Black Clover fanfiction

Harmadik fejezet

Bl 3. Fejezet

Másnap reggel boldogan sétált a fővárosban. Segített egy parasztlánynak elcipelni a zsákokat hogy kinyithassa a boltját, leszedett két kiscicát egy fáról, eltévedt gyerekeknek kereste meg a szüleit, és ki se látszott az elfoglaltságból. Délben meglátogatta a kapitányát hátha munkát ad neki, de nem találta. Úgyhogy körbejárta a bázist. Memorizálta az alaprajzát, kisebb beugrókat, alagutakat, vagy cellákat keresett. Mindent amit érdemes lehet kideríteni. Ha a dolgok elfajulnának és az ideiglenes szövetségesei ellenségként tekintenének rá, akkor okosabb döntés minden lehetséges kiutat megtalálni.
Bár ezt Selícia elakarta kerülni.
Nem harciaskodni jött ide.
Ennek ellenére az ebédlőbe érve azonnal felmérte a helyzetet. Szellősebb volt mint első nap, és sikerült a kapitányt is megtalálni, aki a négyszeművel beszélgetett. Mosolygott. Vidám volt annak a mogorva tuskónak a közelében! A lányt féltékenység töltötte el. A hercegnő az első pillanattól kezdve utálta Klaust. Túlságosan a befolyásnak élt, ezzel megfosztva önmagát az igazi boldogságtól. A lány undorítónak találta.
Kikérte az ebédjét és körbenézett. Vajon hova üljön.. Semmiféleképp nem akart William mellett lenni amikor egy ilyen egyszerű alakkal társalog felszabadultan. Ráadásul úgy érezte egyikük se fogadja be. Selí megrázta a fejét. Nem gondolhat az ő véleményükre.
Emelt fővel elindult egy asztalhoz. Kíváncsi tekintetek fordultak felé, de szerencsére a mai lovagok értelmesebbek voltak és csendben folytatták az ebédjüket. Selícia már majdnem leült, amikor meghallotta. Halk hang volt, mogorva suttogás.
„ Nem bízom benne kapitány!”
Selí megfordult. Pár asztallal odébb, a négyszemű vicsorogva fejtette ki róla a véleményét. A lány úgy döntött nem ide ül. Hanem közvetlen a mögöttük lévő padra, William mögé, Klaus szemei elé. Mind a négy elé.
Szélesen elmosolyodott és integetett.
Amint rápillantott a pökhendi alak, enni kezdett.
A hús rágósra sikeredett, de evett már rosszabbat. Egyszer két teljes hétre beragadt egy barlangba, a teljes élelem-ívó készletét elhasználta az első héten. Úgyhogy nem tehetett mást, kiásta magának az utat, hordta a köveket, csákányt csinált a kardjából. A barlang előtt hatalmas erdő terült el, tele vadakkal. Akik ételt jelentettek. A hercegnő megtanult vadászni, vizet szűrni, íjat és nyilakat készíteni. Mindent megölt amit látott.
De túlélte. Hazatértekor farkasbundát viselt, agyarnyaklánccal. A családja grimaszolt a lecsúszott előkelőség láttán. A népe is iszolygott véres teste látványán. A bátyja viszont ekkor nevezte ki a testőrség, valamint a királyi sereg kiképzésére. Ekkor 15 éves volt és egyedül szökött meg az elrablóitól. Az erdei állatok húsa finom volt, de nem elsőosztályú. Ahogyan ez az étel sem. Selíciát arra emlékeztette, hogy mennyire erős.
Mennyire különbözik ezektől a pojácáktól.
Klaus halkabbra vette a hangját.
A leány ideges lett.
- Hallom mit mondasz, a vadonban töltött idő alatt, míg 50 gyerekrabló elől menekültem, vadásztam, s próbáltam megtalálni a hazautat, kiélesedett a hallásom. Nem kell suttognod.
A férfi feltolta a szemüvegét.
- Hercegnő, én nem úgy érte-
- Menteni próbálod magad. Mindig azt teszitek. Amikor molesztáltok, megüttök, akkor is mentegetőztök miért teszitek.
A teremben feszült lett a csend. Egyesek be is fejezték az evést.
- Ne nézz hülyének, de annyira ostobának se hogy adok egy rangmániás férfi véleményére.  - mondta miközben lefejtette a húst egy csontról - Nyugodtan folytasd amit elkezdtél, csak hangosabban légyszíves. Legalább tudjam kit ne engedjek az országomba.
Klaus nagyot nyelt. Megsértett egy főnemest, ráadásul egy erősebb országból. Ez semmiképp nem tesz jót a mániákus lelkének.
A tészta száraz volt. Lehet hogy direkt így készítették el az ő ételét?
Selí vállat vont. Ha az volt a céljük, hogy rosszá tegyék a napját, akkor csalódniuk kell. A lány elsősorban katona, másodsorban hercegnő.
A percek pörögtek, az étel fogyott, és Klaus feszültségét a levegőben is érezni lehetett.
A lány felállt és vele együtt William is.
- Beszélhetnénk? - kérdezte kedvesen.
Helyes. Végre elszakad innen. Bár tudta, nem lélegezhet fel, hiszen csírájában folytotta el az Arany hajnal oszlopos tagjának a véleményét. Gyakorlatilag megégette a nyelvét. Az ebédlőből kiérve egy sötét folyosóra kanyarodtak.
- Leszidsz? - kérdezte kislányosan - Az anyukám arra tanított, védjem meg magam.
A szemközti falhoz érve a kapitány megszólalt.
- Nem bízik benned. Távolról jöttél, akár ellenség is lehetnél.
- Ha az lennék, most nem beszélnénk.
Nekidőlt a falnak. Előredőlt, a haját hátra vetette, hogy jól látszódjon a dekoltázsa.
- Ugye tudod hogy nem tehetsz velem mocskos dolgokat? - kérdezte rákacsintva.
- Nem áll szándékomban kikezdeni veled, hercegnő. Ahogy egy nővel sem.
- Attól félsz? Vagy valami más gátol?
A férfi arca megkeményedett.
- Kérlek térj vissza a lakosztályodba, amint találok neked munkát, hívatlak - mondta és elfordult, ám Selí megragadta a bal alkarját.
- Ha valaki tényleg szeret, nem érdekli mit rejtegetsz.
A férfi nem válaszolt, csak megkérte hogy engedje el, majd távozott.
A hercegnő megsajnálta a kapitányt.