Happiness Begins [H.S.]

24.

HARRY

- Haver, kelj fel! - rázott folyamatosan Liam. - Gyorsan!

- Mi az? - nyögtem, mert ma nincs koncertünk csak holnap este és az is Párizsban, úgyhogy ma elvileg addig alhattunk volna ameddig akarunk.

- Gyere, ezt látnod kell. - mondta, aztán ott hagyott. Ledobtam magamról a takarót és megdörzsöltem a szemeim. Ránéztem a telefonomra. Még csak kilenc óra. Liam-mel egy szobában voltunk, a mellettünk levőben pedig Niall és Louis, de most mind a hárman ott ültek a szobánk kanapéján, szembe velül meg ott volt a tévé, de meg volt állítva a műsor.

- Mi az? - kérdeztem. Olyan csend volt, hogy azt hittem nem fog válaszolni egyikük sem, de Niall végül megszólalt.

- Ez nem fog tetszeni. Nagyon nem. - aztán visszafordult, ahogyan megálltam mögöttük és a kanapé háttámlájára támaszkodtam. Elindította a műsort. Még csak most tűnt fel, hogy a híradóra kapcsoltak. A szalagcím pedig ez: "Balhé tört ki a The Ridleys koncertjén Philadelphia-ban". Aztán a nő beszélni kezdett. Már csak a cím láttán is aggodalom tört rám.

- Tegnap tartott a The Ridleys koncertet Philadelphia-ban. Az arénában hatalmas volt a tömeg. A koncert a vége felé közeledett, amikor az egyik kordon felborult. A biztonságiak azonnal a helyszínre siettek, hogy helyreállítsák a rendet, azonban egy túl lelkes rajongó áttört köztük és a közelben tartózkodó húsz éves énekesnő, Cerrus Ridley felé indult, majd elkapta lányt. A biztonságiak választották szét őket. Komoly sérülésről egyenlőre nem tudunk. - ekkor bejátszottak egy rövid videót az egészről, aztán tovább lépett a műsor, de Louis kikapcsolta a tévét. Ó, baszki. Biztos pánikrohamot kapott.

- Ez nem minden. - adta oda a telefonját, ahol egy videó volt bekészítve. Elindítottam. Láttam ahogy odasétál egy kisfiúhoz. Nagyon szereti a kisgyerekeket és amikor visszanéztem a koncertjeikről a videókat, mindig ez a rész volt a kedvencem, mert látni lehetett rajta, hogy milyen szeretettel néz rájuk. Aztán az a rész jött, ami a híradóban is lement, de ez a videó folytatódott. Láttam ahogy a pasas hátra rántja és neki esik egy ventillátornak, ami vele együtt dől fel. A videó képe itt elkezdett zűrzavaros lenni, gondolom nagy volt a tolongás a sok ember közt, mint ahogyan a tévében a nő is mondta.

Amikor újra kitisztult a kép Kai és a többiek is már mellette voltak. Riz-t nem igazán lehetett kivenni az őrök és a testvéreinek a takarásából, de azt észrevettem mennyire remeg és hogy Sutton odaad Kai-nak valamit. Egyből rájöttem, hogy az a póló az, amit Riz elkért tőlem még mielőtt útnak indultunk volna. Aztán Hero elkezdte kiszabadítani a barátnőm haját a ventillátor fogságából, azzal, hogy jócskán megrövidítette a kezében levő ollóval. Mikor elvágta az utolsó tincset is, Kai felkapta Riz-t és gyors léptekkel indult el vele. A videó véget ért, én pedig már nagyon dühös voltam arra a férfira, aki ilyen súlyos rohamot okozott neki. Úgy szorítottam Louis telefonját, hogy azt hittem betörik a képernyője, így inkább visszaadtam neki.

- Basszameg. - káromkodtam morogva.

- Próbáltam hívni őket, de nem elérhetőek.

- Szegény lány. Biztos elképesztően megijedt. - mondta Liam.

- Igen, de ez pánikroham volt. - erre mind rám néztek. - Azt mondta kiskorában is volt neki, de aztán sokáig nem. Akkor volt legközelebb, amikor... - kezdtem, de nem akartam folytatni, csak Louis-ra néztem. - Meg azon az estén, amikor elveszett a fesztiválon. Nyomós indok kell ahhoz, hogy rohama legyen. - pár perc csend áll be közénk. - Oda kell mennem. - közöltem egyből.

- Nem kell. Vagyis Mour elküldte nekem azt a listát, hogy mikor merre lesznek és jelenleg egy London felé tartó gépen vannak.

- Nem gondolnám, hogy elrepülnek, amikor...

