Black Clover fanfiction

Külön utakon - Ötödik fejezet

Nem szólalt meg, a félelem agresszív kezeivel befogta a száját.
Sápadt arcát lámpafény világította meg, a szobában elhelyezett gyertyák ugyanis kialudtak mikor a fiú belépett.
Nem akart belegondolni miért.
Túlságosan félt gondolkodni.
- Semmit nem változtál - jegyezte meg halkan,  a lány gerincén pedig ismét végigfutott az az ismerős érzés. Emlékszik rá, mindenre emlékszik..
Tudja mit tett, hogy miért jutottak ebbe a koszos pórfészekbe.
Összeszorította az ajkait, a sírás régi ellenségeként visszatérni kívánt.
- Sel - ejtette ki azt a becenevet, amit annyira megvetett -, tudod, lehetnénk barátok mint régen.
Mivel nem felelt, letette a lámpást.
Az asztalhoz somfordált, valamit letett rá, fém koccant fémmel.
Ételt hozott neki és ívóvízet.
Milyen figyelmes - gondolta magában -  Egy gyilkostól.
- Ha nem válaszolsz, hát nem - mondta, mielőtt felállt volna a székről kellemes meleget hagyva maga után.
Odasétált a néma ex-jegyeséhez, hogy meglazítsa a láncot, és bővebbre engedje.
A hátrabilincselt kezet egy pillanat alatt előrebilincselte, de még ígyis érezte meleg lehelletét a tarkóján.
Démoni tűz égett bensőjében.
Nem mozdult, míg a közelében tartózkodott, attól félt, hogyha feláll, a földre löki, és meggyalázza.
A hercegnők szégyenét égetné belé.
A fiú azonban nem hátrált.
- Egyél! - utasította rekedt hangon.
Nem volt titok senki számára miféle érzéseket táplál iránta, miért akarta annyira nyélbe ütni ezt a frigyet.
A testén lévő hegek talán idővel begyógyulnak, de a szívében okozott szakadás olybá tűnik sosem.
- Egyél! - parancsolta újra.
Nem mozdult, a félelme nagyobb volt, mint az éhsége.
Fém és fém koccant egymással, és a lánynak csak pillanatokkal később sikerült ráeszmélnie hogy a fiú már nem áll mögötte.
- Nem megyek el innen, amíg nem ettél - közölte háttal állva. Hangja súlyosan csengett az üres szobában.
A Raven család a legjobb partynak számított a kontinensen, tagjai olyan emberekkel házasodtak, akik vagyonukban vagy érdemeikben felérnek egy királyhoz.
Edean Necroman családja pedig évszázadokkal ezelőtt azzal szerzett hírnevet, hogy lemészárolták az idős Varlon Raven nagyúr politikai ellenfeleit, így a tervezett puccs, ami a nemesi ház hatalmát fenyegette volna, elmaradt. Brendon Raven, a koronázási esten életét vesztő nagyúr legfiatalabb fia hatalomra kerülése után, címmel ajándékozta meg hű szolgáit.
A fiú tehát teljes joggal indulhatott a lány kezéért, és minden esélye megvolt beházasodni abba a családba, amit ők segítettek trónra.
Selícica nagyot nyelt, azonban nem állt fel.
Ha nem megy el, akkor maradjon vele együtt éhenhalni.
Órákkal később, amikor már az ajtó előtt strázsáló őr is nyugovóra tért, és megérkezett a váltása, a lány korgó gyomorral nézett farkasszemet a fiúval, aki azóta sem hagyta el a helyét.
Kíváncsian méregette vajon meddig bírja az éhséget, mikor jön el az a perc, amikor feladja.
Ám Selícia Raven erősebb volt minden nőnél.
Összeszorított fogakkal térdepelt a kemény kőpadlón, a lábai úgy fájtak, mintha szögekkel szurkálnák őket.
A nap örömködve lebukott, fényét az éjszakai égbolt szomorúsága váltotta fel. Sötét volt, a lány azt se tudta megmondani hány óra.
A feje zúgott a táplálékhiánytól, csupán órák választották el az ájulástól.
Másfél napja nem evett, de lehet régebb óta.
- Tudod - szólalt meg a fiú rekedten. A hold fénye kissé megvilágította elsápadt arcát. -, egy hetet is kibírok élelem nélkül. - Oldalra billentett fejjel folytatta - Hisz tudod hogy éltem túl a rabságot!
Nem tényleges rabszolgaságról beszélt, a lány tudta jól.
Hanem az apja kínzásáról.
A fiútól félt, az apjától viszont rettegett és rémálmok kínozták valahányszor a kastélyba látogatott a tinédzser fiaival.
Selícia ismét összeszorította a száját, nem akart visszaemlékezni a hatalmas, koromfekete szakállas férfira.
- Azon az estén halt meg, amikor rajtunk ütöttek - mondta, a lány pedig hálát adott az istenének üres gyomráért.
Akaratlanul felvillant előtte a véres katonák látványa, a mosolygó és egyben szomorú arcok.
- Elmira könyörgött az életéért!     - Dajkája nevét oly lassan ejtette ki, ahogy a lány fogsága telik. - Ahogy anyám is! De tudod mit tettek velük a katonáid?
Selícia tekintete elködösült.
- Megerőszakolták őket a szemünk láttára! Az öcsém még négy éves se volt, mikor a tulajdon édesanyját előtte gyalázták meg!
Tudott erről, az elkövetők élvezettel mesélték mit tettek. Később, amikor a parancsnokuk lett, felderítő útra küldte a két férfit, azonban soha nem tértek vissza.
Kedvelte Mirandát, ezért mihelyst alkalma nyílt rá, álcázva kivégezte őket.
Soha senkinek nem beszélt erről.
- Aztán röhögve megverték mindkettejüket! Elmira nyomorékká vált - Sírt, a lány hallotta a fiú hangján ahogy meg-megremeg.
Bűntudata eluralkodott rajta. Évek teltek el az eset óta, hónapok, amiket gyilkolással töltött, néha titokban, olykor parancsra.
Mégis, ha más tette, azonnal elítélte.
A Necroman család halála az ő lelkén szárad.
- Anya túlélte, de a nyelvét ... - Elcsuklott a hangja az utolsó szóra. Egyértelmű mi történt vele. - Már nem emlékszem a hangjára.
Miranda Necroman lágyszívű szépség volt, kedvessége, külseje és modora a királynővel emelte egy szintre.
Hallotta, ahogy ex-jegyese zokogva előredől.
A szék recsegett a súlya alatt.
- Mondd el, miért nem voltam jó neked?
- Mert egy gyilkos voltál, már anyád méhében is - felelte. Aznap először szólalt meg, és azonnal megbánta tettét.
Ellensége nem reagált, szótlanul felállt.
Megfogta az ajtó kilincsét és féloldalasan hátrafordult.
Selícia nem emelte fel a fejét, amikor rápillantott.
Fiatalabbnak tűnt, arca beesett, hegek borították, annak a verésnek a maradványát láthatta rajta, amit a számkivetettség okozott.
Vagy a katonái...
Borzasztó volt látni mennyire gyűrött az arca ilyen fiatalon, , az illúzió mágia nélkül.
A személy, aki alkalmazta rajta, minden bizonnyal már alszik.
- Ezt a sebet akkor szereztem, amikor kiugrottam az öcsémmel az ablakon. - Nem mondott többet, ám a nyakán végighúzódó heg mindent elárult. - Az étel már kihűlt, megyek, hozok másikat. - felelte és a tálcával a kezében kilépett a szobából.
Selícia kettesben maradt a múltjával, a bűntudatával, és a sötét gondolataival.