Mikor tudod meg, hogy egy véget nem érő körforgásba kerültél?
Az első dolog, ami feltűnik, hogy semmi sincs úgy, ahogyan arra te emlékszel. A körülötted lévők, azonban mind ugyanazt mondják és ezért úgy érzed, hogy veled van a baj.
Az igazság azon...
Egész nap alig bírtam magammal és vártam, hogy végre találkozhassak a legnagyobb példaképemmel.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Suzy fiatal volt, mégis hirtelen robbant be a médiába és sikere töretlenül szárnyalt fel az egekig. Amikor a színpadon volt ragyogott, mindig mosolygott amivel mindenkit arra késztetett, hogy jobb kedve legyen. Sokan mégis irigyelték, mert boldog párkapcsolatban élt a BTS énekesével, Taehyung-al. Minden képen amin együtt szerepeltek boldogok voltak és néha azt kívántam, hogy bárcsak Suzy helyében lehetnék. Akkor még nem láttam a háttérben meghúzódó borzalmas dolgokat, amik bárkit megtörnének mindegy, hogy milyen erős az egyén.
Már csak néhányan voltak előttem, de türelmesen vártam, hogy mind váltson néhány szót a kedvencükkel. Azonban a mögöttem ácsorgó barátnőm már nem nagyon bírt magával.
- Azért remélem te nem bájologsz vele annyit. - morgott mögöttem a lány.
- Ne már HaNa! Nekem is jár az öt perc. - fordultam felé.
- Három perc drága MirAh. Csak három. - bólogatott idegesítően, közben azt figyelte, aki épp az asztalnál tartózkodott. - De azt a csajt most már felrúgom! Úgy kell onnan elrángatni, de még mindig mondja! - tárta szét a karjait, amin halkan felnevettem. HaNa mindig szókimondó volt és még ott a sok rajongó közt sem hazudtolta meg magát. Legyintettem, majd vissza fordultam az asztal felé, ahol a kedvenc nõi idolom ült. Gyönyörű volt, mint mindig, mégis fáradtabbnak tűnt, mint máskor, az arcán azonban töretlenül ott virított az ikonikus mosolya.
Csupán csak egy lány volt előttem és ő már elindult az asztalhoz, hogy autogramot kérjen. Azonban mikor közelebb léptem Suzy-t mintha kirázta volna a hideg, majd döbbent tekintettel nézett rám. Ez csupán egy pillanatig tartott, aztán rendezte a vonásait és újra az asztal előtt várakozó rajongóra figyelt, én pedig a mögöttem ácsorgó barátnőmhöz fordultam.
- Te is láttad? - kérdeztem tőle olyan halkan, hogy csak ő hallja.
- Miről beszélsz? - fintorgott értetlenül. - Inkább előre figyelj, mert te jössz. - lökött meg egy kicsit az asztal felé, de amint odaértem engem is kirázott a hideg. Egy pillanatra torpantam meg, mert úgy éreztem, mintha valami taszítana és azt éreztem, hogy el kell onnan mennem, amilyen gyorsan csak lehet. Suzy azonban egy nagy mosollyal és a kezével is invitált, hogy lépjek közelebb. Remegő kézzel tettem elé az addig szorongatott kis könyvet, mely az ő képeivel volt tele. Könnyed mozdulattal írta alá úgy, hogy közben végig engem nézett.
- Hogy hívnak? - kérdezte bársonyos hangon, szinte hízelegve nekem.
- Oh... öhm MirAh. Yang MirAh. - hangom remegett, hiába igyekeztem vissza fogni. Féltem, valami megmagyarázhatatlan dolog miatt. Nem tudom miért, de rettegtem.
- Igazán szép neved van, MirAh. - felelte, de mintha a nevet megbűvölve ejtette volna ki. - Örülök, hogy eljöttél. - folytatta egy sejtelmes mosollyal az arcán. Egyre nagyobb volt a késztetés a távozásra, így gyorsan elvettem a könyvem és a mellkasomhoz szorítva azt álltam fel.
- Köszönöm, hogy itt lehettem. - hajoltam meg és meg sem várva a válaszát lépkedtem el onnan. Nem figyeltem semmire, csakis arra, hogy minél messzebb kerüljek a lánytól, aki addig a példaképem volt. Nem tudom mi változott meg hirtelen, de nem akartam a közelében lenni.
Ez akkor változott meg, mikor sikoltozni kezdtek a rajongók, én pedig hátra fordultam. Suzy rohant felém és mikor odaért szorosan ölelt magához, közben a fülemhez szorította az arcát.
- Segíts! - suttogta megtörten. A szorítása erősebb lett, a fejem pedig rettentő erővel kezdett hasogatni. Egész testemben remegtem és a fájdalom olyan erõvel száguldott végig bennem, amit nem értettem, majd a következő pillanatban elsötétült minden.
Nem tudom mi történt, nem emlékeztem semmire, csak a szúró fájdalomra a fejemben. Egy frusztrált nyögéssel nyúltam a homlokomhoz, minek következtében mozgást éreztem mellettem.
- Felébredtél kicsim? Jól vagy? - hallottam meg a rettentően mély orgánumot, amitől lefagytam. Ismertem a hangot, de nem akartam elhinni. Lassan néztem fel, ahol maga Kim Taehyung fogadott.