- Meg tudom nézni Amoura telefonján a GPS-t és a legutolsó bemért hely a Philadelphia-i repülőtér, öt órával ezelőtt.

- Akkor London-ba megyek. - ezzel el is indulok a szobám és a bőröndöm felé. Gyorsan dobálom bele a cuccaimat, miközben megnézem mikor megy legközelebb gép Londonba. Másfél óra múlva. Épp foglalnék jegyet, amikor Niall jön be.

- Én is megyek veled. Louis és Liam maradnak, megcsinálják helyettünk az interjút.

- Rendben. - mondtam és bólintottam is hozzá.

XXX

Az egész repülőutat végig izgultam, hogy vajon mi lehet vele. Még a repülőn voltak, amikor a miénk felszállt, így nem tudtunk beszélni egyikőjükkel sem, hogy bármit megtudjunk Riz felől. Amint leszálltunk és felvettük Niall-el a bőröndjeinket, rögtön a kijárat felé indultunk nem törődve a kíváncsi tekintetekkel. Mielőtt beültünk volna egy taxiba, Niall ismét megnézte Mour telefonjának a GPS-ét, majd megmondta a sofőrnek, hogy hova menjen, miközben én tárcsáztam Kai-t. Alig csörgött kettőt, máris felvette.

- Jól van. - szólt bele azonnal.

- Biztos? - kérdeztem vissza.

- Igen. Kapott egy erősebb nyugtatót, az kiüti elvileg úgy nyolc órára, ami épp le fog járni, szóval szerintem hamarosan felébred.

- Rendben. Nemsokára ott vagyunk. - mielőtt válaszolhatott volna, kinyomtam. Szerencsére csak negyed óráig tartott az út és amint odaértünk, mindketten azonnal ki is pattantunk a kocsiból. A bőröndjeinkkel megálltunk a hotel recepcióján, hogy megkérdezzük melyik szobákban vannak, aztán be is szálltunk a liftbe. Ahogy egyre közelebb kerültünk, úgy lettem egyre idegesebb. Niall kopogott be a megadott számú szoba ajtaján, azt pedig Sutton nyitotta ki. Először meglepetten nézett ránk, de aztán megszólalt.

- Kettővel arrébb. Kai van vele épp. - nézett rám és én rögtön meg is indultam arra. Kai ahogy meglátott, be is engedett. A cuccomat leraktam az ajtó mellett és követtem a hálóba.

Riz ott feküdt az ágyban összegömbölyödve és alig látszott ki a takaró alól. Odamentem hozzá végigsimítottam az arcán. Megmozdult, de nem ébredt fel. Eltűrtem az arcába lógó hajtincseket, amik most olyan rövidnek tűntek. Váltottam pár szót Kai-val, amíg Riz ébredezett. Az öccse megnyugtatott, bár tudtam magamtól is, hogy erős lány. Riz a szemeit dörzsölgetve felült az ágyban, mi pedig azonnal odaültünk mellé.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Kai.

- Nem tudom. - mondta Riz. - Hol vagyunk?

- Londonban. - válaszoltam, mire rám nézett.

- A koncert után indult volna amúgy is a gép. Eljöttünk, mert úgy gondoltuk ez lesz a legjobb.

- Köszönöm. - szorította meg az öccse kezét Riz, aztán hozzám bújt.

- Megyek szólok a többiknek, hogy fent vagy. - indult kifelé Kai.

-  Te hogyhogy itt vagy? - nézett fel rám a nagy kék szemeivel.

- Amint meghallottam, hogy mi történt jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy.

- Köszi.

- Ugyan, ez alap.

- Tudod, miattad sikerült csak megnyugodnom. - megláttam, hogy most is épp az én pólóm van rajta. Elmosolyodtam.

- Biztos, hogy jól vagy? - kérdeztem rá, mert amíg nem válaszol rendesen, addig én sem nyugszom meg.

- Hát... megleszek. Majd kiírom magamból. - apró mosoly ült ki az arcára.

- Oké. De tudni szeretném, ha van akármi amit tehetek, hogy segítsek abban, hogy rendben legyél. Fontos vagy nekem. Szeretlek. - pusziltam meg a homlokát.

- Én is szeretlek, Harry. Öhm... azt hiszem lenne valami.

- Micsoda?

- Ha vége a turnéinknak menjünk el valahová. Úgy értem nyaralni. Valami jó meleg, napsütéses helyre. Jöhetnek a többiek is, mert tudom, hogy úgyis akarnak majd, de legyen olyan is, hogy csak kettesben leszünk oké?

- Neked bármit kicsim. - szélesebb lett a mosolya annak hallatán, hogy hogyan neveztem őt. Visszamosolyogtam rá, majd megcsókoltam.