Happiness Begins [H.S.]

16.

RIZZY

Nagyon izgatott voltam. Húsz perc múlva a Royals következett a színpadon és már átvettük az egész táncot, a dobásokkal együtt. A testvéreim, Niall, Liam és Louis is megérkeztek már és a csarnok galériáján a színpad oldalánál foglaltak helyet. szerencsére ezen a részen nem voltak annyian, mert a verseny második napja volt, délután és a kisebbek akik a szüleikkel jöttek, már nem voltak itt. Csak azok a csapatok maradtak, akik a kategórájukban győztek, ugyanis holnap a közeli plázában az összes nyertes csapat fellép. Ez afféle bemutató és hivogató is volt, hogy még többen irassák be a gyereküket cheerleading-re.

- Nyugi már! - szólt rám Kai, mert egyszerűen nem tudtam megmaradni egy helyben. Folyamatosan mozogtam, ugráltam és körülbelül fél percenként az időt néztem a telefonomon. - Biztos vagyok benne, hogy hamarosan ideér. - mondta utalva Harry-re.

- Jó, de lassan hátra kéne mennem. - a tömeget kezdtem vizslatni, hátha meglátom őt. Kai volt az egyetlen, aki tényleg tudott rólunk. Előtte nem tudtam semmilen titkot megtartani, mert simán átlátott rajtam, ahogyan én is őrajta. Harry-vel az elmúlt két hétben még három randink volt, bár közben vissza kellett mennie Londonba pár napra. Így már négy napja nem láttam, de megígérte, hogy itt lesz és ebben egyáltalán nem is kételkedtem, de találkozni akartam vele még mielőtt be kell mennem a színpad mögé a többiekhez. Az utolsó randink végén megkérdezte tőlem, hogy leszek-e a barátnője és én természetesen igent mondtam, de még nem tudtam, hogy a többieknek, hogyan mondjam el, vagy mikor, mert még nagyon friss és szokatlan volt a dolog, hogy nem vagyok szingli. Habár előtte is csókolóztunk, nem tudtam, hogy elmondta-e a fiúknak vagy, hogy tervezi-e egyáltalán és meg is akartam ezt beszélnem vele, de hiába üzengettünk folyamatosan a négy nap alatt, a nyolc órás időeltolódás miatt a fontosabb dolgok kerültek tárgyra. Kai-nak nagyjából mindent elmondtam, mert kénytelen voltam, majd megígértetttem vele, hogy nem mondja el senkinek, mert ez a mi dolgunk és tiszteletben is tartotta, de néha képes volt eljárni a szája. Most viszont nem akartam mást, csak hogy átöleljen és megnyugtasson. Az időm viszont lejárt és el kellett indulnom hátra, nehogy a végén még lekéssem.

- Mennem kell. - mondtam, aztán megöleltem az öcsémet.

- Jól van. Ügyes legyél. Ne aggódj miatta, itt lesz. - bólintottam és hittem is neki. Mindenkit megöleltem és elindultam a színfalak mögé a csapatomhoz. Folytattam velük még egy kicsit a bemelegítést, nemsokkal később pedig meghallottuk a tapsot, ami azt jelentette, hogy az előttünk levő csapat éppen végzett, így mi következtünk.

