Happiness Begins [H.S.]

1.

RIZZY

Rainbow Rocket. A fesztivál ahová mindig is vágytam. Négy éve csak nézem az Instagramra kitett posztokat és azon gondolkozom, hogy milyen lesz majd, ha egyszer végre én is mehetek. De nem kell tovább ezen agyalnom. Idén én is ott leszek. Hiába 18 év a korhatár anyáék nem engedtek el, most azonban nem mondhattak nemet. Kai és én okosan kieszeltük. Amikor kijött a fellépők listája és megláttuk, hogy szerepel köztük a The Ridleys, vagyis a nővérünk és a bátyánk bandája, azonnal rohantunk anyáékhoz, hogy mi nagyon szeretnénk megnézni őket és engedjék meg, hogy elmenjünk. Ugyan fele sem volt igaz, de ők ezt nem tudhatták, így anya felhívta az idősebbik nővérünket, Sutton-t, aki a banda menedzsere, hogy szerezzen nekünk is jegyet. Így lett hát mindkettőnknek VIP bérlete. Úgy gondoltuk ez lesz a nyarunk legjobb élménye. Tévedtünk, de ezt persze akkor még nem tudtuk. 

Nem voltam elragadtatva, amikor megtudtam, hogy Amoura hozza a vőlegényét is. Na meg ő a saját bandáját. Vannak akik bármit megadnának azért, hogy az egykori One Direction tagjaival töltsék az idejüket. Akár csak egy percet. Én pedig bármit, hogy ne legyenek a közelemben. Na jó, ez így nem teljesen igaz. Liam-et kedveltem, Harry-vel csak épp bemutatkoztunk egymásnak, többet nem is beszéltünk soha. Niall-t és Louis-t viszont ki nem állhattam. Ennek ellenére Niall-el kénytelen voltam valamennyire megbarátkozni, hiszen a nővéremet készült feleségül venni. Igyekeztem kizárni és nem is gondolni rá, hogy találkoznom kell velük, sőt együtt tölteni velük 3 teljes napot. Eldöntöttem, hogy igyekszem Kai közelében maradni, akkor talán vissza tudom fogni magam. Mert akár mennyire is igyekeztem felejteni és megbocsájtani, nem ment. Enyhültem, de teljesen nem tudtam. Azt is tudtam, hogy mit kéne tennem, hogy helyreálljon bennem minden, hogy helyrehozzam a dolgokat, de nem voltam képes rá. Egyenlőre nem. Jobb is volt ez így. 

- Riz! - rontott be a zeneszobába Kai a nevemet kiabálva, mire én levettem az ujjaimat a zongora billentyűiről és felnéztem rá.

- Igen? 

- Mit csinálsz? - kérdezte, miközben leült mellém és feltette a kameráját a zongora tetejére. 

- Játszok. - válaszoltam. Azt mégsem mondhattam, hogy dalt írok, mert nem tudtam mennyire szokta Amoura és Sutton nézni Kai Youtube csatornáját. Ez volt Kai szórakozása, szerette csinálni, habár suli közben nehéz volt. Én szerkesztettem a videóit, így ő elmehetett edzésre és tanulni is maradt ideje. Viszont most, hogy leérettségizett sokkal könnyebben ment a dolog. Megegyeztünk, hogy 20%-ot kapok a videókból bejövő pénzvől, bár én nem akartam Kai pénzét lenyúlni, ő nem tágított, így elfogadtam. Ez főleg akkor jött jól amikor anya rákezdett arra, hogy keresnem kellene valami munkát vagy elmenni egyetemre. Én nem akartam egyiket sem. Jól elvoltam a videók szerkesztésével, dalok írásával és az edzéseimmel. Ezek ki is tették a napjaimat és nem szándékoztam változtatni ezen, habár tudtam, hogy anyának valószínűleg igaza van. Csak nem tudta a teljes igazságot. De nem számított. 

