Black Clover fanfiction

Hetedik fejezet

- Küldjetek oda! Most!
Bár az ájulás szélén állt, a hercegnő ordított. Őt magát is meglepte a hirtelen kiakadása, tekintve hogy gyűlöli a Clover birodalmat.
- Azonnal!
Égtek a szemei a kikívánkozó könnyek hadától. Maga sem tudta miért aggódik ennyire értük. Pökhendiek, mészárlók, gonoszak, mégis..
10 évesen az édesanyjával ellátogattak a fővárosba. A birodalom még egy korábbi háború emlékeitől szenvedett, amikor békeszerződés ügyében felkeresték az uralkodót. A király már akkor undorító személyiség volt és csábító szemekkel méregette a királynőt. Selícia rosszul lett tőle, úgyhogy a dajkájával lementek a piacra vásárolni, ám a kislány meglátott egy gyönyörű pengét, és elkeveredett. Sírva kereste a felnőtt nőt, csak hogy a zsúfolt tömegben nem a barátságos asszonynak ütközött, hanem egy széles vállú fiatal felnőttbe. Az idegen villámokat szórt a tekintetével, a kislány pedig ijedtében felsikoltott. A rémülettől sokkot kapott. A férfi dühösen motyogott, és akkor még nem értette az ő nyelvét. Selícia egyre jobban zokogott. Észre se vette, ahogy egy meleg kéz megragadja a csuklóját és kivezeti onnan. A könnyektől nem látott, csak akkor higgadt le, amikor a dajkája átölelte s fülébe suttogta „ Minden rendben! ”
A kishercegnő nem láthatta ki mentette meg, csupán a harmadunokanővére elmondására hagyatkozhatott. A fiú furcsán, nemesien öltözködött.
Még aznap bemutatkozott neki Julius Novachrono. Egy elit mágus volt, aki bolondult a mágiáért, így természetesen kíváncsian méregette az alig 130 centis lányt.  A férfi rajongása megijesztette, ám nem ettől ájult el. Hanem a kísérőjétől. A dadája ugyanis felismerte és újra megköszönte a segítséget.
Végigaludta a hazautat, 3 teljes napot.
Már akkor tudta, hogy a jegyesét soha nem fogja szeretni.
Selícia évekig levelezett a varázslókirállyá váló személlyel. Lassacskán megismerte a birodalmuk, a kultúrájuk, nyelvük. Végül egy hónappal ezelőtt úgy döntött, látogatást tesz a Clover birodalomba. Találkozik a megmentőjével. Aki most a népe ellen fog harcolni. De nem csak ő. Sokan, és mind meghalnak.
- Julius, egy szavamba kerül és hazamennek!
A rangomra esküszöm, hogy ártatlan vagyok!
Engedj bizonyítanom!
Ám a férfi nem engedett.
- Nem fura hogy betörsz hozzám, munkát kérsz, majd sebesülten térsz vissza, másnap pedig egy sereg bukkan fel a határon?
A hangja dühösen csengett.
- Julius, félreérted! - A lány ellenkezése erőtlenre sikeredett. Azok a csalók, az apja kémei.. Nem tudta kire haragudjon jobban, a családjára, vagy Novachronora. Hátrébb lépett. Ha eltudna szaladni, talán időben odaér. A harcok még nem kezdődtek meg, lehet esélye!
- Csalódtam benned Selícia. Nem hittem az árulásodban.
- Julius, én nem.. - Még jobban hátrált, mint egy ijedt kiscica. Volt is mitől félnie. A férfi mágiája.... A szobában tartózkodott még valaki. A sarokban egy gombafejű ember lovagokat hívott. Nem gondolhatják komolyan! Nekiütközött az ajtónak.
Most - gondolta és kiszaladt a teremből.
Julius nem ment utána. De mások igen.
Selícia szidta magát, mert nem figyelt a teleportálókra. Ha találna egyet, mégha az életerejét is emészti fel, a harctérre sietne.
Az ő hibája. Ha otthon marad, ahogy az apja akarta, mindez nem történik meg. Annyira ostoba! Ártatlan lelkek vesznek oda miatta! Egy reménytelen szerelemért magára haragította. Őszintébbnek kellett volna lennie vele. Gyakorlatilag elszökött és ezért jöttek kémek utána. Suta kislány.. Szerelmes, buta lány..aki alól egyszer csak kicsúszott a talaj.