Happiness Begins [H.S.]

12.

RIZZY 

Fülsüketítő volt a telefoncsörgés, amire ébredtem. Próbáltam figyelmen kívül hagyni és mégjobban belefúrni a fejem a párnába, de csak nem akarta abbahagyni, aztán egy másik is rákezdett. Átfordultam a másik oldalamra és csukott szemmel tapogatózva igyekeztem lenyomni mindkettőt minél előbb. Mikor sikerült a hasamra feküdtem és feljebb húztam a takarót magamon. Arra viszont nem számítottam, hogy a következő pillanatban megmozdul valaki mellettem, majd rám fordul és így alszik tovább. De Kai sose fekszik rám, inkább kirugdos. Megint megcsörrent a telefonom , így kinyitottam a szemeim és ismét készültem, hogy lenyomom. A kijelzőn megláttam az öcsém vigyorgós képét. De miért hív, ha... baszki. Kinyomtam, majd megnyitottam az előlapi kamerát. Feltartottam. Harry feküdt rajtam. Ó, basszus. Feljebb emeltem a kamerát és lőttem egy képet, aztán a telefonom harmadszorra is csörögni kezdett és Harry-é is újból megszólalt. Harry-ét kinyomtam a sajátomat pedig felvettem. 

- Riz? 

- Mi van, Kai?

- Hol vagy? 

- A teraszon, miért? 

- Mindenki téged keres. Meg Harry-t. 

- Velem van, nyugodj le. - nyomtam ki a hívást, majd keltegetni kezdtem a rajtam fekvő férfit. Ő azonban csak felmordult és magához szorított. - Harry! Ébredj! - ráztam meg egy kicsit jobban, mire kinyitotta a szemeit. 

- Oh... khm... bocs. - mondta, majd leforult rólam.

- Nem keltettelek volna fel, csak az öcsém kiakadt, hogy hol vagyunk. - álltam fel. Rám mosolygott én pedig viszonoztam, aztán bementem Kai szobájába. Átöltöztem és lementem a konyhába reggeliért. Harry már lent volt a nappaliban a többiekkel. Alig, hogy belekezdtem a műzlimbe, Kai jött be.

- Eltervezted már, hogy mit csinálunk ma? - kérdezte, de eddig ezen még nem gondolkoztam. 

- Fogalmam sincs. 

- Miért aludtál kint?

- Nem akartam ott aludni, csak melegem volt és kimentem. 

- És Harry? 

- Már ott volt amikor kimentem. Beszélgettünk, aztán bealudtunk. Nem direkt volt. 

- Jó, mindegy. Szóval hová megyünk ma? - tért vissza a kérdéshez Kai. 

- Nem mintha hagytál volna időt kigondolni. 

- Dél van, Riz. 

- Jó, oké. - elgondolkoztam, aztán újra megszólaltam. - Menjünk el tetkót csináltatni. 

- Tetkót? - nézett rám meglepetten. 

- Igen, azt. Most miért nézel így rám? Hero-nak és Sutton-nek is van már. 

- Csak nem gondoltam, hogy te is akarsz. 

- Közöset szeretnék.

- Kivel?

- Veletek. Egy közöset ötünknek. 

- Azt hittem csak velem. 

- Veled is, csak nem tudtam, hogy te is akarsz. 

- Attól függ mit. És Amoura-t még meg kell győznünk. 

- Bízd rám. - vettem elő a telefonomat majd keresgélni kezdtem a netem, hogy esetleg mit varrattathatnánk fel. Tudtam, hogy Mour nem akar tetkót, de reméltem, hogy valami pici és egyszerűbe belemegy. Nem telt bele sok időbe, mire kitaláltam milyen legyen, aztán átmentem a nappaliba a többiekhez. 

- Kitaláltad már hova menjünk ma? - kérdezte Hero. 

- Igen. 

- Na és...?

- Tetkót szeretnék. - mondtam, mire sok meglepett tekintet nézett vissza rám. - Közöset. 

- Na nem. - vágta rá egyből Mour. 

- Ne már! Még nem is tudod milyet akarok. 

- Nem is kell tudnom. 

- Mour! - szóltam rá és felé nyújtottam egy papírcetlit, amire lerajzoltam az ötletem. Öt aprócska hangjegy volt és az egyiknek a feje kicsit nagyobb volt a többinél és üres. - Mindegyikünknek másik lenne sorban a kiemelt. 

