Happiness Begins [H.S.]

2.

RIZZY

- Milyen volt a turné? - kérdeztem a hűtőben kutató bátyámat, miközben kávét, vizet és üdítőt töltöttem ki csészékbe és poharakba a többiek kérései szerint.

- Nagyon jó. - válaszolt Hero. - De örülök annak is, hogy holnap lesz az utolsó fellépés és végre lesz egy kis nyugi. - megtalálta a csokikrémes sütit amit tegnap sütöttem és vágott magának egy vastag szeletet. Bólintottam.

- Írtál azóta új dalt? - kérdeztem, miközben az utolsó italt töltöttem ki. 

- Vannak ötleteim, de még nem teljes egyik sem.

- Segíthetek. - mondtam, mire rámemelte a tekintetét. - Ha szeretnéd. - tettem gyorsan hozzá.

-Oké. Majd meglátjuk. Nem tudom Mour merre lesz.

- Rendben. - megfogtam a tálcát és kivittem a nappaliba a dohányzó asztalra, aztán visszamentem a sütiért is. Megtámaszkodtam Kai mögött a kanapén, aki Niall-el beszélgetett.

- Tudjátok a dalt? Még kellene próbálnunk mielőtt odamegyünk. - nézett Sutton Kai-ra, majd rám. 

- Milyen dalt? Hova? - kérdeztem vissza.

- Ma kettőtől hétig van a nagyi kertipartija. Írtam Kai-nak. 

- Miért nem mondtad? - vontam kérdőre az öcsémet. - És nekem miért nem írtál? - zavartan néztem a nővéremre. Nem vagyunk a legjobb viszonyban, de a nagyi éves kertipartiját nem áshattuk alá egy ilyen húzással, csak azért, mert nem szoktunk beszélni. Eddig pedig mindig szóltak nekem is.

- Bocsi Riz, elfelejtettem. - döntötte hátra a fejét Kai és nagy szemeket meresztett rám.

- Ne bociszemezz itt nekem, nem válik be. - ráztam meg a fejem, de valójában nem is voltam rá mérges. Jó egy picit, mert ez tényleg fontos volt, de hamar el is illant. - Mindegy. Mit kell énekelni? 

- A nagyi kedvenc dalát, nekünk az új albumunkat, amiről az egyik dalt közösen énekeljük el, megválaszthatjuk melyik az, a maradék időre van a tavalyi banda, de énekelhetünk is, ránk van bízva, de nem lehet semmi durva. - mondta Hero, mire bólintottam.

- Ismered egyáltalán őket? - kérdezte Amoura. Ó, ha te az tudnád nővérkém.

- Persze. - álltam a tekintetét.

- És melyik lesz az? - szólt Sutt. - Melyiket akarjátok? 

- Only Want You. - vágta rá Mour. Niall-ról írt egy szerelemes dalt, persze, hogy azt akarta. 

- I Believe. - mondta Hero a saját dalát, Sutton pedig csatlakozott hozzá. Tudtam, hogy Kai arra vár, hogy én is mondjam, amit én szeretnék. Nem is kellett átgondolnom, tudtam, melyik szám lenne a legjobb.

- Say Amen. - utánam az öcsém is elismételte a dal címét. Ő volt az ötünk közül, akit legkevésbé érdekelt ez az egész. Meg úgy általában a zene, de azért ő is benne volt rendesen. Ő a legkisebb, így a nagyi imádta, akármit is csinált. Mindenki egyszerre nézett Mour-ra. Mivel kettő-kettő volt az állás, így az ő szavazata döntött. Mielőtt még kimondta volna, már tudtam, hogy mi lesz. 

- I Believe. 

- Jó. Szerintem álljunk is neki. - állt fel Hero, majd elindult a zeneszoba felé. 

XXX

Már egy órája voltunk a stúdióban és újra meg újra elénekeltük a dalt. De az valahogy sehogy sem akart menni. Mind tudtuk a szöveget és a dallamot is, de a hangzás nem volt jó, akárhogy is próbáltuk. Én nem szóltam bele, csak úgy énekeltem, ahogy kérték. 