- Az jó. Kitalálod mit csinálunk ma? - nézett a kamerába, majd vissza rám.

- Várjuk, hogy megérkezzenek a testvéreink? - tippeltem.

- Nem. Egy kihívás lesz. 

- Hmm... medencés játékok?

- Uuu... Talán ha megérkeztek a többiek. Nem rossz ötlet. Viszont sajnos fontosabb dolgunk van. 

- Micsoda? 

- El kell mennünk bevásárolni. 

- És az milyen kihívás? Mármint... soha egyikünknek sincs kedve elmenni, szóval ez alapból kihívás. 

- Ez igaz, de alig van itthon kajánk és estére már nem csak ketten leszünk itthon, hanem kilencen.

- Majd rendelünk. - néztem rá kiutat keresve, de nem sikerült kihúznom magam alóla. 

- Három napon át leszünk itt kilencen, Riz. Alig van valami a hűtőben. Éhen fogunk halni.

- Te biztosan. - nevettem fel. Mindig is Kai volt kettőnk közül az akit jobban érdekelt, hogy amit eszik az mennyire egészséges, mert az edzései miatt figyelnie kellett rá. Leginkább a fehérjére. Amikor elkezdte az amerikai focit még elég vézna kisfiú volt, de az évek alatt megnőtt és megizmosodott.

- Na jó, menj készülődni. Haza kéne érnünk még előttük. - így hát elindultam fel a szobámba utána pedig elmentünk a boltba. A kihívás az volt, hogy írtunk két egyenlő hosszúságú listát és aki előbb végzett, fizetett, mindene megvolt a listáról és ért vissza a kocsihoz az nyert. A nyeremény pedig nem volt más, mint hogy melyikünk alszik a másik szobájában, ugyanis 4 plusz főt kellett befogadnunk erre a pár napra a házba, amiben mivel öten voltunk testvérek, plusz anyáék szobája, így nem maradt vendégszoba. Niall Amoura szobájában lesz, Sutton nem adja a szobáját, Hero-nál van egy hely, de még mindig marad két személy, ami annyit tesz, hogy vagy velük alszunk vagy valamelyikünk lemond a szobájáról és együtt alszunk. Persze az utóbbit választottuk. Nálam a másik eset szóba se jöhetett. Azt viszont nem tudtuk eldönteni, hogy kinél aludjunk, mert persze mindketten a sajátunkat akartuk. Erre találta ki Kai megoldásként a kihívást. A boltban végig igyekeztem és siettem amennyire tudtam. Mikor fizettem jó érzés fogott el, ami azonnal el is tűnt, amikor megláttam Kai-t a kocsinál. 

- Ne már! - kiáltottam fel.

- Így jártál, Riz.

- A francba. - bepakoltunk a csomagtartóba, otthon pedig ki. Épphogy végeztünk vele amikor hallottuk, hogy bekanyarodik az udvarba egy autó, majd még egy. Elindultunk a hátsó, kert felőli ajtóhoz, mert hátul volt a garázs. Kai ment előttem és megfogta nekem az ajtót miután kilépett. Én azonban megtorpantam a küszöbön, ahogy megláttam, hogy épp szálltak ki a kocsikból. 

-Riz...? - szólt Kai, mire gyorsan kiléptem én is, hogy ne kelljen az ajtót tartogatnia. Kissé remegtem és az átlagosnál gyorsabban vettem a levegőt. - Minden rendben lesz, oké? Csak lélegezz. - súgta, én pedig bólintottam. Elindultunk feléjük. Már a cuccaikat szedték ki a csomagtartókból.

- Sziasztok! - köszöntünk. Hero egyből odajött Kai-hoz. Én a nővéreimre néztem, akik épp beszélgettek és nem úgy tűnt, hogy érdeklem őket. Meglepődtem, amikor Liam lépett elém, majd egy nagy mosollyal az arcán átölelt. Én pedig viszonoztam. 

------------------------------------------------
Köszönöm a borítót FranDBlack!