Te vagy az én őrangyalom ~ Befejezett ~

6.

Nagyokat pislogok, és megpróbálok feltápászkodni, de egy éles fájdalom szúr be a tarkóm környékén, ezért felszisszenve vissza fekszem a helyemre. Lépteket hallok, bizonyára Ádám lehet az.

Mit keresek én itt? Mi történhetett az este?

Ádám leül a velem szemben lévő fotelbe, és csak bámul rám, mint akinek valami elszámolással tartoznék.
- Mi történt? - motyogok.
- Az a nyomorult drogot tett az italjába - mondja Ádám.
- És hogy kerülök ide? - vetődik fel bennem a következő kérdés.
- Szerencséjére nem bízom Mátéban, ezért én is oda mentem - közli. - És milyen jól tettem... Tegyen meg nekem valamit. Nagy ívben kerülje el őt, mert csak bajt hoz magára, érti?
- Igen, értem - bólogatok. - És szólt már esetleg valakinek?
- A rendőrségre gondol? Nem. Ismerve Mátét már biztos egy kidumálós sztorin agyal, vagy éppen egy menekülési úton, ezzel megnehezítve a hatóságok dolgát. Sok értelme nem lenne, csak elvesztegetett időt sporólunk meg azzal, ha nem teszünk semmit. És lenne még egy kérésem.
- Még pedig?
- Ha lehetséges, akkor tegezzük egymást, rendben? Érzem már olyannak a kapcsolatunkat, hogy a magázódást elhagyhatjuk.
- Nekem lenne a megtisztelő - mosolygok. - Akkor most mit csináljunk, Ádám?
- Bizonyára már éhes lehetsz, és isten ments, hogy éhezni hagyjalak. Választhatsz, vagy főzök neked valamit, vagy hozok valami gyors éttermi kaját.
- Te tudsz főzni? - lepődöm meg.
- Igen, ez az egyik szuperképességem - húzza ki magát büszkélkedve. - Isteni Carbonara-t csinálok, ha tudni akarod.
- Hmm, megkóstolnám én azt a Szalai féle Carbonara-t - kacsintok.
- Akkor már is hozzá látok. Egyébként, Petra is hamarosan itt lesz. Ő is ott volt velem tegnap este.
- És hogy reagált?
- Beakarta törni annak az Anikónak az orrát, de én közöltem vele, hogy egyelőre elég lesz egy betört orr.
- Kié az a betört orr? - kérdem félve, Ádám az orra alatt mosolyodik el. - Betörted Máté orrát?
- Az volt a minimum, amit megtehettem - válaszol. - Szívem szerint az egész pofáját betörtem volna, ha nem vagyunk nyilvános helyen.

Bólogatva nyugtázom Ádám kijelentését. Nem tudom mik történhettek még aznap este, de valami azt súgja, nem is kellene tudnom. Csak azt kell a fejemben tartanom, hogy minél távolabb vagyok Mátétól, és a körülötte lévő zűrtől, annál jobb és nyugodtabb életem lehet, ami ma már egy megfizethetetlen dolog a mai világban. Ádám nem túlzott, amikor az isteni Carbonara-járól beszélt. Az elejétől fogva megmagyarázhatatlanul jó illatok keringtek a levegőben, aminek a hatására meg is kordul a gyomrom. Ebben a pillanatban érkezik meg Petra, aki azonnal a karjaiba is zár.
- Jó, hogy nem esett semmi komolyabb bajod. Nagyon megijesztettél - sóhajt.
- Most hallom, hogy orrot törni volt kedved - fojtom vissza a nevetésemet.
- Megérdemelte volna a szuka - morgolódik. - De mi ez a kaja illat?
- Készül a legjobb Carbonara, amit valaha is kostóltál - válaszol helyettem dicsekedve Ádám. - Egyébként, ha gondolod, segíthetsz.
- Nem - fogom vissza a barátnőmet. - Én csakis 100%-ban Szalai Ádám kezekből származó Carbonara-t vagyok hajlandó fogyasztani.
- Hallottad a kis beteget - vigyorog Petra. - Dolgozz csak, kis Szalai. Kíváncsi vagyok, hogy a tudásod is akkora e, mint amekkora a szád.
- Tudhatnád, hogy ez a Szalai Ádám szinte mindenhez ért, csak mondjátok mi az, és megcsinálom.
- Szavadon fogunk, te nagyszájú - kuncogok.

Ekkor felvillan a mobilom kijelzője, amit én érdeklődve pillantok meg. Egy nem kívánt személy neve állt a kijelzőn. Segítségkérően nézek Petrára, aki egyértelműen nemlegesen rázza a fejét. Viszont, végig futnak az agyamon a dolgok, és egy fajta mélyből származó düh fog el. Megragadom a telefont, és megnézem az üzenetet.

Máté: Hogy érzed magad?
Szofi: Szerinted?! Megpróbáltál bedrogozni, te nyomorult! Örülj, amíg nem jelentelek fel, soha többet ne gyere a közelembe, mi több, felejtsük is inkább el egymást.
Máté: Ha tudnád, mennyire sajnálom... Ha ezt tudom, nem hallgatok a többiekre.
Szofi: Most azt akarod nekem mondani, hogy te semmit nem tudtál erről? Na ne nevettess!
Máté: Igazat mondok! Anikó a saját szájával mondta, hogy nem érzi jól magát az elmúlt napokban, és szeretne segítséget kérni tőled. Halvány lila fogalmam sem volt, hogy mire készülnek.
Szofi: Szeretnék hinni neked(szarkazmus), de nem tudok. Annyiszor hazudtál már a képembe, hogy egyszerűen minden szavadat hazugságnak gondolom.