- Most pedig következzék a csapat, amely három év tartja a bajnoki címet! Vajon idén is sikerül elnyerniük, vagy itt az idő, hogy valaki másé legyen a kupa? Hamarosan megtudjuk. Hölgyeim és uraim, a Royals! - kiáltotta a bemondó pasas, majd szaladni kezdtünk ki a színpadra. Mindenki megkereste a helyét és beálltunk a kezdő pózunkba. Engem hátulról felemelt Poe és Ky, aztán a vállukra ültettek. Felpillantottam a többiek felé és megláttam az öcsémet a kamerájával a kezében, mellette pedig ott volt Harry és rám mosolygott. Abban a pillanatban megnyugodtam és tudtam, hogy menni fog. Elkezdődött a szám, mi pedig mindent beleadtunk. Éreztem, hogy minden egyes edzés és gyakorlás most kiteljesedik és úgy mozgunk együtt, mintha közös zsinóron rángatnának minket. Megszoktuk már az évek alatt a nyomást és addig tökéletesítgettük a gyakorlatsorainkat amíg egyikünk sem kifogásolta, ami nem mindig volt egyszerű ugyanis az edzőinknek és az előírásoknak is meg kellett felelni, valamint tíz lányból és nyolc fiúból állt a Royals. A kedvenc részeim a dobások voltak és a rutinunk legnagyobb részét a levegőben töltöttem. Annál jobb nem volt, mint amikor négy fiú dobott fel, mert akkor szálltam a legmagasabbra. Úgy éreztem nagyon hamar véget ért a dal és furcsa volt, hogy most kezdtük, de már vége is és épp a végpózban áll mindenki. Mégis ez az három perc fog dönteni mindenről. Mikor levonultunk a többiek pacsizgattak és örültek, hogy jól ment, én viszont nem szerettem előre örülni, mert még négy csapat visszavolt és amúgy is a zsűri dönt. Az viszont bíztató volt amikor odajöttek hozzánk az edzőink, megdícsértek minket és azt mondták, hogy ők nem láttak hibát. Közölték, hogy van kicsit több, mint egy óránk az eredményhirdetésig, addig azt csinálunk amit akarunk, de időben érjünk vissza. Amint ez elhangzott én azonnal megindultam a galéria, a testvéreim, a srácok és Harry felé. Félúton jártam, amikor meghallottam az öcsémet, ahogyan a nevemet kiabálja, majd észre is vettem őt. A többiekkel együtt éppen kifelé tartott az épületből. Utánuk mentem, ők pedig a parkos rész szélén meg is vártak. Mindannyian gratuláltak. Legszívesebben Harry nyakába ugrottam volna, de tudtam, hogy még várnom kell vele.

- Bocs, hogy kijöttünk, de irtó meleg van odabent. - szabadkozott Hero.

- Nem baj, tényleg az van. Köszönöm, hogy eljöttetek. - néztem végig a kis társaságunkon.

- Ugyan Riz, megérte. - mondta Mour.

- Egy óra múlva újra itt kell lennem, de addig nem sétálunk egyet? utána meg elmehetnénk közösen vacsorázni. - dobtam be az ötletet, amibe mindannyian bele is egyeztek, bár Kai már most éhes volt. Én is képes lettem volna enni, de tudtam, hogy amíg nem tudom az eredményt, addig hiába ennék úgyis visszajönne. Be akartunk ülni egy közeli kis kávézóba és igyekeztünk minél feltűnésmentesebbek lenni, de sokan voltunk és nem akartunk egy rajongótámadás áldozatául esni, ami elég fenyegetően ott lógott a fejünk felett. Mindegy volt, hogy a The Ridleys vagy a One Direction, akár Kai miatt. Nem tartott sokáig az az egy óra és vissza is mehettem a csarnokba. A többiek nem jöttek velem, mert nem akartak kockáztatni és amúgy is találkoznánk a vacsoránál, amihez közben Sutton elintézett egy foglalást. Az eredményhirdetés nagyon lassan ment én pedig egyre jobban kezdtem türelmetlen lenni.

-Az idei év győztese, dupla nullával, azaz teljes mértékben hibátlan előadással, pedig nem más, mint... - kezdte a bemondó és olyan hosszú szünetet tartott, hogy azt hittem odamegyek és felolvasom helyette én, de persze nem tettem meg. - ...a ROYALS! - kiáltotta, mi pedig egyszerre ugrottunk fel. Átvettük a kupát, a zászlót és a dobozt, amiben benne voltak az idei év bajnoki gyűrűjei. Ezután kivonultunk az épületből és csináltunk egy csomó képet, írtam a többieknek, aztán visszamentünk a szobáinkba. Én Misha-val kerültem egy szobába, de mivel ő Ky barátnője volt, ezért elcseréltük és Poe-val kellett lennem. A szobában összeszedtem a cuccaimat és a fürdőbe vonultam, ahol rögtön öltözködni kezdtem, majd lemostam magamról az erős sminket és egy szolidabbat tettem fel. Megcsináltam a hajamat is majd egy is táskába bedobáltam mindent, amire szükségem volt. Elköszöntem Poe-tól, fogtam egy taxit és bemondtam a Sutton által megadott címet. Amikor odaértünk fizettem, kiszálltam és bementem. A recepciós nőtől kértem eligazítást és elindultam hátra, ahol elvileg a többiek vártak már. A mosdókhoz vezető folyosó mellett mentem el, amikor valaki megragadta a karomat és behúzott a fal takarásába. Ahogy megláttam magam előtt Harry mosolygós arcát egyből megszólaltam.

- Szia.

- Szia. - köszönt vissza és én azonnal meg is csókoltam.