Happiness Begins [H.S.]

15.

HARRY

Leparkoltam a Ridley ház előtt, majd a kezembe vettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Riz-nek, hogy itt vagyok. Tegnap este mielőtt hazamentem volna elhívtam egy randira, amire habozás nélkül rávágott egy igent. Nagyon örültem a válaszának, ma reggel pedig megbeszéltük, hogy miután megvolt a családi összejövetelük, elmegyünk vacsorázni. Már tíz perce álltam kint, de a lány még sehol nem volt. Épp újra írni kezdtem, amikor csörögni kezdett a telefonom. 

- Mindjárt lent vagyok, két perc, csak elhúzódott. Sietek. - hallottam Riz kissé ziháló hangját, amikor fogadtam a hívást. 

- Nem kell rohannod, odaérünk.

- Jó, de utálok késni. - mondta, azzal ki is nyomta és alig egy perccel később ki is jött a kapun. Ahogy közeledett az autómhoz végig mértem a kecses alakját. Egy lenge nyári ruhát viselt, a haját félig felfogta. Mosolyogva szállt be az autómba, köszönt és egyből be is kötötte magát. Beindítottam a motort, majd kikanyarodtam az útra. 

- Milyen volt a családi beszélgetés? - kérdeztem tőle. 

- Igazából elmondtuk anyának és apának, hogy mi történt. 

- Oh... és hogy fogadták?

- Fel akarják jelenteni Louis-t, ami érthető, mert én is ezt akarnám, ha ilyen történne a gyerekemmel, de igyekeztem elmagyarázni nekik, hogy én miért nem akarom. Persze ők ezt nem találták elég jó indoknak és aztán mindenki mindenkivel veszekedni kezdett körülbelül, de leginkább mi anyáék ellen. Szerintem akkora hangzavart csaptunk, hogy a szomszédban felvertük a kisbabát. Végül elsírtam magam, üvöltöttem egyet és akkor csend lett. Közöltem velük, hogy ez az én döntésem nem az övüké, csak rendezni akartuk a dolgokat. Ezután hajlandóak voltak normálisan beszélni így folytattuk, de eléggé meglepődtek, amikor közöltem, hogy elmegyek, mert randim van.

- Sajnálom, de biztos vagyok benne, hogy meg tudjátok oldani.

- Majd alakul, de inkább másról beszélgessünk. Hogy telt a napod?

- Leginkább munkával, találkoztam a menedzseremmel és megbeszéltük, hogy mik a tervek a közeljövőre, mert a jövő hétvégén Floridában kell lennem ugye és ez kicsit felborította a dolgokat. - mondtam, miközben rámosolyogtam. 

- Ó, szóval azt mondod, hogy felrúgtam a terveidet? - kérdezte viccelődve. 

- De még mennyire. - mentem bele. 

- Hát így jártál, nem kérek érte bocsánatot. 

- Hidd el, szívesebben megyek el és nézlek meg, minthogy egy órákig tartó fotózáson legyek.

- Tényleg? - kérdezte meglepetten. 

- Persze, megígértem, hogy elmegyek nem? - néztem rá hosszan, mert épp egy piros lámpánál álltunk. 

- De igen.

- Akkor ne kételkedj abban, hogy ott leszek-e. - mondtam komolyan, ő pedig az ülésben oldalra fordulva vizslatott. Azt hittem mondani fog rá valamit, de nem szólt egy szót sem, a következő pillanatban pedig áthajolt hozzám és nyomott egy puszit az arcomra. 

- Köszönöm. - szólalt meg végül, de mielőtt válaszolhattam volna zöldre váltott a lámpa. Egy utcával később pedig be is kanyarodtam az étterem parkolójába. Együtt indultunk befelé és én végig a derekán tartottam a kezem. Bent azonnal fogadtak minket és miután megmondtam a nevem, rögtön a lefoglalt asztahozl vezettek minket. A teraszon senki sem volt rajtunk kívül, mert nem akartam, hogy bárki is zavarjon minket, így elintéztem. Ahogy leültünk, azonnal jött is egy pincér, akitől kértünk innivalót aztán mindketten az étlapot kezdtük olvasgatni. 

- Ennek a feléről azt sem tudom, hogy micsoda. - szólalt meg Riz. 

- Ha szeretnéd ajánlhatok is. - miután mindketten eldöntöttük mit szeretnénk enni, beszélgetni kezdtünk. - Mik a terveid a nyárra? 

