Black Clover fanfiction

Második fejezet

2. Fejezet

Klaus tiszteletteljes tájékoztatása után a lány megéhezett. Lement az étkezdébe, bemutatkozott a szakácsnak és leült egy szabad padra. 20 perc elteltével az összes arcot megjegyezte. Úgy hallotta itt előkelőségek dolgoznak lovagként. Pont a legrosszabb fajta. Sel arcán huncut mosoly jelent meg. Ha nem is mindet, de sokukat megleckézteti. Az egyik fegyvere a külseje lesz. Rengetegen vizslatják kíváncsi szemekkel. Érdekli őket mi van a ruha alatt.
Minden férfi ilyen. A lány ezt jól tudta, hisz saját bőrén tapasztalta. Soha nem felejti el a szoknyája alá nyúló kezet. 13 éves korában az unokafivére bezárta a lakosztályába és rámászott. A fiút bordatöréssel vitték haza a szülei, már rangtalanul. 15, 17, 18 évesen - amennyi most is - 3* rabolták el. Ha nem védené szentül a szűzességét, már tinédzserként gyarapította volna a családot. A szépség és titulus nem feltétlen előnyös együtt. Minél rangosabb valaki, annál könnyebben válik célponttá, és minél szebb, annál többen vágynak rá. Utóbbi a játszmái alatt győztessé tette, az előbbi viszont.. Selí irigyelte a parasztokat. Mindenük megvolt, ami neki nem.
Gondolataiból egy Casanova zökkentette ki. A lány megragadta a családi medált.
- Szia szépségem - mondta rákacsintva -, mit csinálsz ma este?
Csodás. Egy balfék.
- Alszom, méghozzá nélküled.
A jóképű lovag felvonta szemöldökeit.
- Ilyen gyönyörű nő nem pihenhet egyedül.
- Bocsi - mondta és elvette a tálcáját a szeplős lánytól - Az ágyam nem osztozik rajtam.
A teremben feszült csend uralkodott. Mindenki az újonc felsülését várta. Nyomorultak.
A szépfiú tekintete a tiaráján fénylő jelképre terelődött. A szerencsétlen azt se tudta kivel beszél. Szerencsére volt benne annyi ész, hogy felálljon és visszamenjen a helyére. A szőke nemes szótlanul evett a helyén. A jeges félelem kiült az arcára. Helyes. Már visszabújt valaki a csigaházába. Selícia elégedetten fogyasztotta el az ebédjét.