- Miért pont ezt?

- Hogy ezzel úgymond ígérjük és fogadjuk meg, hogy mindig segítünk egymásnak és összetartunk. 

- Szerintem jó ötlet. - mondta Harry, mire rámosolyogtam. Rám nézett a nővérem és láttam a szemeiben a vesződést. 

- Jó, oké, legyen. - ment bele. 

- Ez az! Csak fogalmam sincs, hogy kihez vagy ilyesmi. 

- Nekem van egy haverom, akinek szalonja van, megkérdezem mehetenénk-e. - szólt Liam a telefonját nyomkodva. Visszamentem a konyhába inni, a többiek közbem pedig szétszéledtek. Úgy éreztem itt az ideje, hogy beszéljek Louis-val, így a keresésére indultam és meg is találtam őt a szobámban. Épp a felakasztott érmeimet nézegette. 

- Beszélünk? - kérdeztem. 

- Igen. - mindketten leültünk az ágyam szélére. - Sajnálom. Tényleg nagyon sajnálom. - bólintottam, de nem mondtam semmit. - Tudom, hogy ez furcsa kérdés lesz, de elmondanád, hogyan történt? Persze nem kell, ha nem szeretnéd. 

- Jogod van hozzá, hogy tudd. - mondtam, vettem egy nagy levegőt, aztán belekezdtem. - Nem tudom meddig és mennyire emlékszel Niall szülinapjának az estéjére, de már kezdett besötétedni, amikor elkezdtem takarítani a sok ember után. Egyszer csak bejöttél és elkezdtél beszélni hozzám, de nem értettem mit mondasz. Megragadtál és elkezdtél húzni le a lépcsőn, be a stúdióba. Kiabáltam és sikítottam, ahogy csak tudtam, de a stúdió hangszigetelt, így persze senki sem hallotta. A nyakamnál fogva tartottál a falnál... - a hangom elcsuklott egy pillantra, de folytattam. - Aztán csak úgy ott hagytál. - Louis-ra néztem, de ő csak maga elé meredt és nem mondott semmit. - Louis? - szólítottam meg, mire rám nézett. - Tudom, hogy mérges vagy magadra miatta és én is az voltam rád évekig, de már nem. Nem akarom, hogy ezen rágódj, hogy ez változtasson rajtad. Mert tudom, hogy be voltál szívva. - bólintott. 

- Mindenképp változtat Riz. De hatalmas köszönettel tartozom neked, mert miattad lehetek Freddie-vel. 

- Találkozhatok egyszer vele?

- Persze. - mosolyodott el. - Kérdezhetek még?

- Igen.

- Mennyire volt nehéz visszamenned a stúdióba? 

- Másnap éjjel mentem vissza először. Igazából csak azért, mert az ott van a zongora, de igyekeztem kizárni a történteket. Akkor reggel volt a Niall-es eset is szóval gyorsan borult minden. Amikor bemegyek oda nem ez az első ami eszembe jut, szóval már jobb. 

- Gondolod, hogy egyszer majd jóban leszünk? - nézett rám a kék szemeivel és láttam rajta, hogy reménykedik. - Riz, jóvá szeretném tenni. Visszacsinálni ugyan nem tudom, de nem szeretném, ha csak ez maradna meg benned rólam. 

- Értem, hát... időbe fog telni, nem könnyű csak úgy átlépni rajta, de igen. Szerintem jóban lehetünk. Csak ígérd meg, hogy többet nem drogozol.

- Amióta Freddie megszületett azóta egyszer sem tettem. 

- Helyes. Szüksége van rád. - mondtam, ekkor pedig Liam nyitott be. 

- Mehetünk a szalonba, negyed óra múlva legyetek lent. - szólt, majd ki is ment. Újra Louis-ra néztem. 

- Ne hagyd, hogy megbánjam a döntésem. - álltam fel. 

- Riz? 

- Igen? 

- Megölelhetlek? - tette fel félve a kérdést, de én csak bólintottam. Óvatosan zárt a karjai közé és nagyon furcsa volt vele így ott állni a szobámban, de talán ez is kell ahhoz, hogy minden helyre jöjjön.