Happiness Begins [H.S.]

27.

HARRY

*egy héttel később*

- Fogalmam sincs mit csináljak anya. - mondtam és a hajamba túrtam, miközben fel-alá járkáltam a házamban a kanapé mögött, anya pedig követett a szemeivel. - Csak... úgy hiányzik. Féltem. Nagyon. Meg se mondta, hogy hova megy vagy mikor jön vissza, ha legalább fel tudnám hívni vagy üzenne, de nem. Kai egyből tudta, hogy hazudik.

- Én sem tudom mi üthetett belé. Pár napja még tök jól elvoltunk, jó, persze tudtam, hogy veszekedtetek, de biztos voltam abban, hogy úgyis megoldjátok, de azt mondta nem azért lép le. - folytatta Kai, aki az elmúlt napokat nálam töltötte, miután megérkeztek Sydney-ből. Jelenleg az egyik fotelt foglalta el és hozzám hasonlóan ki volt akadva.

- Harry, gyere ide és ülj le. Mindkettőtöknek meg kell nyugodnia. Nem mentek semmire azzal, ha ezt így folytatjátok. - szólt rám anya, mire leültem, de legszívesebben azonnal fel is álltam volna. - Most mondani fogok valamit, ami valószínűleg egyikőtöknek sem fog tetszeni. - kezde, mire összehúzott szemöldökökkel néztem rá, Kai telefonja pedig folyamatosan zörgött és egyfolytában jöttek rá az értesítések.

- Bocsánat. - azonnal nyúlt is a mobiljáért, hogy lehalkítsa, de ahogy a kezébe vette megállt a mozdulatban. - Mi a...? - az ujjai gyorsan szánkáztak a képernyőn, a következő pillanatban pedig elkerekedtek a szemei.

- Mi történt? - kerdeztem, de ő csak megindult a tévé felé, bekapcsolta azt majd rákapcsolódott a telefonjával. Aztán leült mellém a tévé képernyőjén pedig egy youtube videó jelent meg.

- A nevem Riz Ridley és ez az én történetem. - hallottam meg a barátnőm hangját, mire teljes mértékben elfogott az aggodalom.

- Kai, kérlek állítsd meg. - kérte anya.

- De... - akart ellenkezni, de ahogy ránézett egyből le is állította.

- Valamit el kell mondjak nektek.

- Mit? - kérdeztem, mire anya felsóhajtott.

- Ez a videó nálunk készült, Riz hozzánk jött miután elhagyta Sydney-t és...

- Hogy mi? És te nem szóltál nekem?!

- Harry, kérlek. Engedd hogy végigmondjam. Szóval eljött, Gemma és én beszéltünk vele, teljesen ki volt borulva.

- Azt elmondta miért megy el? - vágott közbe most Kai.

- Igen. - bólintott, nekem meg őrült módon kezdett verni a szívem. - Túl sok volt ez neki fiúk, túl nagy rajta a nyomás.

- De... mi? Miért? Én ezt nem értem.

- A rajongóitok állandóan rajtatok lógnak, ami bizonyos mértékig természetes. A média szinte rajtatok van folyamatosan, ami egy szintig bírható, illetve elkerülhető. Természetesen Riz tudja, hogy mivel jár az ha valaki híres, de az hogy nem csak azért van így, mert szeretik a hangját az emberek, hanem a kapcsolatotok miatt, az elég nagy teher mindkettőtöknek ezt tudom jól. Na meg, hogy a turné is hogy volt betáblázva. Rizzy-t viszont nagyon kimerítette ez az egész. Érzelmileg, testileg, lelkileg mindenhogy. Láttam rajta, hogy az, hogy minden egyes lépését árgus szemekkel figyelik kikészíti. Harry neked is volt, hogy meg kellett ezzel birkóznod.

- Jó, de Riz sosem volt ilyen. Őt sosem érdekelte azok véleménye, akik nem álltak közel hozzá.

- Igen Kai, de mind tudjuk, hogy min ment keresztül négy éve, amiről most már mindenki tud. - intett a tévé felé. -  Arról nem is beszélve, hogy hányszor kerítettek be titeket, vagy dobálták meg, csak mert nem nézik jó szemmel a Harry-vel való kapcsolatát. Tudom, hogy erős, de egyszer mindenkinél betelik a pohár. Niall-éknek sem lehet egyszerű a babával, Tényleg nem tűnt fel, hogy rossz a helyzet? - nézett Kai-ra.