STORY

Hetedik fejezet - Nem mi döntjük el, hogy mi történik velünk

Mondanom sem kell, hogy az út egyszerűen mesésen telt. Megálltunk egy benzinkúton pihenni egyet, mindenki bement a shopba venni valami finomságot, de nekem valahogy nem volt kedvem kiszállni. Nem is értem, hogy mi bajom lett, amikor valójában nincs köztünk semmi és, ahogy levettem a szavaikból ez még jóval előttem volt. De akkor is a tudat, hogy megpróbált bemászni Hiro ágyába ez a cafka mostanában, kicsit kiakasztott.

Duzzogva bámultam ki az ablakon, amikor valaki beült mellém a kocsiba, azt hittem, hogy a húgom ezért oda se figyeltem, amikor egy csokit nyújtott felém egy kéz. Csakhogy a kéz nem a húgomhoz tartozott. Hiro ült mellettem ártatlan arccal.

- Nem vagyok éhes.

- De szükséged van egy kis energia szeletre.

- Ez csoki, nem energia szelet.

- Nekem a cukor is elég energiát ad. Ergo akkor energia szelet.

- Értelmetlen néha a logikád. – néztem rá pislogás nélkül.

Elmosolyodott, de nem azon a beképzelt módon, hanem a cuki mosolyán. Ilyenkor egyszerűen nem tudtam rá haragudni. Ahogy azokkal a boci szemekkel bámult rám én elvesztem az arcában, de az istenért nem árultam volna ezt neki el.

- Tudom, hogy szereted. – kacsintott rám – Sőt, imádod. Nem tudsz nélkülem és a logikám nélkül élni. Valld be.

- Te beteg vagy.

- A szerelem megbolondít.

- Az ál szerelem. Tudod, csak tettetjük. – néztem a szemébe.

- Valóban? – nézett vissza ő is mélyen a szemembe.

Nem tudtam rá válaszolni, ugyan is ezt a pillanatot választotta a húgom, a barátnőm és Giajj, hogy visszaszálljanak a kocsiba. Blanka meg is torpant, ahogy be akart volna hátra ülni.

- Itt mi ülünk.

- Mostantól nem. – kacsintott rá – Szükségem van az álbarátnőmre, miután ha megérkezünk, akkor azt kell látniuk a rajongóimnak, hogy együtt szállunk ki.

- Mért nem tudtok együtt kiszállni, ha Te egy sorral előrébb ülsz?

- Nem.

- De én nem ülök a szuka mellé.

- Én sem. – szólalt meg hátulról Bogi.

Hiro feltartotta mind két kezét, amolyan nincs mit tenni. Blanka nem zavartatta magát egyszerűen beült mellénk, mire Bogi kérdőn nézett rá, de ő sem túl szívrohamos beült legelőre Giajj mellé, Zsolti helyére.

- Ha ő is beülhet más helyére, akkor én is. – felelte váll rándítva.

Zsolti a mondat végére megérkezett, de fél méterre a kocsitól megtorpant miután látta, hogy ülnek a saját helyén.

- Itt nem én ültem?

- De. – felelte Bogi – De én most itt akarok ülni. És amúgy se ülök a szuka mellé.

A szuka éppen most érkezett meg és a nemtetszését szimplán egy bemutatással mutatta ki, de ezt Bogi nem láthatta.

- Gyerekek. – mormolta Zsolti maga elé, miközben beült hátra – Mintha az óvodában lennénk, inkább az óvodásokat kellett volna választanom.

Mosolyogva figyeltem a jelenetet, mert teljesen igaza volt. Rosszabbak voltak, mint a gyerekek, de mit lehet tenni. Ez van.

Az út alatt Hiro párszor megpróbált valami beszélgetés félét kezdeményezni, de mivel nem reagáltam rá csak bámultam ki az ablakon feladta a küzdelmet. Egy óra alatt odaértünk a koncert helyszínére és, ahogy szálltam ki a kocsiból Hiro a kezét nyújtotta, hogy lesegítsen. Már kezdtem azt hinni, hogy valami lovagiasság szorult belé, de amikor megláttam a mögötte lévő embertömeget azonnal rájöttem, hogy megint álmodom.