Black Clover fanfiction

Ötödik fejezet

Ígéretéhez hűen kimaradt a küzdelemből.
Jobban mondva túl gyenge volt. Nagyon sok vért veszített, minden erejére szüksége lesz, ha ájulás nélkül akar visszamenni a bázisra. Így meghúzódott a hegy oldalába. Letörölte a szemeiből és szájából csöpögő vért. 1 óra múltán a két férfi vértől csatakosan sétált hozzá.
- Halottak?
- Mind - felelte Klaus - Annyira szánalmasak voltak, hogy a megölésükkel csak bemocskoltuk a kezünket.
Selícia ezzel vitatkozni akart, tekintettel arra milyen hosszú ideig váratták, de úgy döntött most eláll tőle.
- Mennyi idő mire visszanyered a mágiád? - kérdezte a négyszeműt.
- Bőven van annyi manám, hogy visszaérjünk a bázisra - mondta sértődötten, és bizonyított is a gagyi szállító eszköze megidézésével. Ám röpke 10 percnyi utazás után lihegni kezdett. Selícia nem tudta megkülönböztetni, hogy a vértől, vagy az izzadtságtól bűzlik e.
- Kifogytál önteltke? - kérdezte gúnyosan.
Klaus gyilkos szemeket villantott.
Selícia már kezdte azt hinni, hogy a torkának ugrik, amikor a férfinek eljutott az agyáig ki ő. Az arca elkomorodott.
- Bírom még hercegnő!
Kár hogy a rangjával nem az emberek szeretetét vásárolja meg, hanem a félelmét.
A lány percekig csendben ült, majd egyszer csak zuhanni kezdett.
Rosszul tippelte meg a határait - gondolta magában. - Hisz csak egy pökhendi nemes.
Gondolataiban átnézte a képességeit, hátha lemásolt már valami használhatót. De csak a gagyi Klaus eszköz jutott eszébe.
A grimoireja felvillant.
- Másoló mágia - suttogta - Gagyi Klaus eszköz!
Hirtelen acélnak ütközött. Minden porcikája fájt, amikor felült.
- Mit csináltál? - üvöltötte Klaus.
- Megmentettem a nyavalyás életed - felelte zihálva.
A férfi szemei összeszűkültek és rávicsorgott. Ráordított egy főnemesre, vajon ez eljut valaha a rangmániás agyáig?!
A szőke nemes jajveszékelt mögöttük. Kificamodott a bokája.
- Sürgős ellátásra van szüksége, kérlek, siess vissza hercegnő!
A lány nem akart segíteni a fiún, de a négyszemű tekintetében olyan rémület tükröződött aminek nem mondhatott nemet.
Délre már a fővárosban voltak. Selícia fekete pontokat látott maga előtt. Klaus mit sem törődve vele felkeresett egy gyógyítót.
Váratlan információk zúdultak a lányra.
Ez a férfi érez, pedig pszichopatának tűnik, a szépfiú meg kimutatja a fájdalmát. Nem is az hogy felhívja a figyelmet, hanem hogy..szánalmasan.
Furcsa - gondolta magában és beült egy étterembe. Elegáns öltözéke a szépségével párosítva 5 pincért, szabad asztalt és kedvezményt nyert neki. Selícia most nem gondolt a megkülönböztetésre. Fáradt volt és éhes. Nagyon éhes! Kifizette a rendelését és várt. Percenként érkeztek hozzá a felszolgálók, kedveskedtek neki, még a főnök is tiszteletét tette. Jó pontot akartak szerezni nála.
Undorítóak - gondolta - a kapitányát elítélték égett arca miatt, a szegénylányt rongyos ruhái végett, őt pedig körberajongják, azért, aki. Vajon ha kevésbé jómódú öltözékben jelenik meg, azonnal kitessékelik?
Selí érzékei előre megérezték a bajt. Egyidőben az ebédje megérkeztével, valaki leült vele szemben. A hölgy sugárzott. A fénye pedig 3 másik személyt vonzott hozzá. Selícia nyugodtan enni kezdett. Tudta mi fog történni. Ezek az emberek csalók voltak.
- Milyen gyönyörű személy! - duruzsolta bájos hangon a nő - Csak nem a déli kontinensről származol?
Hülye kérdés, látta rajta kicsoda. Mindenki felismeri a kirívó külsejéről.
- Oh, ahogy látom mágikus lovagként dolgozol! - mondta meghökkenve - Ilyen csodálatos nők is bekerülhetnek?
Bólintott. Evés közben mi mást tehetne?
- Az Arany hajnal tagja vagy - állapította meg. Összenézett a kísérőivel. Selí felkészült a harcra. - Nos, ha megbocsájtasz, nekünk mennünk kell!
A hercegnő egyedül maradt. Feszülten folytatta az evést.
Követte a csalók nyomait, de a főváros piacán felszívódtak. Soha nem látta még őket, mégis könnyen lehetnek kémek az anyaországból. Az apja gyűlöli ha a gyermekei távol vannak. Gyakran kinevette és közölte hogy a bátyjával nem polyásbabák már, valamint a családi béklyó megtörhetetlen. Ha elakarna szökni se tudna. De valahogy gyanúsnak találta a négy személyt. A mágiájuk.. zavaros volt. Olyan mint az övé. Nem ide való.
A nap már lemenőben járt mire visszatért a bázisra. Fél órával később már az ágyán feküdt. Térdig érő hosszú hálóingében jól látszódtak a végtagjait borító hegek. Talán átkéne öltözzön. Milyen hercegnő az, aki ennyire .. csúnya?! Hiába szép az arca, ha ocsmány a teste. A lány nem így született. Minden sérülését a királyi sereg parancsnokaként szerezte. Harcolt, politizált, hódított. Az otthona tette ezt vele. Személyesen képezte az embereit, hogy méltóak legyenek a családja, az országa védelmére. Selícia büszke volt rájuk. Amikor kikiáltotta a helyettesét új vezetőnek, erős katonákat hagyott hátra.
A lány sokáig gondolkozott az életén. Vajon kitől örökölte hófehér haját és aranykék szemeit? Senkinek nincs arany szeme kék szembogárral.