- Rakd az elejére. - szólt Mour, mire Niall az üveg mögött felemelte a hüvelykujját. A négy srác igyekezett segíteni nekünk, de tudtam, hogy nem fog menni a dal. Elkezdődött a zene, a többiek énekeltek, de én nem. Kai kérdőn nézett oldalra rám. A zene megállt és mindenki engem bámult. Csak megráztam a fejem.

- Mi lenne ha megpróbálnánk a Say Amen-t inkább?

- Eldöntöttük már. 

- Igen, de itt szenvedünk már egy órája Mour és nem megy. Hallod, hogy nem. Ez a dal két emberre jó, de ötre nem. 

- Mert a Say Amen, igen? Mégis honnan tudnád... - kezdett Amoura nagyon idegesíteni, de tudtam, hogy nem hagyhatom magam kitörni. És nem mondhattam túl sokat sem. Segítségkérésképp Hero-ra pillantottam. 

- Próbáljuk meg. Hátha. - mondta, mire Mour puffogva, de beleegyezett. És igazam lett. Újabb tíz perc telt el a felosztással, de nem volt jó. Többre mentünk, de fáradtunk. - Tartsuk egy szünetet. - mindenki elkezdett kimenni, de visszahúztam a bátyámat.

- Tudom, hogyan kéne énekelnünk, de Amoura sose fogadná el, ha én mondanám. - hadartam, mikor már csak ketten maradtunk. 

- Mondd gyorsan. - sietve felvázoltam neki az ötletemet.

- Jónak tűnik. Megpróbálom. - húzott magához, majd megölelt és nyomott egy puszit a hajamra. Szorosan öleltem vissza. 

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Mi is kimentünk kicsit pihenni, majd amikor újból nekirugaszkodtunk, Hero ügyesen előadta az ötletemet és csodálkoztam amikor Mour a nagy részét el is fogadta és belement. Viszont abba a részben, ami a legfontosabb lett volna abba nem volt hajlandó. Még négyszer elénekeltük és valóban jól hangzott, de tudtam, hogy az utolsó részlettel lenne csak igazán tökéletes. Mour meg volt győződve arról, hogy neki kell a legmagassabbra menni a dallammal, mert neki van a legmagasabb tiszta hangja, ami részben igaz volt. Gyönyörűen énekelt magasan hosszan, de ennél a dalnál a hangszín fontosabb volt, mint a magasság. Amikor negyedszerre is a végére értünk megszólaltam. 

- Amoura... csak... próbáljuk ki, amit Hero mondott.

- Miért? Jó ez így. 

- Tudod, hogy nem az. - erre szikrázó szemekkel fordult felém. 

- Azt hiszed neked megy? - tudtam, hogy félti az ő részét a dalból. Nem akart háttérbe kerülni. Pedig közel sem voltunk hozzá. 

- Nem erről van szó. Csak Hero... biztos nem véletlenül találta ki. És ha nem próbáljuk ki, akkor nem is fogjuk tudni, hogy milyen lenne.

- Ti mit gondoltok? - kérdezte a többieket. 

- Egy próbát megér. - mondta Kai, a többiek pedig bólogattak.

- Jó. Előről. - a hangja ingerült volt, de amikor énekelni kezdtünk már semmit nem hallottam rajta. Most először úgy hangzott el a dal, ahogyan elképzeltem és meglepett. Sokkal jobban hangzott, mint két emberrel. Ahogy eredetileg volt. Na és persze a szöveg, amit egy olyan napon írtam amikor mást sem akartam csak visszarepülni az időben három évvel ezelőttre, amikor a nővéremmel való kapcsolatom még normális volt. Teljesen átadtam magam a zenének és annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy közben pár könnycsepp folyt végig az arcomon. Gyorsan letöröltem őket, mert nem akartam, hogy bárki is lássa, de az üveg túloldaláról Liam és Harry is engem nézett.