STORY

Tízedik fejezet Az interjú

A reggelem nagyon idegesen indult, mert most volt elsőnek, hogy interjúra készültünk. Eddig sok portál írt rólunk, de kettőnktől nem kaptak konkrét választ. Tehát eléggé feszült voltam, hogy sikerül-e jól válaszolnom a kérdéseire. Mi van, ha olyat válaszolok, amit nem kellene? Akkor az tuti, hogy kikerül és miattam fognak csődbe menni a fiúk. Amikor ezt megosztottam velük – hozzáteszem teljesen idegesen – egyszerűen kinevettek és persze Zsolti is éppen akkor tette le a telefont és ő is becsatlakozott hozzájuk.

- Emiatt ne aggódj Bia. – törölte meg a szemét Giajjenno, már kezdünk kicsit barátkozni.

- Bizony, Kicsim – azért nevezett, így mert egy kávézóba siettünk, ahol többen is feltűntek körülöttünk – hidd el nem miattad fogunk csődbe menni. Ha, így is lesz, az csakis Ádám miatt történik meg, mert olyan gyengusz slágerekkel rukkol elő. –kacsintott rám és átkarolt.

- Nem az én számaim szólnak egy márkáról. – nevetett fel Ádám.

- De, bejött nem?

A szememet forgattam rájuk. Ezek a fiúk, nem is gondoltam volna, hogy ilyenek is tudnak lenni. Pedig nem is értem, hogy mért nem gondoltam bele, hiszen ők is emberek. Teljesen hétköznapi emberek, egy „kis" rajongótáborral, de akkor is emberek.

Megérkeztünk a Black Mamba kávézóba és az idegességem a tetőfokára hágott. Hiro a kezével megszorított és ettől kicsit megnyugodtam, de csak egy kicsit. Ebben a kávézóban még sosem jártam, bár igazából még hallani sem hallottam róla. Ahogy beléptünk azonnal megéreztem a helynek a különös illatát, nekem leginkább a vízipipabárokhoz hasonlított az íz kavalkád. De nagyon kis hangulatos helynek tűnt. Székek helyett itt többségében kis heverők, kanapék foglaltak helyet. Akad egy-két szék is köztük, de azok is több féle fazonúak voltak. Mintha a lomtalanításból megtetszett volna nekik egy-egy darab és berakták volna ide. Tetszett a hely, mert ez a kis kaotikusságtól sikerült ellazulnom egy ideig.

Ádámék kint maradtak és mondták, hogy a közelben lennének, ha szükségünk van rájuk. Hiro azonnal észrevette az újságírót, mire én megint tiszta ideg lettem. Csúcs.

- Sziasztok! – mosolygott ránk és közben felállt, hogy üdvözöljön minket – János Balázs vagyok. – most akkor Balázs vagy János?, Miközben ezen gondolkodtam lehet felkuncogtam – Öröm Titeket együtt látni. – Mikire nézett – Hiro, Téged meg kifejezetten boldognak látnak mostanában a rajongóid. Valóban, így van?

- Nem is tudod mennyire – kacsintott rá.

- Ennek örülök.

Még le sem ültünk, de már most ment a kikérdező show? Nem tudtam, hogy ez így működik.

Sikerült helyet foglalnunk egy kanapén, majd egy pincér azonnal megjelent az asztalunknál. Rendeltünk Hiroval, ő egy kávét, én meg egy limonádét, amikor az interjúztató éppen rám nézett.

- Szekeres Biankának hívnak, ugye?

Jó ez elég egyszerű kérdés, erre még tudok válaszolni.

- Igen. – bólintottam és hihetetlenül büszke voltam magamra.

- Nagyszerű – ha még egyszer azt mondja, hogy ennek örül, esküszöm, megverem. Lehet, kicsit ideges voltam – Gond lenne, ha hangfelvétel készülne a beszélgetésről? Csak a munka megkönnyítése miatt.

- Nem gond. – mondta legyintve Hiro.

- Szuper. A munkatársam – mutatott a mellettünk lévő asztalhoz, ahol ült egy srác – képeket fog készíteni a cikkhez. – amikor mind a ketten bólintottunk, mintegy beleegyezés képen, folytatta – Akkor bele is kezdenék. – mondta miután nyomott és kattintást a diktafonon – Azt már mindenki tudja Hiro szemszögéből, hogy ismerkedtetek meg, de Te, hogy élted meg az egész helyzetet. Te tudtad, hogy Hiro pont beléd szerelmes? – szegezte nekem a kérdést.