltelek volna, amíg igent nem mondatsz. Előbb vagy utóbb beadtad volna a derekadat, mert nekem nehezen mondanak nemet...

- Ahj, te egoista - rázom a fejemet nevetve, ő pedig a szabad kezét a kormány helyett a combomra helyezi és úgy vezet tovább. - Oh, meg sem kérdeztem, mit mondtak az orvosnál.

- Csilla az esküvőnk utáni hétre van kiírva, de az orvos azt mondta, egy-két nappal előbb kellene befeküdnie a kórházba, hátha koraszülés lesz - meséli. 

- És izgulsz? - kérdem somolyogva.

- Persze, hogy izgulok. Az első gyerekem, csak kár, hogy nem az a vérszerinti édesanyja, akinek lennie kellene.