- Nem igazán tudom. A Rainbow Rocket volt az egyelten olyan, ami nem edzés, videó készítés vagy szerkesztés. Na meg a dalírás, mert a The Ridleys-nek ki kéne adnia egy új albumot az év végéig, hogy a jövő évben legyen mivel turnézni. És neked? 

- Ha a fiúkkal végleg leszögezzük, hogy újra összeállunk, akkor kell egy új dal, sőt egy album akár. De a fesztiválon történtek óta nem beszéltünk erről. 

- Hát... Louis-nak biztosan kelleni fog egy kis idő.

- Igen, tudom. Nem is akarom siettetni a dolgot. Beszéltél vele? - kérdeztem, mire bólintott.

- Szeretné, ha megoldódna a helyzet köztünk és jóban lennénk.

- Azt elhiszem.

- Én is szeretném, csak... ezt nem mondtam senkinek, de nagyon rosszul érzem magam miatta.

- Mi miatt?

- Én... eldöntöttem, hogy nem fogom feljelenteni igen, de ettől még reménykedtem abban, hogy Isten majd elintézi ezt helyettem, de nem akartam, hogy az anyukája... - mondta, de elcsuklott a hangja és könnyek kezdtek folyni az arcán. Felálltam és odamentem hozzá, majd leguggoltam előtte és a térdére tettem a kezem, mire rám nézett azzal a két csodaszép kék szemével.

- Riz, erről te nem tehetsz, ez nem a te hibád. Érthető, hogy mérges voltál rá azért, amit tett, de ennek nincs hozzá köze. - felemeltem a kezem és letöröltem az arcáról a könnyeket. - Hiszel nekem? - tovább simogattam az arcát, ő pedig belehajtotta a fejét a tenyerembe.

- Igen. - adtam neki egy zsepit, amivel letörölte az arcát, aztán ivott egy kis vizet. - Bocs, nem akartam sírni.

- Nem baj. Rosszabb, ha benned marad. - visszaültem a helyemre, nemsokára pedig meghozták a vacsoráinkat. 

- Hmm... máskor is hagylak ajánlani. - szólt Riz az első pár falat után, mire elnevettem magam. Vacsora közben végig beszélgettünk, utána pedig megittuk a maradék italainkat is. A hangszórókból halk, lassú zene szólt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve felkértem táncolni. Mikor a táncparkettre értünk magamhoz húztam és megfogtam a kezét, de ő elmosolyodott és inkább felvezette a kezét a karomon és a nyakamba tette. - Na és írtál mostanában valamilyen dalt? - tette fel a kérdést.

- Nem igazán, mert valami elterelte a figyelmem. Vagy inkább valaki. - válaszoltam és közben kicsit megszorítottam a derekát.

- Ó, tényleg? Én lennék az oka?

- Ja, várjunk csak nem is emlékszem. Melyik lánnyal is beszélgettem hajnali kettőig? - erre meglepődött, majd megszólalt.

- Ez gonosz volt.

- Jó, na, tudom, hogy te voltál az. A többiek már mind aludtak. - húztam tovább, mire ő csak nevetve megrázta a fejét. - Van egy-két ötletem, de még nem álltam neki egyiknek sem részletesen. - válaszoltam meg a kérdését komolyan. - És te? 

- A legutolsónak éjjel kettőkor álltam neki, de csak a szöveg van meg. - egyből tudtam, hogy valami olyat írt, ami rólunk szólt.

- Mi a címe? - lábujjhegyre állt, közelebb húzott majd a fülembe súgott.

- Text Taste. - ahogy kimondta vissza is húzódott volna, de nem hagytam. Az arcára siklott a kezem és közelebb hajoltam. - Harry?

- Hmm? - azt hittem le fog állítani, de ehelyett mást mondott.

- Engem még... sosem csókolt meg senki.

- Akarod, hogy én megtegyem? - kérdeztem vissza.

- Igen. - ahogy kimondta meg is szüntettem a köztünk levő maradék távolságot és megcsókoltam. Mikor elváltunk mosolyogott és az ajkába harapott. A pillanatunkat a pincér szakította meg, aki közölte, hogy lassan bezár az étterem és mennünk kéne. Hazavittem Rizzy-t és amikor kiszállt nem bírtam megállni, én is kiszálltam utána és visszahúztam még egy csókra. Vagy kettőre.